Nem túl hízelgő fővárosunkra nézve a chesstopics.com szakportálon augusztus 29-én megjelent írás, amelynek címe (magyarul: Káosz a sakkolimpia szálláshelyei körül), és illusztrációként a szeptember 10-én kezdődő budapesti 45. sakkolimpia logója látható az Országházzal.

A cikk azt taglalja, hogy megannyi részt vevő ország – többek között Skócia, Németország, Törökország, Anglia – szövetségének problémái vannak a szervezőbizottsággal. A szállásfoglalással kapcsolatos kéréseket gyakran félreteszik vagy nem is reagálnak rá, és állítólag többletköltséget számolnak fel, ha azt kérik, hogy az egy országból érkező csapattagokat ugyanabban a szállodában helyezzék el. Sőt, a csapattagokat szétszórják a városban különböző szállodákba. 

A skót csapat vezetője például azt írta, hogy nem válaszolnak a leveleikre.

A német küldöttség vezetője azt panaszolja, hogy szétszórják őket. Akinek pedig ez nem tetszik, és saját szakállára foglal szállást, olcsóbb hotelekben, az elveszíti azt a kedvezményét, hogy kap néhány ingyenszobát a hivatalos szálláshelyen. 

Továbbá azt is sérelmezik, hogy a szobaárak időközben emelkedtek az eredetileg kiajánlott tarifákhoz képest.

Ha mindez így van, akkor ez nem túl hízelgő a rendezést lebonyolító Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökségre (NRÜ) nézve. De így van-e?

Kapás Róberttel, a Magyar Sakkszövetség korábbi főtitkárával, versenyigazgatóval sikerült beszélnünk, aki az MSSZ részéről a sakkolimpia projektvezetője.

Kezdésként el kell ismernem, hogy mi, szervezők, egyetlen dologban vagyunk ludasak – kezdte a projektvezető. – Azt tudni kell, hogy a nemzetközi szokásjognak és a FIDE szabályzatának megfelelően maguknak a versenyzőknek és az edzőknek ingyenszállást kell biztosítanunk, és biztosítunk is. Ugyanakkor a csapatvezetőnek, továbbá a rokonoknak, szurkolóknak már fizetniük kell a maguk hotelszobájáért, és itt követtünk el egy kisebb hibát. Egy adminisztrációs hiba folytán olyannak is megírtuk, hogy mi fizetjük, akinek az előírások és a költségterv szerint sem nekünk kell fizetni, konkrétan a delegációvezetőknek. Rövid időn belül korrigáltuk a hibát, és ezt sajnos úgy értelmezték, hogy menet közben változtattunk a feltételeken.

Ami az egyes küldöttségek csapattagjainak „szétszórását” illeti, az sajnos igaz. Olyan szabálypont azonban nincs, miszerint mindenkit egy szállodában kellene elhelyezni. És az sem tilos, hogy ha valaki túlságosan drágának találja a szobákat a hivatalos szálláshelyeken, akkor a saját szakállára foglal máshol olcsóbban. 

Ez gyakran előfordul, nem csak Budapesten. Ha viszont valaki nem veszi igénybe a hivatalos szálláshelyet, mert ott nem fér el a csapat valamennyi tagja, akkor már magának kell vállalnia a szállásköltséget más hotelben – tette hozzá Kapás Róbert. – Mintegy 200 országból érkeznek sakkozók, a létszám durván 2500 fő, a családtagokkal, szurkolókkal együtt 3500. Nem kevés.

A projektvezető kiegészítésként hozzátette: egész egyszerűen arról van szó, hogy az évnek ebben az időszakában, a főszezon hajrájában kevés a szabad hotelszoba Budapesten. Illetve nem kevés, csak szinte lehetetlenné teszi, hogy az egy országból érkezőket ugyanabban a szállodában helyezzék el. 

Ilyenkor villan be a sportközgazdászattal foglalkozó szakembereknek az a megjegyzése, miszerint sportlétesítmények oldaláról lassan már tényleg nem elképzelhetetlenek Budapest olimpiai rendezésről szőtt álmai – hogy messzire ne menjünk, mondjuk 2036-ban, esetleg kicsit később, de mindenképpen belátható időn belül. Viszont továbbra is ott van a szűk keresztmetszet: a szállodai kapacitás, illetve annak szűkös mivolta, amit sokszor a pályázat egyik gyenge pontjaként említenek.

Egy olimpián nagyságrendekkel több, tízezrek szállásáról kell gondoskodniuk a szervezőknek, csak részt vevő sportolóból van körülbelül 10 500, és akkor még ott vannak a kísérők, sportvezetők, szakemberek, továbbá a sajtó képviselői, a tévés gyártásért felelős személyek, no és persze nem utolsósorban a nézők a világ minden tájáról.

(Borítókép: Marcus Brandt / picture alliance / Getty Images)