Nyolcvannyolc éves korában csütörtökön meghalt Borisz Szpasszkij, a sakk tizedik világbajnoka.
„Egy nagyszerű személyiség távozott, sakkozók generációi tanulmányozták és tanulmányozzák a játszmáit és a munkásságát. Nagy veszteség ez az ország számára” – mondta Andrej Filatov, az Orosz Sakkszövetség elnöke.
A Leningrádban (a mai Szentpéterváron) született Szpasszkij három világbajnoki párharcot vívott. 1966-ban még alulmaradt a szovjet–örmény Tigran Petroszjannal szemben, de aztán három évvel később már felülmúlta őt, így tizedikként ült fel a sakkvilág trónjára.
A hidegháború közepén, 1972-ben, a sportág történetének egyik leghíresebb párharcában nem tudta megvédeni címét az amerikai Bobby Fischerrel szemben. Az izlandi összecsapásra az „évszázad mérkőzéseként” emlékeznek. A vereséget követően kegyvesztetté vált, ezért 1976-ban Franciaországba költözött, miután feleségül vett egy orosz származású francia nőt. Két évvel később az állampolgárságot is megkapta.
Évekkel később, 1992-ben, Jugoszláviában egy Fischer elleni nem hivatalos visszavágón tért vissza a nyilvánosságba, ám ezt a csatát is elvesztette.
Szpasszkij 2006-ban és 2010-ben agyvérzést kapott. Két évvel később eltűnt franciaországi otthonából, és Moszkvában „kötött ki”, ahol az orosz televízióban legyengült állapotban, ősz hajjal bukkant fel. Többnyire a nyilvánosságot kerülve élt.
Néhány évvel korábban, 2008-ban meglátogatta egykori riválisa, az abban az évben elhunyt Bobby Fischer sírját egy kis izlandi temetőben. „Gondolják, hogy szabad a szomszéd hely?” – kérdezte meghatódva újságíróktól.
Minden idők legjobb női játékosa, Polgár Judit közösségi oldalán csodálatos bajnoknak nevezte és lenyűgöző személyiségnek tartotta Szpasszkijt.
Aki találkozott vele, örökké emlékezni fog rá, ebben biztos vagyok. A karaktere minden lehetséges módon átjött, különösen a humorérzéke, a briliáns elméje, az arckifejezései révén. Bámulatos kíváncsisággal fordult a sakk és az élet felé is. Hiányozni fog nekünk. Hiányozni fogsz, Borisz!
– írta a magyar nagymester.