A felnőtt és a korosztályos válogatottakat átvette a német szakmai vonal, Szélesi Zoltán (U17) az egyetlen kivétel. A legutóbbi bajnokság első négy helyezett csapatát külföldiek vezetik. A Vasas akadémiáján ugyancsak külföldi vezető van, a Fradi utánpótlásának irányítására Dortmundból hoztak embert. Mi jut még ezek után a hazájában is kitaszított magyar futballszakmának? Felcsúton kívül, persze.

A szombaton indult labdarúgó NB I. 12 klubjából hatnál van magyar edző, így a másik hatnál értelemszerűen külföldi. Radványi Miklós ugyan magyar, de ő a szlovák rendszerből jött, Dunaszerdahelyen és Németországban futballozott, Ausztriában vezetett le. Szlovákiában számtalan csapata volt, amíg nem talált rá Tállai András, és nem hozta Mezőkövesdre. A kármentése mindenesetre jól sikerült – bent maradtak a múlt szezonban –, most pedig nyilván úgy alakítja a keretét, ahogy szeretné.

A hat hazai edzőből öt volt válogatott játékos, Herczeg András az egyetlen, aki nem játszott a legjobbak között, sőt még élvonalbeli múltja sincs, egy sérülés megakadályozta. Mégis ő a legsikeresebb.

Nálunk még mindig igen fontos a veretes játékosmúlt, olykor talán kissé diszkriminatívan is. Különösen, ha Németországot vesszük alapul, vagyis a világbajnoki címvédőt. Fiatal edzők ülnek a kispadon, a pályafutását 21 évesen befejező Nagelsmann 30 évesen a BL-selejtezőbe vitte a Hoffenheimet. Nem csak kiragadott példa az övé, hiszen az olasz Domenico Tedesco 31 évesen kapta meg a Schalkét, Hannes Wolf 35 évesen a Stuttgartot. Ha egyikük neve sem rémlik valamelyik csapatból, nem meglepő, nincs futballmúltjuk. Pedig ott aztán lehetne vb-győztesekhez nyúlni, de még az 1996-os Európa-bajnok csapathoz is. Pontosan tudják viszont, egészen más az a futball, amit a 90-ben a világ csúcsára érő csapat játszott, mint a mostani, és a 2006-os futballreform új szellemiségű edzőkre épült, mert az előző rendszer zsákutcába jutott.

A mi ligánk ebben is speciális, Feczkó Tamás csatlakozhatott volna az érdemi futballmúlt nélküli edzőkhöz, de a Balmazújváros feljutása után is a másodosztályt és az MTK-t választotta.

Holott azok a futballisták, akik most 50 év körüliek, már egy leketyegő szakmától kapták azt a keveset, amit tudnak és képviselnek. Néhányan persze külföldön szerezték meg a tudást, vagy frissítették önmagukat, ami a jelenlegi viszonyokat ismerve előny lehet. Bódog Tamás munkásságát eddig nehéz megítélni, de kétségtelenül jól kezdett Diósgyőrben.

Érdemes visszanézni a jelenlegi helyezés mellett, mit értek el korábban a mostani edzők, hiszen a kluboknál mégiscsak ők képviselik a szakmai irányvonalat, nekik kellene filozófiát kialakítaniuk, szimbiózisban élni az akadémiákkal, azoktól követelni.

Nézzük akkor az adatokat.

Név	Legutóbbi helyezés	Teljes szezonok száma	Beugró vagy menesztett	Legjobb helyezés	Az elérhető pontok hány százalékát érte el legjobb szezonjában
Herczeg András	8	3	5	1	75,5
Csertői Aurél	5	7	10	3	71
Mészöly Géza	6	7	4	2	72
Bódog Tamás	10	0	1	10	53,3
Pintér Attila	1. (másodosztály)	2	9	1	71
Horváth Ferenc	11. (DVTK, menesztették)	0	7	2	69,2

Herczeg András mérlege egyedülálló, elég, ha csak azt megemlítjük: BL-ben és EL-ben szerepelt egy minimális költségvetésű Debrecennel, magyar edzőként utoljára. Volt olyan szezonja (2008–2009), amikor 75 százalékos teljesítménnyel lett bajnok a Loki, 30 meccsből 21-et megnyert.

60 évesen vállalta el ismét, hogy az élvonalban megméresse magát, tavaly kétszer ugrott be, előbb kettő, majd egy meccsre. Mindhármat megnyerte, nélküle most biztosan másodosztályú lenne a Debrecen. Szombaton a kapusa miatt nem indult túl jól a szezonja.

Mészölynek volt bajnoki ezüstérme az Újpesttel, két teljes szezont húzott le, 58,3 százalékos az eredményességi mutatója. Egész jó, svájci csapatot (Servette) vert ki például az UEFA-kupából kettős győzelemmel. Második nekifutásra már nem volt ennyire jó a lilákkal, de a Vasassal is megbízhatóan teljesített. A Haladásnál csaknem 40 százalékos a produkciója, már két teljes szezont húzott le Szombathelyen.

A szombaton 300. élvonalbeli meccsét teljesítő Csertői jóval többet vándorolt, noha remekül indult a Siófokkal, az akkori szezon meglepetéscsapata volt, a mérleg nyelve a bajnoki küzdelemkor. Kirúgták sok helyről – Fehérvár, Sopron, Haladás –, a Pakssal ellenben rendre várakozás felett teljesít. 2014 januárja óta vezeti a csapatot.

Pintér Attiláról fontos megemlíteni, hogy a magyar kapitányok közül sem Bozsiknak, sem Várhidinek nem vezetett vissza az útja élvonalbeli klubcsapathoz. Neki igen.

És nála is feltűnő, hányszor kellett megszakítania a munkáját szezon közben. Neki nem az eredménytelensége miatt, hanem épp fordítva, kivásárolták. Emlékezetes, még a válogatott élére is így került 2013 decemberében. Úgy hírlik, 10 ezer eurót keresett Mezőkövesden - Felcsúton talán még ennél is többet kaphat -, ezért az összegért örömmel hagyta ott a szerbiai korosztályos kapitányi állást a télen Tomiszlav Szivics, hogy aztán májusban menesszék.

Ha nem is olyan jó mérleggel, mint Herczeg, de Pintér nyert bajnokságot, nemzetközileg is van értékelhető eredménye, hiszen a francia Montpellier kiverése a klubfutball egyik utolsó nagy dobása volt 2010-ben. Pláne, hogy idegenben, az első hazai meccs elvesztése után sikerült felpörgetnie a csapatát. (Eközben Egervári nevéhez elég ciki vereségek kötődtek, a Josko Ried elleni két 0-1 például.)

Horváth Ferencnek három olyan állomáshelye volt, ahol jól teljesített, Kecskeméten kereken 50 százalékos a mutatója, Győrben és a Videotonnál még ennél is jobb. Horváthnak amúgy ugyanúgy távoznia kellett az ezüstérem után, mint a norvég Henning Bergnek. És ahogy a bajnoki cím kevés volt Mezey Györgynek, ugyanúgy aranyéremmel távozott a spanyol Joan Carillo is, tehát nem feltétlenül igaz, hogy a külföldi edzőkkel nagyobb a türelem, vagy nekik többet elnéznének.

Az igazán meghökkentő a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező Horváth életrajzában, hogy egy teljes szezont – júliustól májusig – sehol sem húzott le. Beugróként volt jó is, rossz is, a DVTK-val pedig kifejezetten rosszul teljesített, ezért jött Bódog Tamás.

Bódog az egyetlen azon magyarok közül, akik hazahoznák a tudásukat. Illetve hát az NB II.-ben ragadtak meg azok igazán, akik nála kevéssel korábban szívták magukba a nyugati profizmust.

Hogy is néz ki a hátország? 

A másodosztályban egy külföldi edző van, Zoran Szpisljak most került a ZTE-hez. Molnár László magyar, de ő is a szlovák rendszerből érkezett, Radványihoz hasonlóan. Ő már egyébként Újpesten dolgozott az élvonalban is.

A másodosztály egyébként egy sor hajdanán neves játékos játszótere a feltörekvő fiatalok – Lipcsei most kapta meg az esélyt – mellett, játékosként bajnokok is nagy lelkesedéssel várják a következő szezont.

Nincs most a listán három nagyágyú: Véber Görgy, Vincze István és Dajka László. Előbbi Nyíregyházán égett meg, Vincze, miután elküldték Felcsútról féltávnál, Csákváron 12 meccsből nem tudott egyet sem megnyerni, így onnan is mennie kellett. Csákváron most az a Szanyó Károly van, aki a Vasas után Kozármislenyben sem mutatott semmit. Őt ettől még felvették a pro licences tanfolyamra.

Bognár Györgynél csak azért érdemes megállni egy pillanatra, mert nagyon korán megkapta az esélyt – Dajka Lászlóhoz hasonlóan –, hogy aztán egyikük se éljen vele. Pedig Mezey György amennyire csak tudta, egyengette az útjukat, a BVSC-től a felcsúti akadémiáig.

Dajka még a válogatott pályaedzője is volt, mit sem számított, hogy 1997-ben a BVSC a félamatőr walesi Barry Townnal szemben maradt alul a nemzetközi kupában. Legutóbbi, nyíregyházi beugrása ugyan sikeresnek mondható, mégsem marasztalták. Teljes szezonja az elmúlt tíz évben nem volt. 2001-ig kell visszamenni az időben, hogy találjunk egyet, akkor éppen a BKV Előrét vezette.

Hogy mennyi pénz van a magyar futball második vonalában, nagyszerűen szemlélteti, hogy a másodosztályú Nyíregyházánál három igazgató is van: Elbert Gábor, Bene Ferenc, Szűcs Mihály. És persze ott van még rajtuk kívül a vezetőedző is.

Rögzítsük mindenesetre, kik vannak most még vezetőedzői pozícióban az NB II.-ben:

• Lipcsei Péter (Soroksár)
• Molnár László (Gyirmót)
• Kondás Elemér (Kisvárda)
• Lucsánszky Tamás (Nyíregyháza)
• Boér Gábor (Békéscsaba)
• Feczkó Tamás (MTK)
• Nagy Tibor (Vác)
• Supka Attila (Szeged)
• Balogh Pál (Szolnok)
• Schindler Szabolcs (Dorog)
• Várhidi Péter (Mosonmagyaróvár)
• Zoran Szpisljak (Zalaegerszeg)
• Disztl László (Siófok)
• Németh Szabolcs (Sopron)
• Klausz László (Cegléd)
• Bognár György (Budaörs)
• Szanyó Károly (Csákvár)
• Prukner László (Budafok)
• Bekő Balázs (Győr)
• Vitelki Zoltán (Kazincbarcika)

Két korábbi Debrecennel bajnok edző – Kondás Elemér és Supka Attila – is ott van a nevek közt, Várhidi Péter is újra megcsillanthat valamit a tudásából. Disztl László a télen beugró volt Siófokon, megállta a helyét, és játékosként ő még megfordult a BL legjobb nyolc csapata között – 1993-ban a belga Bruges-zsel, erre 55 évesen, edzőként már nincs esélye.

Egyelőre azt is nehéz megítélni, ki lehet az, aki esetleg az élvonalban is megállná a helyét, ha bajba kerül valaki az első osztály hat plusz egy magyar edzője közül.