Már pénteken elkezdődött a 23. női kézilabda-világbajnokság, de a magyar csapat csak szombat este lép pályára a háromszoros világbajnok, címvédő norvég válogatott ellen. (Itt, az Indexen közvetítjük is a meccset 20:30-tól.) Majd sorban Svédországgal, Argentínával, Lengyelországgal és Csehországgal vív az első négy helyért és a minél jobb szereplésért. Bár a női válogatottunk eddig 9 érmet (1 arany, 4 ezüst és 4 bronz) nyert, a legutóbbi vb-n csak a 11., előtte a 8. helyen végzett. Legutóbb dobogón 2005-ben álltunk. Végignéztük a dicső múltat és a nem túl fényes jelent.

Tíz gól egy meccsen és egy ezüstérem

A magyar válogatott eddig csak két tornáról hiányzott, 1990-ben Dél-Koreába, 2011-ben Brazíliába nem sikerült eljutnia. Az első tornát 1957-ben kilenc csapat részvételével Jugoszlávia rendezte és a magyar válogatott egyből érmet, ezüstöt nyert, pedig az előkészületek nem igazán jól indultak. Akkor még nyár közepén zajlott a torna és két hónappal a vb előtt a sportlap arra panaszkodott, hogy a keret kijelölésén kívül alig történt valami, anyagi fedezet hiánya és közömbösség lengte körül az akkori csapatot.

Aztán Török Bódog vezetésével a mieink a csoportmeccseken is, majd a döntőben is kikaptak a csehektől, akiket a vb előtt is a legesélyesebbnek tartottak. A végeredmény még viccesen hangzik, hiszen a csehek 7-1-re nyerték, és a korabeli eredményeket végigböngészve 12 gólt volt a legeredményesebb csapat teljesítménye egy meccsen. Ennek az oka egyszerű, gyerekcipőben járt akkor a sportág, a kispályás tornák mellett párhuzamosan még nagypályás meccseket is rendeztek.

A mieink amúgy a svédek elleni 9-2-es győzelemmel kezdték a vb-t. A meccs végén azon kacagott mind a 7000 néző a Tasmajdan-csarnokban, hogy a bíró félperccel a vége előtt lefújta a meccset, mindenki az öltözőbe ment, majd mikor kiderült mindez, visszahívta a csapatokat. A cseh-magyar döntőt amúgy 15 ezren nézték. A történelmi magyar keretet Arany Éva, Béres Zsuzsa, Cselotey Borbála, Csicsmányi Árpádné, Eger Imréné, Geszti Ferencné, Hanczmann Gyuláné, Jüna Magda, Kiss Magda, Simonek Lídia, Szendi Éva, Vályi Mária, Wéser Erika alkotta.

1962-ben csak az ötödik lett a válogatott, az első körből a második helyen továbbmentünk, a másodikban viszont kikaptunk a csehektől és a házigazda románoktól, akik végül meg is nyerték a tornát. 1965-ben viszont az eddigi legnagyobb sikert érte el a csapat azzal, hogy veretlenül, a döntőben Jugoszláviát 5-3-ra legyőzve, először és eddig utoljára világbajnok lett.

A női válogatott aranykora

Ekkor már novemberben rendezték a vb-t és a szövetség mindent megtett a sikeres szereplésért. A bajnokság résztvevőit Pestre, a Kisstadionban felállított pályára költöztették, mivel a nyugat-németországi helyszín fapadlós volt, így az egyetlen ilyen magyar pályán játszották a bajnokság összes meccsét. Szeptember végén véget ért a bajnokság és onnantól minden vb-felkészülésről szólt. Miután az NSZK-ban, felkészülési meccsen 12-4-re sikerült legyőzni a házigazdát, mindenki a mieinket kiáltotta ki esélyesnek, akik szerencsére hozták is a papírformát.

Az itthon akkor még pirosbetűs ünnepnek számító november 7-én rajtolt el a világbajnokság, és a mieink a korábbi arany-, majd bronzérmes cseheket verték 7-4-re, ami azért meglepetésnek számított. Majd a kapus Rothermel Anna vezérletével a címvédő Romániát intéztük el 9-6-ra, Romhányi Józsefné négy gólt dobott a világbajnoknak. Zárásként tíz gól különbséggel küldtük haza a lengyeleket. 15-5-ös meccs után már egyetlen lépésre kerültünk az álmunktól.

A jugoszlávok ellen az 5. percben szereztünk vezetést, de hihetetlenül szoros volt a meccs, a szünetben 3-2 volt ide. A második félidő elején a jugoszlávok lőttek egy gólt, de onntól kezdve csak a mieink. Ellenfelünk verekedős kézilabdát játszott, amelyet szerencsére a mieink nem vettek át, végig a kezünben tartottuk az irányítást, bár a 27. percig nehéznek tűnt a meccs, sokkal biztosabb támadójátékkal és a második félidőre feljavuló védekezéssel megérdemelten nyertünk, áll a korabeli tudósításokban.

A világbajnok magyar csapat tagjai: Jóna Magda, Romhányi Józsefné, Gurics Györgyné, Csenki Györgyné, Rothermel Anna, Hajek Károlyné, Balogh Mária, Hanus Ágnes, Babos Ágnes, Giba Márta, Ignácz Ilona, Lengyel Erzsébet, Schmidt Jenőné, Jánya Ferencné. Érdekesség, hogy öt játékost adott a bajnok Bp. Spartacus a válogatottba, és Schmidt Jenőné volt az egyetlen, aki vidéki csapatból, a Pécsi Bányászból került a keretbe.

Joggal jelenthető ki, hogy a nyolcvanas évek elejéig, azaz 25 éven át tartott a magyar női kézilabdasport aranykorszaka, a következő öt világbajnokságon csak egyszer, 1973-ban nem állhattak dobogóra a mieink. 1971-ben a jugoszlávok a csoportban visszavágtak, de a bronzmeccsen egy góllal, 12-11-re vertük a románokat. 1973-tól 12 csapat szerepelt a vb-ken, egészen 1986-ig, amikor 16-ra növelték a létszámot. 1973-ban megjelentek a szovjetek is tornán, és 1982 és 1990 között háromszor lettek világbajnokok, ezt aztán ők ismételték meg később is, de már Oroszország néven.

1975-ben és 1978-ban úgy lett harmadik a magyar válogatott, hogy mindkétszer az NDK-Szovjetunió kettős előzte meg. Természetesen idővel kicserélődött a csapat, ennek a korszaknak Angyal Éva, Berzsenyi Mária, Csíkné Horváth Klára, Bujdosó Ágota, Lelkesné Tomann Rozália, és Sterbinszky Annamária voltak a hősei. Zseniális játékosok, a korszak legjobbjai voltak, de volt akkoriban két csapat, amely jobb volt, mint mi.

Először rendeztünk világbajnokságot

1982-ben először rendezhettünk tornát. Budapest mellett nyolc vidéki város adott otthont a világbajnokságnak, amelyet érthető okokból felfokozott várakozás előzött meg. Ez a torna volt az utolsó, amikor körmérkőzés döntött az érmekről. A mieinket a négy évvel korábbi győztes NDK, az akkor még csak a 7. helyig jutó és a negyedik vb-n induló Norvégia és a sportágat akkor még csak tanuló Egyesült Államok mellé sorsoltak. Általános volt a vélemény, hogy érmet kell szerezni a tornán, ahogy megfogalmazódott: a világbajnoki cím bravúr, lemaradni a dobogóról csalódás Csík János csapatának. Szerencsére a sorsolás úgy hozta, hogy egy kellemes edzőmeccsel kezdtük az amerikaiak ellen.

A félidőben 15-1-es, majd 22-4-es végeredmény minden volt, csak szakmailag értékelhető nem, főleg úgy, hogy a 22 gólunk mellett 23 elhibázott lövésünk is volt, amit szerencsére nem tudott megbosszulni az ellenfél. Ahogy említettük, akkor még Norvégia nem volt tényező, és gyengébb védekező játékkal – kilenc bekapott gól átlövésből – is sikerült őket 24-18-ra legyőzni. Jöhetett tehát a csoportelsőségért az NDK elleni meccs.

Akkor még álló Budapest Sportcsarnok zsúfolásig megtelt és a nézők egy nagyon izgalmas 17-17-es döntetlent láttak, amellyel az első helyen mentünk tovább úgy, hogy a kelet-németek az utolsó tíz percben 14-13-ról 14-17-re mentek el, de az utolsó két percben lőttünk hármat nekik, a sírból hoztuk vissza. A hatosdöntőbe a csehek, és dél-koreaiak legyőzése után egy fájdalmas vereség jött a jugoszlávokkal szemben, bár a botrányos játékvezetés is szóba került tény, hogy öt hetest hibáztunk és második félidő elején megint beragadtunk, ekkor 12-11-es magyar vezetésről ment el 17-12-re az ellenfél. Másodszor már nem sikerült ekkora hátrányt ledolgozni.

A már világbajnok szovjet válogatottat sikerült 15-13-as bravúrgyőzelemmel verni, de ha ezen múlt volna a vb-sikerük, ennél sokkal nehezebb lett volna. Volt azért öröm, összejött a második hely. Ezzel lezárult egy korszak, amely hat érmet hozott. Az 1986-os vb-n már csak a 8. helyen végeztünk, 1990-ben meg ki sem jutottunk, az NDK, Hollandia és Svédország mellett csoportutolsók lettünk, csak a 13. helyen végeztünk a kvalifikációs tornán. 1993-ban megint kijutottunk, de a 7. helyel kellett beérni.

Az utolsó fellángolás

1995-ben Ausztriával közösen rendeztünk vb-t már 20 csapattal, és a rendezés új inspirációt adott. Ez látszott is a teljesítményünkön, hiszen újabb, ezúttal valóban bravúros második helyet értünk el.  Kiválóan indult a vb, a csoportban a horvátokat, az ukránokat, az Egyesült Államokat és Brazíliát is legyőztük. Az új lebonyolítás szerint egyenes kiesésben folytatódott a torna és első meccs kínkeservesen lett meg Kína ellen, amely a végén még 18-17-re is vezetett, végül 21-20-ra nyertünk.

Aztán jött az első bravúr, öt góllal, lassú kezdés után vertük az oroszokat. Ezzel nem csak az elődöntő lett meg, hanem az atlantai olimpiai részvétel is. Az elődöntő újabb bravúrt hozott az egyre erősebb Norvégia legyőzésével. Gyakorlatilag végig vezettünk, a vége előtt 6 góllal is, végül egy gól maradt belőle és a 22-21-es győzelem. A döntőben az olimpiai bajnok Dél-Korea ellen fantasztikus első félidő után megtorpantunk, és az utolsó negyedórában már az ázsiaiak nem engedték ki a kezükből a vezetést, és 25-20-szal lettek világbajnokok.

Három olyan vb következett, ahol távol voltunk a dobogótól. 1997-ben hiába jutottunk csoportmásodikként tovább a dánok öt góllal kivertek minket. Két évvel később a nyolcaddöntő Angola ellen simán megvolt, de a norvégok ezúttal legyőztek minket. 2001-ben Kína kiverése ezúttal sem okozott gondot, viszont az oroszoktól csúnya nagy verést kaptunk (30-23). Jött a 2003-as világbajnokság és női kézilabdasportunk eddigi utolsó fellángolása.

Másfél órás áramszünet és Sydney szelleme

Radulovics Bojanával, Görbicz Anitával, Pálinger Katalinnal indultunk Horvátországba világot hódítani. Ismét középdöntős lebonyolítással zajlottak a küzdelmek és az első csoportkört sikerült az első helyen zárni úgy, hogy a németek és a dánok is a vert mezőnyben voltak. A középdöntőben a románokat és az ukránokat is legyőztük, a legfontosabb meccsünkön pedig döntetlent játszottunk a norvégokkal, példátlan körülmények között.

A második félidőben 14-11-re vezettünk, amikor egyszer csak kihunytak a fények. Bár gyors javítást ígértek, a csapatok csak másfél órányi várakozás után térhettek vissza a pályára. Még azt sem lehet mondani, hogy a közjáték minket zavart volna meg jobban, hiszen hat perccel a vége előtt még mi vezettünk kettővel, aztán a norvégok lőttel három gólt így hihetetlen izgalmas végjáték következett, amelynek aztán 24-24 lett a vége.

Az elődöntőben hihetetlen bravúrral, a dél-koreaiak ellen egy 78 gólos meccsen nyertünk, két góllal vertük a kétszeres olimpiai bajnokot. A döntőben aztán Sydney szelleme kísértett, leadhatatlan előnyről buktuk el a franciák elleni döntőt. Az 53. percben 25-18 volt az állás ide, de hét perccel később már 28-28-at mutatott az eredményjelző. Egyértelműen összezuhant a csapat és franciák három, mi csak egy gólt dobtunk a hosszabbításban.

2005 már Radulovics és Farkas Ágnes nélkül vágtunk neki a kalandnak. A csoportkör könnyed ujjgyakorlat volt, pedig megkaptuk Dél-Koreát és Norvégiát, sőt a szlovénokat is. Világbajnoki gólrekorddal vertük 57-9-re Ausztráliát, majd gyenge kezdés után kicsit nyögve de Angolát is (34-30). Aztán úgy játszottunk Szlovéniával 27-27-et, hogy Pálinger időntúli hetest védett. Ami viszont fontos volt, hogy tönkrevertük Dél-Koreát, 42-29 volt az ázsiai sapat legnagyobb vb-veresége. A végére maradtak a norvégok, akik ellen már a biztos továbbjutás tudatában felszabadultan játszottunk, az utolsó hét percben kétgólos hátrányt cseréltünk 20-18-as győzelemre.

A magunkkal vitt pontos sokat számítottak és csak az oroszoktól szenvedtünk, de ellenük is szoros vereséget. Ami ennél is fontosabb volt, hogy meglett az elődöntő, de a döntő már nem. A románok ellen nem játszott jól a csapat, nem bírta a hajrát. A vége azonban így is csillogó lett. Felülmúlva az előzetes várakozást, a bronzmeccsen a szünetben egygólos hátrányt a második félidőben ledolgozva 27-24-re legyőztük a dánokat és megnyertük máig utolsó vb-érmünket.

Mellékszereplővé váltunk

Fokozatosan szorultunk ki az élvonalból, két évvel később már csak a 8. helyen végeztünk, 2009-ben a kilencedikek lettünk az 1997 óta 24 főre duzzasztott mezőnyben. 2011-ben pedig már ki sem jutottunk. A kvalifikációnak számító Európa-bajnokságon csak csoport-5. lettünk, összegében a 10. helyen végeztünk.

Mindenféleképp előrelépésnek kell nevezni a 2012-es Eb-n elért bronzérmünket, amivel kijutottunk a 2013-as vb-re, de ott a nyolcaddöntőben a spanyolokat még kiütöttük 28-21-re, de a negyeddöntőben a brazilok hosszabbításban jobbak voltak. A legutóbbi vb-n értük el az eddigi leggyengébb eredményüket a 11. hellyel. 

Pedig a csoportmeccseken már remekül teljesítve a dánokat és a szerbeket is magunk mögé utasítottuk, a nyolcaddöntőben viszont meglepetésre kikaptunk a lengyelektől. Bár számszerű elvárás nincs most sem a csapattal szemben, de a vezetők abban egyetértettek, hogy óriási bravúr lenne a legjobb nyolc közé kerülni.

Borítókép: Pálinger Katalin. Fotó: Illyés Tibor / MTI.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!