Roger Federer néhány pillanatot leszámítva nagyrészt magabiztos játékkal verte 6:3, 7:6-ra a hasonló stílusa miatt Bébi Federernek is nevezett Grigor Dimitrovot, aki idén már Novak Djokovicsot is le tudta győzni. Dimitrov egyébként tényleg rászolgált az elnevezésre, voltak olyan labdamenetek, amikor szinte tükörben érezhették magukat a nagy, egykezes fonák-csatáknál, és időnként a mozgásuk is nagyon hasonló volt.

Hatalmas várakozással indult a meccs, a nézők pontosan tisztában voltak vele, hogy a legfiatalabb generáció egyik leendő nagy játékosaként Dimitrov kemény ellenfél lehet. A „Roger, Roger" skandálás így alap volt az első perctől kezdve, de az ezúttal még egy rivális hangadó táborral is szembenéző Federer Fan Club már a kedvenc székbírójuknak, Mohamed Lahyaninak is akkora tapssal örült, mint amit egy kevésbé ismert játékos kap a közönségtől a centerpályán.

A legfelső sorokban ülők már jó előre, Juan-Martin del Potro korábbi meccse alatt megdolgozták a közönséget, és addig-addig próbálkoztak, míg sikerült elindítaniuk egy hullámzást. Ez az újítás annyira megtetszett az egyébként ilyen téren visszafogott svájci nézőknek, hogy Federer mérkőzése alatt már a VIP-boxokban is habozás nélkül beálltak a sorba, így a vastaps és a lábdübörgés után újabb elemmel bővült a bázeli Federer-szurkolás repertoárja.

Az ezúttal az előző, döntő szettben megfordított mérkőzésének második felében már szerencsét hozó szürke pólóban pályára lépő Federernek jól is jött a közönség maximális támogatása, mert rögtön az elején 0-40-ig sikerült kormányoznia magát az első adogatásánál. Azonban fordított, és nem sokkal később lecsapott az alkalomra, amikor 3:3-nál elszálltak Dimitrov első szervái. A bolgár a brék után egy ideig nem is tudott magára találni, míg Federer nagyon elemében volt, másodszor is elvette a szettben maradásért adogató Dimitrov szerváját.

A második játszmára azért megint összeszedte magát a mérkőzést jól kezdő bolgár. 1:1 után váratlanul megint Federer került bajba. Az első bréklabdába még belehibázott Dimitrov, de a másodikat már kettős hibával ajándékozta neki Federer. Ebben a helyzetben szinte bosszantó volt a pihenő: mindketten pillanatok alatt újra az alapvonalnál álltak, de Lahyani mosolyogva megvonta a vállát, és a labdaszedő gyerekek sem szaladtak le a pályáról, hiszen meg kellett várni a pihenőidő hivatalos lejártát.

A következő gémeket mindketten különösebb gond nélkül hozták, de 4:3-nál már bréklabdához jutott Federer. Dimitrov itt még meg tudta menteni az adogatását, sőt, a szettben maradásért adogató svájci a meccs elejéhez hasonlóan megint 0-40-ig jutott. Azonban demoralizálóan, jó játékkal mindet hárította. Innen már vitte a lendülete, minden korábbinál morajlóbb lábdübörgéssel ünnepelte a közönség, ahogy visszavette az elbukott adogatását. A tie breakben már kijött a rutin, nagyon érezni lehetett, hogy Federer még ebben a szettben befejezi a meccset.

A maga negyeddöntőjében a címvédő Juan-Martin del Potro nagyon könnyedén nyert egy-egy brékkel 6:4, 6:4-re Paul-Henri Mathieu ellen. Az argentin nem adott ki magából annál többet, mint amire szükség volt, jó ütemben vágta be a tenyereseit, és ászokkal sem fukarkodott. Mathieu próbált agresszíven kezdeni, de ebben a játékban a hibák is benne voltak, végül pedig bréklabdáig sem tudott eljutni Del Potro adogatásánál.

Az egyik korábbi mérkőzésen is eltalált hangfalállvány azonban megint megtréfálta az első kiemeltet. Az egyik mentésnél jó magasra szállt fel Del Potro labdája, ami egy nyitott stadionban egyértelműen a pályán landolt volna, itt azonban a plafonra erősített tartóról már kifelé pattant. Del Potro csípőre tett kézzel méltatlankodott egy kicsit, de a fedett pályás versenyeken számolni kell ezzel.