A Roland Garroson Roger Federert is legyőző Ernests Gulbis nyerni érkezett, és a végén be is söpörte a győzelmet az elmúlt évekhez képest kevesebb nézőt hozó, de családiasabb hangulatú VII. Tennis Classics teniszgálán a Papp László Budapest Sportarénában. Megint sikerült jól eltalálni az egyensúlyt, a nézők egyszerre kaphattak komoly küzdelmet, a meccsek után a közönségbe bőségesen kiütött dedikált labdákat, és az ilyen gálákon megszokott mókázást is, amiért elsősorban a korábbi Tennis Classicsokról jól ismert Manszúr Bahrami felelt.
A Taróczy Balázs szervezésében eredetileg még a régi nagy játékosokat Budapestre hozó teniszgála kedden már a jövő lehetséges nagy, de legalábbis stabilan az élvonalba tartozó játékosait vonultatta fel. A világranglistán 13. lett mellett pályára lépett a 20. Fabio Fognini, a 39. Dominic Thiem, és a londoni évzáró vébén lesérülő Milos Raonic helyett beugró, 24. Philipp Kohlschreiber is. (A játékosokról bővebben korábbi cikkünkben olvashat>>>) A négy teniszező előbb két elődöntőt játszott a gálákról megszokott, kilenc nyert gémig tartó felosztásban, majd a győztesek jutottak az este végén tartott döntőbe.
A nyitómeccsen Gulbis többször is előnyben volt Fognini ellen, de végül csak a 8:8 után tartott tie breakben jutott be a döntőbe. „Dominic!", „Philipp!" – a második meccsre már kezdett jobban megjönni a közönség hangja, ahogy a játékosok meneteltek egymás után. Brék ezúttal nem volt, de a rövidítésben már komoly előnybe került a 21 éves osztrák Thiem, aki végül stílszerűen egy lábközött átütött nyerővel fejezte be a meccset.
A döntőben is a Tennis Classicson élete első hivatalos teniszgáláján pályára lépő Thiem maradt a közönség kedvence, a fiatalok legtöbbször őt buzdították bekiabálásokkal, de persze Gulbis sem maradt szurkolók nélkül. Ahogy az elődöntőjében, ezúttal is gyorsan vezetést szerzett az egymás után pazar rövidítéseket meghúzó lett. Pedig először neki kellett két bréklabdát hárítania, ezeket azonban jó szervákkal megoldotta, míg Thiem háromból csak két bréklabdával birkózott meg a saját adogatásánál 1:1-nél.
Gulbis jól mozgatta a fiatal osztrákot, 4:2-nél pedig már duplabrékelőny birtokában állhatott fel adogatni. A top50 legfiatalabb játékosa 6:3-nál fokozni tudta a nyomást Gulbison, aki egy hibával el is vesztette a szerváját. Hiába volt azonban esélye visszavenni az osztráknak a másik elveszített adogatását is, Gulbis egy jó szerva mögött hárította a bréklabdát, és 9:7-re, ezúttal rövidítés nélkül nyerte a döntőt.
A finálé előtt azonban még az elődöntőben kiesett játékosok álltak össze az iráni-francia trükkmesterrel, Manszúr Bahramival és az idén Wimbledonban párosban döntőző Babos Tímeával, hogy aztán egy kicsit sem komoly mérkőzésen megalapozzák a hangulatot.
Itt minden második gémre jutott egy lábközötti ütés Bahramitól és egyszer Fogninitől, de leginkább a teniszgálák jól megszokott mókamestere vitte a show-t. Megpördülve, háttal állva is ütött át labdát, pörgetve átdobta a lába között az ütőjét, játékba hozott egyszerre több labdát, de olyan is volt, hogy lazán átfejelte a labdát, még ha ezért pont ezen a mérkőzésen sem járt.
A szabályok persze messze nem voltak kőbe vésve, Babos például kapott a mérkőzésvezetőtől egy harmadik szervát is. A magyar teniszező nagy röptecsatákat vívott a másik oldalon álló Kohlschreiberrel, de Fogninivel is elbohóckodott, miután az olasz rendszeresen rábízta volna a jó messze pattanó labdák hajkurászását. A legtöbbször angolul folyó viccelődések mellé azon is mindenki nagyot nevetett, amikor Babos mosolyogva hangos „Jujjujjujj" kíséretében indult egy labdáért.
Az eredmény nem igazán fontos egy ilyen meccsen, hiszen a játékok inkább csak arra vannak, hogy keretet adjanak a mutatványoknak, de a Bahrami – Kohlschreiber duó bizonyult a jobbnak. A páros után jártak a legjobban a relikviákra is éhes nézők, akkor ugyanis egyszerre és egymás után négy teniszező dedikált labdáiért versenghettek nagy ovációval.