Szeles Mónika minden idők messze legjobb magyar teniszezője. Kilencszeres Grand Slam-győztes, aki mindössze 16 éves volt, amikor megnyerte a Roland Garrost, 20 éves kora előtt már nyolc Grand Slam-siker állt a neve mellett. Három döntőben győzte le Steffi Grafot, akinek rajongója nem tudta elviselni Szeles sikereit. Huszonöt évvel ezelőtt egy 20 centis késsel hátulról ledöfte, amivel tönkretett egy kivételes karriert.
Szeles Mónika az akkor jugoszláviai Újvidéken született 1973. december másodikán. Ötévesen kezdett el teniszezni, a bátyja és az apja is szerette a sportot, tőluk ragadt át rá a szenvedély. Rabja lett, minden napja azzal kezdődött, hogy iskola előtt egy órát ütögette a falat.
Teniszpálya alig volt, és amúgy is foglalt volt. Előfordult, hogy csak éjfélre kaptunk időpontot
– mesélte az Indexnek egy 2014-es interjúban.
Első edzője édesapja volt, aki karikaturistaként dolgozott többek között a Magyar Szó nevű újságnál. Csak hobbiszinten űzte a sportot, de megszállottan olvasott a teniszről, és ha a lánya elkedvetlenedett, rajzfilmfigurákat rajzolt a labdákra, hogy jobb kedvre derítse. Vele fejlesztette ki Szeles azt a rá jellemző kétkezes stílust, amit később a profik megpróbáltak kinevelni belőle, ezért majdnem abba is hagyta a teniszezést.
11 éves korában megnyerte Miamiben a Junior Orange Bowlt, ekkor figyelt fel rá Nick Bollettieri, aki karrierje során olyan játékosokat edzett, mint a világelső Jim Courier vagy Andre Agassi, de dolgozott együtt Maria Sarapovával, illetve Venus és Serena Williamsszel is. Szeles is kapott tőle egy visszautasíthatatlan ösztöndíjat, ezért 12 évesen az Egyesült Államokba költözött a bátyjával.
Szeles szerint, aki nem koncentrál száz százalékkal a célra, az könnyen elveszhet. Ő is megszenvedett Amerikában, hisz a szülei távol voltak, jöttek a fiúk, az új étkezési szokások, egy új, a régitől teljesen eltérő mentalitás és módszertan. Annyira nehéz volt megbirkóznia mindezzel, hogy 14 éves korában majdnem feladta.
Le akartak szoktatni az edzők a kétkezes ütésekről. A bátyám, Zoltán ugyan velem volt, de a családom hiányzott, bár már a nyelvet úgy ahogy megtanultam. Ha akkor hirtelen nem jönnek apuék Floridába, lehet, hogy befejezem az egészet. De szerencsémre jöttek, visszakaptam a családomat, a jókedvemet és a kétkezes tenyereseket, mert apunak ez volt az egyik feltétele.
A kétkezes tenyerese és fonákja egyébként félelmetes volt, még Agassi is odáig volt tőle, a férfiakra is veszélyesnek tartotta, Courier pedig egyszer sértődötten lement a pályáról, mert nehezen viselte, hogy Szeles állandóan futtatja őt jobbra és balra.
15 évesen már a legmagasabb szinten játszott. Első profi tornáján példaképét, Chris Evertet verte meg Houstonban, majd elődöntőbe jutott a Roland Garroson, ahol a korszak másik klasszisa, Steffi Graf még útját állta. Azonban így is, élete első profi szezonja után rögtön a világranglista hatodik helyén végezte.
1990-ben már Grand Slamet nyert Párizsban, ráadásul pont az ellen a Graf ellen, aki előző évben még elütötte a döntőtől. Erre a legbüszképp a győzelmei közül, pedig ez csak a kezdet volt, egy évvel később,
17 évesen és három hónaposan már átvette a vezetést a világranglistán, addig soha senkinek nem sikerült ilyen fatalon.
1991 és 1993. februárja között a kilenc Grand Slamből nyolcszor döntőbe jutott, hetet pedig meg is nyert, egyszerűen megállíthatatlannak látszott. Ráadául nem is akárkik ellen sikerült a diadal: Grafot kétszer is legyőzte, igaz, Wimbledonban a német bálvány örülhetett (itt karrierje során egyszer sem sikerült nyernie).
Hogy érzékeltessük, milyen sikerszériáról van szó:
Az 1993-as évet úgy kezdte meg Szeles, hogy ő volt a világ legjobb és elsőszámú teniszezőnője. Az április 30-án rendezett hamburgi torna negyeddöntőjében a bolgár Magdalena Malejeva ellen játszott és 6:4, 4:3-as vezetésnél éppen pihenni készült a pálya szélén. Ekkor egy férfi mögé lopakodott és a hatezer néző szeme láttára
hátulról, egy 20 centis késsel ledöfte.
Ha Szeles Mónika épp nem hajol le a vizesflaskáért, súlyosabb sérülést is szerezhetett volna. Így viszont szerencséjére csak másfél centis sebet kapott a lapockája alatt, a második szúrást pedig már megakadályozták a biztonságiak.
Az eset után rögtön felmerült az esetleges poltikai indíttatás, hisz Szelest már korábban is megfenyegették a jugoszláviai háború alatt. Azonban semmi ilyesmiről nem volt szó, a támadó
egy 38 éves munkanélküli esztergályos volt, aki zokon vette, hogy Szelesnek volt mersze elvenni a világelsőséget az ő imádott Grafjától.
Günther Parche szerint magyar teniszezőnek nem volt joga elfoglalni a német helyét a világranglista élén, de megölni azért állítása szerint nem akarta, csak épp annyira megsebesíteni, hogy pár hétig ne játsszon.
A támadót emberölési kísérlettel vádolták meg, aztán az egészből nem lett semmi, mert mentálisan sérültnek nyilvánították: két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A bírónő, Gertarut Gring szerint a német jogrendszer ugyanis nem a szemet szemért elven alapul, így ennél nagyobb büntetés indokolatlan lenne.
Parche ráadásul még a célját is elérte, hisz nemhogy a tornát nem szakították félbe, de Szeles még a ranglistavezetői pozícióját sem tarthatta meg a kényszerpihenő idejére.
Mindez nagyon megviselte az akkor még csak 20 éves lányt.
Az ítélet persze rengeteg kritikát kapott, hisz egy kvázi előre megfontolt gyilkossági kísérletnél enyhítő körülménynek számított a bűntetlen előélet és az, hogy a férfi teljes beismerő vallomást tett, amikor hatezer szemtanú és a kamerafelvételek mellett amúgy sem tehetett volna mást.
Úgy tűnik, az emberek elfelejtik, hogy ez a férfi szándékosan megkéselt engem és ezért nem érdemelt semmilyen büntetést. Nem érezném magam biztonságban, ha vissza kellene mennem oda. Nem gondolom, hogy ez meg fog történni
– mondta Mónika évekkel később, miután eldöntötte, hogy többet nem lép pályára Németországban.
A magyar teniszező hiába heverte ki a sérülést viszonylag hamar, mentálisan szétesett. Hónapokkal, sőt évekkel később zokogásban tört ki, ha eszébe jutott a támadás, két évig interjút sem adott, apja szerint képtelen volt akár a tévében is teniszt nézni.
Depressziós lett és kényszeresen evett, a visszatérést is 20 kilós súlyfelesleggel vállalta be. Az első tornáját így is megnyerte 1995 nyarán. A szövetség úgy ítélkezett – amit részben Graf is támogatott – a némettel megosztva világelsőként térhetett vissza. A folytatásban még egy Grand Slam jött össze neki, de igazából soha nem volt már önmaga. Ráadásul Grafot nem tudta többé legyőzni,
a német ikon így végül 3-3-ra egyenlített ellene a Grand-Slam döntőkben.
Eközben édesapját eközben elveszítette, 1998-ban meghalt. Azt már nem láthatta, hogy a sydneyi olimpián bronzérmet szerzett, majd lassan kikopott az élmezőnyből, egy 2003-as lábsérülés után pedig kilencszeres Grand Slam-győztesként visszavonult.
Azóta férjhez ment a nála 32 évvel idősebb milliomos Tom Golisanóhoz, felvette a magyar állampolgárságot, kiadta önéletrajzi könyvét és beválasztották a sport halhatatlanjai közé, a Tennis Channel pedig 2012-ben minden idők 19. legjobb teniszezőjének választotta. Pedig, ha nincs a merénylet, ennél is többre vitte volna.
A Path Menedzseriroda egyik alapítója, Pákay Péter közreműködésével elértük Szeles Mónikát.
"Ma már szerencsére nem jut eszembe minden év április végén, mi történt azon a meccsen. A média nyilván eszembe juttatja az évfordulókon, de szerencsére már túltettem magam rajta, pár éve még többet gondoltam rá. Tudom, látom, hogy onnantól megváltozott a tenisz. Jobban vigyáznak a versenyzőkre.
Sajnos, már nem volt semmi olyan a megszúrásom után, mint előtte. Két év nagyon hosszú idő, én pedig több mint két évet hagytam ki.
Nagyon megviselt lelkileg. Nehéz volt újrakezdeni. Lehetett volna még pár jó évem. Nem is tudom, mennyivel több győzelmem lett volna. Lehet, hogy igaza van Mary Joe Fernandeznek, aki azt mondta, 18 GS-győzelmem is lehetne. Nagyon jó barátnőm a mai napig. Mindenesetre már az is nagyon megtisztelő, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet, és még foglalkoztatja az embereket."
(Borítókép: Képkocka a német NDR televízió adásából a támadás idején - forrás: DPA / ARD / NDR / AFP)