Rafael Nadal karrierje az újabb Roland Garros-győzelmével hatalmas mérföldkőhöz érkezett: a spanyol teniszező 20. Grand Slam-torna-sikerét aratta, amellyel az örökranglistán beérte az eddigi rekorder Roger Federert. Portré a mallorcai salakkirályról, aki lassan 20 éve feszegeti saját határait, példátlan eredményekkel!
Rafael Nadal 1986. június 3-án született Manacor városában, Mallorca szigetén. Már gyerekkorában közel került a sportokhoz,
ám kezdetekben a labdarúgás volt a kedvence, köszönhetően a 62-szeres válogatott Miguel Ángel Nadal nagybátyjának, aki az RCD Mallorcában és a Barcelonában játszott.
Másik nagybátyja, Toni Nadal viszont profi teniszező volt, ő fedezte fel a Rafában rejlő veleszületett tehetséget, és már háromévesen megismertette vele a játék alapjait, majd folyamatosan képezte. Mindez olyan jól sikerült, hogy nyolcévesen megnyert egy 12 éven aluliaknak rendezett regionális tornát, és bár még focizott is, a sikereken felbuzdulva egyre több energiát fektetett a teniszbe. Nagybátyja javaslatára ekkor kezdett el bal kézzel játszani, hogy természetes előnyhöz jusson a pályán. Tizenkét éves koráig űzte párhuzamosan a két sportágat, akkor azonban édesapja a tanulmányai miatt válaszút elé állította, Nadal pedig egy interjúban mesélt a döntésről.
A teniszt választottam. Azonnal befejeztem a labdarúgást.
Tehetségére természetesen a Spanyol Teniszszövetség is felfigyelt, amely azt kérte a családtól, hogy a további fejlődés érdekében engedjék el Nadalt Barcelonába.
A família azonban nemet mondott, főként Toni Nadal javaslatára, aki azon a véleményen volt, nem a helyszínen, hanem az edzésmunkán múlik a fejlődés, ehhez pedig Mallorcán is minden lehetőség adott.
A döntésnek anyagi következményei voltak, a szövetség kevesebb támogatást adott Nadalnak, édesapja azonban minden költséget magára vállalt.
A teniszvilág 2001-ben figyelt fel rá először, amikor egy bemutató mérkőzésen legyőzte a korábbi Grand Slam-győztes Pat Casht, ez azonban csak a kezdet volt.
2002-ben elődöntőt játszott Wimbledonban a juniorok között, valamint megnyerte élete első ATP-meccsét – mindössze kilencedik versenyzőként az open-éra történetében, akinek ez 16 éves kora előtt sikerült.
Az év hátralévő részében több kisebb spanyol tornán is győzni tudott, így év végén óriásit ugrott a világranglistán, a 811. helyről feljött a 200. pozícióba. 2003-ban tovább folytatta remeklését, annyi világranglista-pontot szerzett, hogy állandó résztvevője volt az ATP-tornáknak. A Roland Garrost sérülés miatt kihagyta, Wimbledonban viszont elindult, ahol Boris Becker után második legfiatalabb versenyzőként jutott el a harmadik körig. Év végén már 49. volt a világranglistán, az ATP pedig az év újonca díjjal jutalmazta.
Fáradásos törés miatt a Garroson 2004-ben sem tudott elindulni, ezt az évet azonban fontos megjegyezni,
ekkor találkozott ugyanis először a pályán Roger Federerrel – ráadásul óriási meglepetésre két szettben le is győzte a svájcit a Miami Masters-versenyen.
Az esztendő végére is jutott egy rekord, Nadal 18 évesen és 6 hónaposan a legfiatalabb játékos lett, aki Davis-kupa-döntőben egyéniben diadalmaskodott – méghozzá az akkor a világranglistán 2. Andy Roddickot győzte le, vezérszerepet vállalva ezzel a spanyolok 3–2-es végső győzelmében.
Az igazi áttörést viszont a 2005-ös év hozta el a számára. Végre nem volt sérült a tavaszi salakszezonban, amelyen végig dominált, sorozatban 24 egyéni mérkőzés után hagyta el győztesen a pályát, ezzel megdöntötte az Andre Agassi által felállított rekordot a tizenévesként sorozatban megnyert meccsek számát illetően.
Ezek után rögtön esélyesként kezdte karrierje első Roland Garros-versenyét, ahol a ránehezedő nyomás és teher ellenére ellenállhatatlanul teniszezett. Federert éppen a 19. születésnapján győzte le négy szettben az elődöntőben, majd a fináléban Mariano Puerta ellen megszerezte élete első Grand Slam-trófeáját.
Nadal Mats Wilander és Gustavo Kuerten után a harmadik játékos lett, akinek bemutatkozásakor sikerült megnyernie a Roland Garrost, az évet pedig a világranglista 3. helyén zárta, köszönhetően többek között a megszerzett 11 tornagyőzelemnek, amellyel megdöntötte Wilander 1983-as rekordját, ami a tizenéves játékos által egy évben megnyert tornák számát illeti.
Játékstílusa azonban nem kímélte a testét, a következő szezon elejét is sérülések nehezítették, az Australian Openen nem indult.
A Garroson viszont igen, ahol megvédte címét, méghozzá négy szettben Roger Federer ellen.
A svájci a wimledoni fináléban vett revánsot, a US Openen pedig Nadal némi meglepetésre már a negyeddöntőben búcsúzott. 2007-ben harmadszor is megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot, ráadásul most ő állt bosszút Federeren azért, amiért a világelső Hamburgban legyőzte őt, amellyel
megszakadt a salakborításon tartó 81 meccses veretlenségi szériája. Ez viszont a mai napig az egy borításon tartó leghosszabb veretlenségi sorozat az open-éra történetében.
Wimbledonban – bár ötszettes meccsre kényszerítette – nem tudta legyőzni Federert, ráadásul a fináléban elszenvedett sérülése a szezon hátralévő részére is rányomta a bélyegét.
2008-ban a menetrendszerűen érkező újabb Roland Garros-győzelemben volt némi különlegesség: szettveszteség nélkül diadalmaskodott, a döntőben például megsemmisítő vereséget mért Federerre (6–1, 6–3, 6–0). Akit végül végre Wimbledonban is legyőzött,
méghozzá sokak szerint a a tenisz történetének legjobb összecsapásán.
Nadal így már két Grand Slam-tornán diadalmaskodott, augusztus 8-án pedig négy és fél év után átvette a világelsőséget Federertől.
Pekingben olimpiai aranyérmével feltette a koronát az éves teljesítményére,
az elődöntőben Djokovicsot, a döntőben a chilei Fernando Gonzálezt verte meg.
Mivel az előző szezon végét már-már szokásos sérülése miatt kihagyta, rápihenhetett a 2009-es esztendőre. Mindez olyan jól sikerült, hogy
életében először megnyerte az Australian Opent – a változatosság kedvéért Federert két vállra fektetve a fináléban.
Óriási meglepetésre azonban a Roland Garros negyedik körében vereséget szenvedett Robin Söderlingtől – mint később kiderült, mindkét térdében ínhüvelygyulladása volt, így ismét hosszabb kihagyás várt rá, többek között címvédőként Wimbledonban sem indulhatott. Az év utolsó Grand Slam-versenyén az elődöntőig menetelt, ott azonban a későbbi győztes Juan Martín del Potro legyőzte.
2010 nem indult jól a számára, címvédőként a negyeddöntőben kellett feladnia újabb térdsérülése miatt az Andy Murray elleni találkozót. A salakszezonra viszont teljesen felépült, ezt több tornagyőzelem is bizonyította, köztük az újabb Roland Garros, amelyet ráadásul az egy éve őt legyőző Söderling ellen nyert meg.
Füvön sem lassított, amelyet újabb wimbledoni győzelmével koronázott meg. És amilyen rosszul indult, olyan jól zárult az év: a US Openen először jutott be a döntőbe, ha pedig már ott volt, Djokovics ellen meg is nyerte azt.
Ezzel a győzelemmel Nadal nemcsak a Career Grand Slamet, hanem a Career Golden Slamet is teljesítette, vagyis megnyerte mind a négy Grand Slam-tornát és az egyéni olimpiai aranyérmet is.
Ami a többi nagy tornát illeti, a 2010-es sikerét követően a spanyol 2013-ban, 2017-ben és 2019-ben is győzni tudott New Yorkban, ezzel a második legtöbb GS-sikerét a US Openen számlálja.
A kemény borítású győzelmek ellenére azonban legnagyobb sikereit továbbra is salakon aratta:
2011-ben, 2012-ben, 2013-ban, 2014-ben, 2017-ben, 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban sem talált legyőzőre Párizsban, 13 Grand Slam-torna-győzelme pedig egy adott GS-versenyen rekordnak számít.
2015-ben nem volt százszázalékos formában, a negyeddöntőben Djokovics búcsúztatta, 2016-ban pedig a harmadik körben a csuklósérülése miatt már nem tudott kiállni Marcel Granollers ellen. Utóbbit a Rióban, Marc Lópezzel az oldalán párosban szerzett újabb olimpiai aranyérem valamelyest talán kárpótolta.
A most vasárnap megszerzett 20. Grand Slam-torna-győzelem egyébként már korábban is összejöhetett volna Nadalnak,
2010 után ugyanis egy-egy wimbledoni és US Open-, valamint négy Australian Open-döntőben maradt alul.
Elmondása szerint azonban ezek a pofonok is kellettek ahhoz, hogy megerősödjön, és kettőzött erővel harcoljon tovább. Márpedig a Djokovics elleni Garros-döntőben úgy harcolt és küzdött, hogy azt az új generációnak kikiáltott fiatal, huszonéves játékosok, Cicipasz, Thiem, Medvegyev vagy éppen Zverev is megirigyelhetnék. Ráadásul a szerb sem játszott rosszul, de szokás szerint egy-egy labdamenetben az sem volt elég, ha két nyerőt ütött.
Ez a stílus egyébként is végigkísérte Nadal pályafutását, merőben ellentéte annak az elegáns tenisznek, amit a másik 20-szoros GS-bajnok, Roger Federer képvisel.
Hogy ezen kívül mi lehet a salakkirály titka? Egyrészt 34 éves kora ellenére erőnléte továbbra is az egyik, ha nem a legjobb a mezőnyben. A borítások közül leglassabb salakpálya, amelyen pattanás után leginkább lelassul a labda, szintén kedvez neki, ahogyan a hosszabb labdamenetek is.
Legnagyobb fegyvere pedig a pörgetett tenyeres, amely után talajt érve a labda olyan magasságba pattan, hogy egykezes fonákkal szinte lehetetlen visszaütni. 13 Roland Garros-győzelem a bizonyíték rá...
Hogy mit hoz a jövő, az jó kérdés. Nadal a mostani győzelme után azt nyilatkozta, még jó néhány évig szeretne versenyezni. Ha ez így lesz, csodaszámba menne, ha valaki megakadályozná az újabb Garros-győzelmeket, amelyekkel már egyeduralkodóvá válhatna a mallorcai. Szakértők szerint ugyanis
a 39 éves Federerben maximum egy szezon van még, utána alighanem visszavonul.
Neki azonban már nincs akkora dominanciája Wimbledonban, mint korábban, Djokovics három döntőt is nyert ellene, és az Australian Open is a szerbnek fekszik, nem biztos tehát, hogy a svájci képes lesz még Grand Slam-tornát nyerni.
Egy biztos, korunk két legnagyobb teniszcsillaga ugyanannyi győzelmet számlál, bízzunk benne, hogy még nézhetjük egy ideig őket.
A legfontosabb kérdést viszont olvasóinkra bízzuk: