A 2021-es évet erősen fejezte be, hiszen Pozsonyban döntőzött egy Challenger-tornán, majd a Davis-kupában előbb a világranglistán korábban 33. helyen is álló, jelenleg 89. John Millmant, majd a US Open-győztes, korábbi ranglista-3. (most 29.) Marin Čilićet is két vállra fektette.

Idén két olaszországi Challenger-viadalon indult el, mindkétszer az elődöntőig jutott – többek között a Davis-kupában ugyancsak óriási skalpokat szerző Borna Gojót is két vállra fektetve –, az így szerzett pontoknak köszönhetően pedig egy év alatt a 438. helyről a 257.-ig kapaszkodott előre.

Jelenleg egy hassérüléssel bajlódik, emiatt nem is edz teljes intenzitással, ennek ellenére beugróként nevezett egy montpellier-i tornára, ahol visszalépés esetén elindulhat, de a január végén rajtoló cherbourgi Challengeren már mindenképpen rajthoz áll, mielőtt ismét Olaszország felé veszi az irányt, amit már az ausztráliai Davis-kupa-szereplés követ.

A juniorok között 2017-ben Australian Opent nyerő teniszezőt arról faggattuk, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy a válogatottban bemutatott óriási bravúrokat a profik között is be tudja mutatni, miben lát előrelépési lehetőséget.

Ezer meg egyszer próbálkoztam úgy játszani egy kisebb tornán vagy normál versenyen, mintha a Davis-kupában szerepelnék, odaképzeltem a közönséget, és valahogy nem sikerült soha azt az érzést átélni, mint akkor, pedig már mindennel próbálkoztam, tényleg vizualizáltam is. Ugyanúgy küzdöttem, próbáltam játszani, de valahogy vagy nem sikerült a meccs, vagy nem olyan teljesítményt hoztam, mint ezeken a válogatott összecsapásokon. Igazából nem tudom, pontosan mi kell ahhoz, hogy teljesen hasonló mindsetbe kerüljek, mint akkor. Čilićék ellen szó szerint mindent ki tudtam zárni, egyfajta csőlátásba kerültem, csak a labdára fókuszáltam, nem is nagyon figyeltem a vonalakat, csak érzésből ütöttem, a közönségre és a kapitányra sem figyeltem. Olyan voltam, mint egy kutya, aki csak megy a labdáért, és hozza vissza. Valószínűleg a Grand Slam-tornákon, amikor vannak a legnagyobb meccsek, akkor a világsztárok is hasonló állapotba kerülnek, ami látszik az arckifejezésükön is. Ezt a tudatosságot kellene huzamosan átvinni, nem csak egy-egy meccsre, mert bennem van, hogy ennyire át tudjak szellemülni, az látszik

– felelte Piros Zsombor az Index kérdésére a Nemzeti Edzésközpontban tartott sajtóbeszélgetésen.

A 22 éves teniszező szerint edzésen és edzőmeccsen sem lehet ezt igazán modellezni, ezt a fajta flow-állapotot talán egy mentáltrénerrel lehetne elérni, ilyenje nincs, de szeretne a jövőben ilyen jellegű szakemberrel is dolgozni. Korábban volt pszichológusnál, de ott nem volt meg az a kapocs a felek között, amiből építkezni lehetett volna, inkább csak egy kötelezően letudandó tanórához voltak hasonlók.

„Nagyon érzelmes vagyok a pályán is, nagyon nehéz volt megtanulnom ezt kezelni. Úgy érzem, hogy rátértem a jó útra, mert volt, amikor túlpörögtem a meccset, akadt olyan, amikor negatív dolog történt, akkor káromkodtam, ütőt törtem, amikor pozitív, akkor meg kikeltem magamból, és ez rengeteg energiát visz el. Aztán volt, amikor nem akartam semmit sem reagálni, de akkor meg ilyen kis halvérű voltam, az meg azért nem volt jó. Az a tökéletes állapot szerintem, ha kívül nyugodt vagy, de van benned egy tűz, ami hajt” – vélekedett Piros.

Véleménye szerint a gondolkodásmód és hozzáállásbeli dolgok sokkal fontosabbak, mint a legtöbben képzelik. Novak Djokovicsot idézve elmondta, hogy aki egy Grand Slam-tornára eljut, annak a szervája, tenyerese, minden ütése megvan, a legtöbbször az számít, fejben ki mennyire erős.

Érdekes megfigyelésre jutott a reklamálásokkal kapcsolatban. Úgy tapasztalja, hogy aki először veszíti el a fejét és kezd vitatkozni, az az esetek nyolcvan százalékában el is bukja a meccset – ugyanakkor nagyon fontos, hogy ne legyen a túloldalon lévő ilyenkor túlzottan magabiztos, mert ebbe is bele lehet bukni.

„Pont amikor Gojóval játszottam, volt egy valószínűleg rossz ítélet ellene, ami az én javamat szolgálta, odament a bíróhoz, és öt percet veszekedett, én pedig a szívem mélyén tudtam, hogy hatalmas esélyem van nyerni. Elborult az agya, magyarázott a bírónak meglehetősen bunkó stílusban. Ott már kilencven százalékban biztos voltam benne, hogy megnyerem a meccset, és végül így is lett, teljesen szétesett a játéka.”

Arra a kérdésre, van-e ilyen téren példaképe, rögvest Rafael Nadal nevét mondta, aki az „életében nem dobott el egy teniszütőt”, és akinek az apró rituáléinak a fontosságát emelte ki, amivel megpróbálja magát megóvni attól, hogy kizökkenjen a játékból.

Az idei Australian Openen ennek ellenére sem a hússzoros Grand Slam-torna-győztes spanyolt emelte ki, aki szerinte remekül játszik, de véleménye szerint Sztefanosz Cicipasz lehet a befutó.

Djokovics mentális erősségét is kiemelte, a szerb azon kevés játékos közé tartozik, aki még egy közjátékból is erősen tud kijönni. Kíváncsiak voltunk, hogy örülne-e egy ilyen esetnek a háló túloldalán.

Én örülnék neki, már csak azért is, mert Djokoviccsal játszhatnék – felelte nevetve. – Régen fel tudtam venni a kesztyűt ilyen esetben. De most például volt a Jay Clarke elleni meccs, amelyen a brit teljesen kiakadt az edzőm, Noszály Sanyi hangos biztatásain, ami miatt dacból elkezdett nekem magyarázni a pontok után. Nagyon kevésen múlott, hogy elkezdjek vele veszekedni, egy éve még biztosan megtettem volna, és kizökkentem volna a játékomból, de szerencsére ezen most felül tudtam emelkedni.

Fontos dátum volt az életében 2020 szeptembere, amikor a Nemzeti Edzésközpontba ment, ami rengeteget segített neki abban, hogy visszatérjen az élsportolói létbe, tudatosabb lett, rendszer került az életébe.

2020-ban, amikor eltörölték a versenyeket, nem titok, hogy nem nagyon fókuszáltam a teniszre maximálisan. Voltak kilengések, voltam elég sokat az éjszakában a haverokkal. Egy darabig ellenálltam, de nem volt elég sokáig verseny, nem volt nagyon cél, úgy éreztem, hogy edzek így a semmiben. Két hónap edzés után éreztem azt a versenyek hiányában, hogy kicsit megtörtem lelkileg, felvetődött bennem, hogy így most minek eddzek egyáltalán. Ennek következtében sajnos a nyáron nem úgy éltem az életemet, mint egy élsportoló. Bulizgattam inkább, akkor jártam le edzésre, amikor edzőpartnernek hívtak, de semmi rendszer nem volt az edzéseimben. Tudtam, hogy ez nem mehet sokáig, és a nyár végén elhatároztam, hogy újra profi útra lépek.

A helyzetet nem segítette, hogy a családi helyzete sem volt rendben, szülei válásánál lelencgyereknek érezte magát.

„Szerencsére most már teljesen rendeződtek ezek a problémák – mondta Piros, aki a jelenlegi helyzetét is részletezte. – Önálló lábra álltam a barátnőmmel – aki egyébként az erőnléti edzőm – élünk együtt fél éve, minden családi helyzet nagyon stabil most.”

Korábban édesapja volt az edzője, de 2020 nyarán úgy voltak vele, hogy a játékos-edző kapcsolat kezd rossz hatással lenni az apa-fiú kapcsolatra, így ekkor ezt megszüntették, azóta vele is jobb a kapcsolata Zsombor elmondása szerint.

Noszály Sándortól eleinte tartott, mert negatív kritikákat hallott róla, hogy nem lehet megbízni benne, de már az első közös versenyénél minden rossz hang elillant.

Nagyon figyel a játékosára, lelkileg és érzelmileg nagyon támogatja az embert, ott van mindig segítségnek, intéz mindent a versenyekkel kapcsolatban. Jó, az adminisztrációban nem a legerősebb, de abban én sem.

Fontosnak tartja, hogy a korábbi évekkel ellentétben most már van egy fix utazó edzője, nem pedig váltogatják egymást a szakemberek mellette.

„Most minden lehetőség adott, a legjobb munkafeltételek, edzők, játékosok” – tért ki a jelenlegi lehetőségekre.

Elmondása szerint nagyon örülne, ha Köves Gábor maradna a kapitány, aki végig mellette volt, amikor a legnagyobb győzelmeit aratta a top 100-as játékosok ellen, de segített neki az érettségire való felkészülésében is, és az élet bármilyen területén számíthat a támogatására.

Érdeklődtünk 2022-es céljairól, ahol ismét csak előkerült a 2017-es juniorsikere.

Tavaly az volt a cél, hogy a legjobb 250-be kerüljek be, ez végül nem sokon múlt, a 288. helyig jöttem előre. Idén – lehet, hogy ezért sokan kinevetnek majd, de – a top 100-at célzom meg. Úgy gondolom, ez nem elérhetetlen cél, de tény, hogy iszonyú sokat kell még dolgoznom nagyon sok mindenen. Azt szeretném, ha az év végére két számjegyű lenne a helyezésem, és a 2023-as Australian Open főtábláján alanyi jogon szerepelhetnék, mert ez a kedvenc GS-tornám, és itt indult gyakorlatilag a karrierem. Abszolút esélyesként tudtam megnyerni a juniorok viadalát, az volt az első ilyen euforikus érzés, amikor azt a tornát megnyertem.

A teniszen kívüli kedvenceivel kapcsolatban elmondta, hogy szívesen dartsozik, FIFA-zik és óvatosan néha focizni is szokott, főleg balszélsőként, ahol a teniszezésből fakadó erősségeit, a gyorsaságát és az állóképességét tudja kamatoztatni, és bár lövéseit nem tartja erősségének, cselezésben, úgy érzi, elboldogul.

Fizikailag egyébiránt a sérülését leszámítva remekül érzi magát, úgy érzi, hogy a döntő szettet is gond nélkül bírja, és nagy álma, hogy egy GS-tornán öt szetten keresztül is tudjon úgy küzdeni, hogy ne legyen semmilyen fizikai vagy mentális gondja közben.

A távlati célokat tekintve pedig a lehető legmagasabbra tör.

Én azért kezdtem el anno teniszezni, hogy világelső legyek, úgy gondolom, hogy ha valaki csinál valamit, abban szeretne a legjobb lenni

– felelte kérdésünkre Piros Zsombor.

(Borítókép: MTI / Czeglédi Zsolt)