Az élsportban nem egy olyan sportolóval találkozhattak már a szurkolók az elmúlt évtizedekben, akik igazi tehetségek a sportágukban, de a fizikai és technikai adottságaik mellé a szellemi intelligencia korántsem párosult, így sosem tudtak kiemelkedni vetélytársaik közül. Pedig ha csak a tehetséget nézzük, akár a világ legjobbjai is lehettek volna. A tenisz történetében erre talán a legjobb példa az ausztrál–görög fenegyerek, Nick Kyrgios, aki a teniszre csak egyfajta jól fizető hobbiként tekint, pedig ha komolyan venné, könnyen évek óta már a világ legjobbjai között emlegethetnénk.
Nehéz Nick Kyrgioshoz hasonló sportolót találnunk jelenleg az élsportban, talán a labdarúgásban Mario Balotellihez lehetne hasonlítani az ausztrál fenegyereket. Az olasz futballista is elképesztően tehetséges, de közel sem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, mivel viselkedésével és a sporthoz való hozzáállásával egész pályafutása alatt saját magát hátráltatta.
Kyrgios 1995 áprilisában látta meg a napvilágot az ausztráliai Canberrában, görög édesapa és malajziai származású édesanya gyermekeként. Érdekesség, hogy közel sem mondhatjuk azt, hogy teniszes családból érkezett volna, édesapja házak festésével foglalkozott, míg édesanyja végzettsége szerint számítástechnikai mérnök.
Fiatal éveiben inkább a kosárlabda foglalkoztatta, és a személyiségéhez híven, mai napig állítja, hogy a kosárlabda jobban érdekli, mint a tenisz.
Ennek ellenére istenadta tehetsége a teniszhez sosem volt vitatott, komolyabban a sportággal 13-14 évesen kezdett el foglalkozni, első junior-tornagyőzelmét a Fidzsi-szigeteken aratta.
A 2013-as évnek már úgy kezdhetett neki, hogy a junior-világranglista éllovasát tisztelhettük a személyében, aztán az Australian Open juniortornáját harmadik kiemeltként megnyerte, a döntőben jóbarátját, Thanasi Kokkinakist legyőzve. Első igazán nagy sikerét – mikor nevét egészen biztosan megismerte a teniszvilág – a 2014-es wimbledoni tenisztornán aratta, ahol szabadkártyával indulhatott el a főtáblán. Kyrgios már a második körben meglepetést szerzett, mikor ötszettes mérkőzésen legyőzte a torna 13. kiemeltjét, Richard Gasquét. A negyedik körben aratta mind idáig legnagyobb sikerét, mikor egy emlékezetes mérkőzésen búcsúztatta az akkori világelső Rafael Nadalt. Ezzel az első játékos lett 2004 óta, aki wimbledoni debütálásán legalább a negyeddöntőig eljutott.
Első tornagyőzelmét egészen különleges módon aratta 2016-ban Marseille-ben. Az egész torna alatt egyetlenegyszer sem veszítette el a szerváját, többek között a világranglista akkori tizenkettedik, tizedik és nyolcadik helyezettjét is legyőzve. Ebben az évben érte el az igazi áttörést a világranglistán, a 16. pozíciót foglalta el, miután megnyerte pályafutása második trófeáját Atlantában.
Sikereivel párhuzamban személyiségével és viselkedésével is felhívta magára a figyelmet.
Kyrgios a példája annak, hogy a teniszt bizony nem csak úriemberek játsszák.
Az évek alatt többek között olyan hihetetlen dolgokat művelt a pályán, mint például amikor 2019-ben dührohamot kapott, mivel a kérése ellenére a személyzet nem hozott neki azonnal fehér törülközőt, hatalmas veszekedést generálva ezzel a székbíróval. Bárcsak ez lett volna a legemlékezetesebb balhéja!
Reggelig sorolhatnánk a hozzá fűződő botrányokat, de elég csak kiemelni a 2019-es római mestertornát, ahol a Casper Ruud elleni mérkőzésen annyira elpattant a cérna nála, hogy egy széket hajított a pályára. Ezenkívül említhetnénk az idén márciusi Indian Wells-i tornát, ahol szintén felhúzta magát, és az egyik labdaszedő irányába dobta el az ütőjét.
Természetesen okai is voltak Kyrgios pályára nem illő viselkedésének, amiről ő maga vallott, még az előbb említett római ominózus esete után.
Az ausztrál teniszező a közösségi médiában mesélt a nehezebb periódusairól, mikor az ágyból is nehezen kelt ki, egyedül érezte magát, alkohol- és kábítószer-problémákkal küzdött, sőt még az öngyilkosságon is elgondolkozott.
Élete legsötétebb időszakának 2019 első felét érezte, amikor depresszióval küzdött, és megszaporodtak a vele kapcsolatos botrányok is. Idén februárban írt vallomásában hozzátette, lezárta élete sötét periódusát, és büszke arra, hogy kimondhatja: „Teljesen megváltoztam, máshogy látom a dolgokat, és az élet szép.”
Vicces pillanatokat is szerzett már a sportág szerelmeseinek az ausztrál fenegyerek, a 2020-as washingtoni tenisztornán az egyik pihenő alatt dühében a vezetőbíró székéhez vágta a kulacsát. Mikor kérdőre vonták az eset miatt, csak annyit felelt:
Éppen inni próbáltam, és véletlenül kicsúszott a kezemből az üveg.
Botrányai mellett többé-kevésbé azért az eredményeket is hozta, már ha persze egyáltalán volt kedve játszani. Mert ha Nick Kyrgiosnak van kedve teniszezni – és semmi apróságon nem húzza fel magát –, akkor bizony ember legyen a talpán, aki le tudja győzni az ausztrál botrányhőst. Kivételes tehetsége akár a sportág legjobbjai közé is repíthetné, de eddig mindig elvitte az esze, és alig volt olyan alkalom, mikor istenigazából odatette magát a pályára, és mindent beleadott.
Inkább tűnik úgy az ő esetében, hogy a teniszre csak egy jól fizető hobbiként tekint. Az is árulkodó tény, hogy nincs edzője, egyedül készül a versenyekre, már ha egyáltalán készül, és a meccseken kívül is végez valamilyen edzésmunkát. Idén azért kimondhatjuk, hogy megemberelte magát a 27 éves teniszező, az év elején az Australian Openen Thanasi Kokkinankis párjaként megnyerte a férfi páros tornát, így immár Grand Slam-bajnoknak is mondhatja magát.
A salakot mint pályaborítást ki nem állhatja, így évek óta a salakpályás szezonban alig látjuk a pályán. A füves pályát viszont nagyon szereti, a jelenleg zajló wimbledoni tenisztornán pedig már a döntőre készül, miután a korábbiakban még egyetlen GS-tornán elődöntőt sem játszott. Természetesen az elmúlt egy hétben a londoni Grand Slamen is volt már balhéja, az első fordulóban a nézők felé köpött, majd a Sztefanosz Cicipasz elleni mérkőzésen káromkodásért büntették meg, így már 14 ezer dollárra nőtt a számlája, amit az idei wimbledoni torna után kell befizetnie.
Párhuzamosan egy újabb botrányban vetődött fel a neve, ezúttal korábbi barátnője feltételezett bántalmazásáért emeltek ellene vádat, ebben az ügyben a következő hónapban a canberrai bíróságon kell majd felelnie. Sőt, nyolcaddöntős mérkőzésén újabb szabályt szegett, mikor az öltözékre vonatkozó szabályokat szegte meg, amire csak annyit mondott:
„Azt csinálok, amit akarok!”
Többek között emiatt is tartja úgy a teniszvilág egy része, hogy Nick Kyrgios teniszpályára nem való személyiség. Pat Cash, korábbi GS-győztes teniszező szerint Kyrgiost a harmadik fordulós mérkőzésén már az első játszmában le kellett volna léptetni.
Az általam valaha látott legalacsonyabb szintre hozta a teniszt, ami a sportszerűséget, manipulációt, a játékvezetőkkel és a vonalbírókkal szembeni agresszív viselkedést illeti. Szerencséje volt, hogy nem küldték haza már az első szettben
– mondta a korábbi klasszis. Ennek ellenére rengetegen kedvelik az ausztrál játékost, és ahogy mondani szokás, ha Nick Kyrgios nem lenne, akkor ki kéne találni.
Mats Wilander korábbi világelső és hétszeres GS-torna-győztes teniszező az Indexszel az ausztrál játékosról is megosztotta véleményét, és hozzátette: hat-hét éve legalább, hogy nem látta ilyen jó formában teniszezni Kyrgiost.
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül Nick Kyrgios mellett sem, aki végre-valahára képességeihez mérten teljesít, és újra olyan teniszt nyújt, amivel bárkit megverhet a mezőnyben. Ezzel a játékkal akár az elődöntőig vagy a döntőig is menetelhet, és ha már ott van egy wimbledoni döntőben, miért ne nyerhetné meg? Kíváncsi leszek, melyik Kyrgiost fogjuk látni a következő napokban
– mondta az Eurosport szakértőjeként dolgozó legenda lapunknak.
Lényeg a lényeg, a tenisznek szüksége van Kyrgiosra, aki élete első GS-döntőjére készül, miután Rafael Nadal visszalépett az elődöntőtől sérülése miatt.
(Borítókép: Getty Images)