Serena Williams vereséget szenvedett a US Open harmadik fordulójában, így minden idők egyik legjobb női teniszezőjét utoljára láthattuk női egyesben a pályán Grand Slam-tornán. A tornán visszavonuló amerikai teniszlegenda meghatározó alakja volt sportágának, amit aktív évei alatt úgy dominált, amire még nem láttunk előtte példát a tenisz történetében. A női tenisz valaha látott egyik legnagyobbja búcsúzik szeretett sportágától, aminek történelemkönyvébe örökké beírta nevét.
Serena Williams pályafutását, pályán és pályán kívüli tevékenységét, meghatározó személyiségét megközelíteni aligha fogja teniszező a következő évtizedekben. Természetesen olyat, hogy soha többet nem fogunk Williamshez fogható játékost látni teniszpályán, nem lehet kijelenti, de elnézve a női tenisz erőviszonyait, olyan domináns játékost, mint amilyen az amerikai legenda volt, egészen biztosan nem hoz a közeljövő. És ez valahol nem is baj, mivel
Serenához fogható teniszező nincsen, nem is volt – és ki lehet jelenteni –, nem is lesz.
Az amerikai legenda története még a nyolcvanas évek közepén kezdődött, mikor ötévesen először teniszütőt ragadott. Testvérével, Venusszal együtt – mikor Serena már kilencéves volt – a Florida állambeli Rick Macci által irányított teniszakadémiára jártak, ahol felfedezték a Williams-nővérek istenadta tehetségét a sportághoz. Érdekesség, hogy pályafutása elején nem indult alacsonyabb rangú, ITF-tornákon, ahogy az fiatal játékosoknál jellemző, hanem 13 évesen már első profi versenyére nevezett be.
Az első igazán nagy sikerét – mikor nevét megismerte a teniszvilág – 1997-ben érte el, amikor a Chicagóban rendezett tornán a világranglista 304. helyén kezdett, de menetelése alatt két olyan teniszezőt is legyőzött, akik akkoriban a világ legjobb 10 játékosa mezőnyének tagjai voltak. Legyőzte például a magyar származású, de amerikai színekben játszó Szeles Mónikát is, mielőtt vereséget szenvedett volna az elődöntőben honfitársától, Lindsay Davenporttól.
Ezt az évet már lényegesen előkelőbb világranglista-helyezéssel zárta, egészen pontosan a 99. helyen jegyezték a versenyidény zárultával, mielőtt teljesítette volna az első teljes szezonját 1998-ban. Ebben az évben már az első összecsapásra is sor került nővére, Venus ellen, de ekkor még az idősebbik Williams-testvér jött ki győztesen a párharcból.
Ezekben az időkben viszont már sejteni lehetett, hogy a fiatal Serenában valami olyan erő lakozik, amit még talán sosem látott a teniszvilág. Erre ékes példaként szolgált, mikor '98-ban először találkozott az akkori világelsővel, Martina Hingisszel, és csak egy rendkívül szoros összecsapás után maradt alul a svájci legenda ellen. Na de ezek után – kis túlzással – nem volt megállás Serena számára, és valósággal berobbant most már nemcsak a tenisz, hanem az éltenisz világába is.
Az ezredfordulót megelőző esztendőben már a világ legjobb 20 játékosa között jegyezhettük fel a nevét, és a sikerei csak érkeztek egymás után, mondhatni futószalagon.
Élete első tornagyőzelmét 1999-ben aratta, mikor a párizsi versenyt megnyerte, legyőzve a fináléban az Australian Open-döntős Amélie Mauresmót. Már ekkor egy figyelemre méltó győzelmi sorozatot épített fel, 16 egymást követő mérkőzésen nem talált legyőzőre, miközben megnyerte az Indian Wellsben rendezett tornát is, és döntőig menetelt Miamiban, ahol éppen nővérétől, Venustól szenvedett vereséget. Az esztendő végén pedig elérkezett egész éves teljesítményének méltó lezárása, mikor megszerezte pályafutása első Grand Slam-címét a US Open elhódításával. Ennek köszönhetően, mindössze 18 évesen, az ezredforduló napján már a világ negyedik legjobb teniszezőjeként beszélhetett róla a publikum.
Természetesen ezek után már nem kellett sokáig várni arra sem, hogy átvegye az első pozíciót a világranglistán, és 2002 nyarán első alkalommal köszönthesse a tenisztársadalom világelsőként. Ehhez „mindössze” annyi kellett, hogy 19 mérkőzéses győzelmi sorozata alatt megnyerje a wimbledoni tenisztornát is, sőt, úgy győzedelmeskedett Londonban, hogy egyetlen szettet sem veszített a hét mérkőzése alatt.
Ekkor már abszolút dominálta a női mezőnyt, ugyanebben az évben a US Opent is úgy nyerte meg, hogy egy játszmában sem maradt alul a torna alatt. 2002-ben a négy Grand Slam-tornából hármat besöpört, és fölényes előnnyel állt a világranglista tetején az idény végeztével. 2003 elején aztán a Australian Openen is diadalmaskodott, így egészen elképesztő teljesítménnyel, mindössze 21 évesen már elmondhatta magáról: megnyerte mind a négy Grand Slam-trófeát.
A következő években magánéleti problémái és sérülései miatt azért előfordult, hogy hátrébb csúszott a világranglistán. Nem tudott teljes mértékben a játékra koncentrálni családi tragédiája miatt sem, mivel 2003 szeptemberében megölték féltestvérét, Yetunde Price-t. Ennek következtében visszalépett például a 2004-es ausztrál nyílt teniszbajnokságtól is – ahol ugye címvédőként indulhatott volna –, és számtalan egyéb kisebb tornán sem vett részt. Később bal térdének sérülése miatt az athéni olimpiára sem utazott el, és annyi további versenyt volt kénytelen kihagyni, hogy 2005 végén már a legjobb 10 játékos között sem jegyezték a világranglistán, első ízben 1998 óta.
Visszatérése az élmezőnybe 2007-ben jött el, mikor az Australian Openen megnyerte pályafutása nyolcadik Grand Slam-címét, azok után, hogy a tornát a világranglista 81. helyéről kezdte, és a fináléban az akkori világelsőt, Marija Sarapovát verte meg nagyon könnyedén. Győzelmét elhunyt testvérének, Yetunde-nek ajánlotta fel. Az esztendő azonban viszonylag felemásan folytatódott Serenának, az év hátralévő Grand Slam-tornáin mindig a negyeddöntő volt a végállomás, és érdekesség, hogy mindannyiszor az akkori világelső, Justine Henin volt a legyőzője.
Az a Henin, aki a hétfőn kezdődött US Open felvezetéseként az Indexnek is nyilatkozott korábbi riválisáról, és elmondta: amikor ellene játszott, már Serena puszta jelenlétől is megijedt az öltözőben mérkőzésük előtt, mivel annyira magabiztos kisugárzása volt az amerikai klasszisnak.
Amikor ellene játszottam, mindig láttam rajta, hogy elképesztően koncentráltan játszik, egy pillanatra sem veszíti el a figyelmét. Ez tette őt igazán különleges játékossá mindig is, hogy egy pillanatra sem veszített a koncentrációjából a pályán. Én már attól megijedtem, mikor az öltözőben megláttam Serenát, olyan önbizalommal teli kisugárzása volt, egyszerűen nem engedte még azt sem, hogy felvetődjön bennem, hogy legyőzhetem. Nem szeretnék különösebb jóslatokba belemenni, őszintének kell lennünk, már az sem lenne meglepő, ha az első fordulóban búcsúzna a US Openen. Annyit tudok mondani, élvezzük, amíg a pályán láthatjuk
– mondta Henin kérdésünkre Serena Wiliamsről, akivel utoljára a 2010-es Australian Open fináléjában mérkőzött meg.
A belgák legendás teniszezője elmondta, rengeteg tehetséges játékos van a mai női mezőnyben is, de egyelőre nem lát akkora potenciált senkiben, hogy a következő Serena Williamsként tekinthessünk majd rá.
Nem tartott aztán sokáig Serenának, hogy visszatérjen a világ csúcsára, mivel megnyerte a 2009-es Australian Opent, ahol második kiemeltként indult, így rögtön az esztendő elején visszavette a világelső pozíciót. Közben már olimpiai bajnoknak is mondhatta magát, mert igaz hogy egyéniben nem nyert a 2008-as pekingi olimpián, de párosban bezsebelte az aranyérmet Venusszal együtt a páros versenyen, azok után, hogy a 2000-es Sydney-ben rendezett ötkarikás játékokon már szintén győztek a páros tornán. A Grand Slam-sikerek meg csak érkeztek futószalagon ezek után is, elképesztő dominanciával uralta ekkor a női mezőnyt, megvédte címét például a 2010-es Australian Openen, ahol a fináléban éppen az előbb említett Henint múlta felül.
Ekkor már 12 Grand Slam-torna-győzelemnél tartott az amerikai klasszis.
Sikeres szezonkezdete után nagyobb harcait nem a pályán vívta, mivel újra nehezítették mindennapjait sérülések, ebben az évben például rögtön három hónapot is ki kellett hagynia. Lábsérüléssel is küzdött, ami két műtéti beavatkozást igényelt, aztán tüdőembóliát kapott, aminek következtében 2007 óta először esett ki a legjobb tíz mezőnyéből a világranglistán. Serenát ekkoriban közel egy évig nem láthattuk teniszpályán.
2011 derekán ragadott újra teniszütőt, mikor a füves pályán szezon elején visszatért a pályára – azzal a céllal többek között –, hogy megvédje 2010-es wimbledoni bajnoki címét. Ez viszont nem jött össze, a negyedik forduló volt számára a végállomás Wimbledonban, így a címvédés hiányában és a rengeteg kihagyott tornának „köszönhetően” egészen a 175. helyig visszazuhant a világranglistán.
Visszatérése után már közel sem tudta annyira dominánsan uralni a mezőnyt, és többször becsúsztak olyan vereségek is, amik annak idején a szenzáció erejével bírtak. Ilyen volt például a 2012-es Roland Garros, mikor hatalmas favoritként indult a párizsi Grand Slam-tornán egy hibátlan salakszezon után, de rögtön az első fordulóban vereséget szenvedett a francia Virgine Razzanótól.
A londoni olimpián viszont már egyéniben is a csúcsra ért, és olimpiai aranyérmet szerzett egyesben.
Ugorjunk egy kicsit az időben, egészen 2015-ig, amikor Serena karrierjének következő mérföldkövéhez érkezünk. Ebben az évben úgy érkezett meg a US Openre, hogy minden Grand Slam-tornán ő volt a címvédő. Természetesen New Yorkban is az amerikaiak legendája számított topfavoritnak, és végső győzelme esetén ő lehetett volna Steffi Graf 1988-as bravúrja után a tenisztörténelem hatodik játékosa, aki egy évben mind a négy nagy tornát megnyeri.
Ekkoriban valószínűleg ember nem gondolta volna, hogy ne Serena győzelmével záruljon az amerikai nyílt teniszbajnokság, de pontosan így történt. Az elődöntőig magabiztosan menetelt a történelmi tett felé a hazaiak legendája, de az utolsó előtti akadályba beletörött a bicskája, és máig emlékezetes mérkőzésen vereséget szenvedett Roberta Vincitől.
Serenának így nem jött össze a történelmi bravúr, de ennek ellenére a rá következő esztendőben még megvédte wimbledoni bajnoki címét, majd utolsó GS-elsőségét a 2017-es Australian Openen hódította el. Aktív pályafutását 23 Grand Slam-címmel fejezi be, ami igaz, hogy nem a női tenisztörténelem legtöbb nagy tornagyőzelme, de az open érában a legsikeresebb teniszezőként tekinthetünk rá.
Ekkoriban már a tenisz kezdett másodlagos szereppé válni Serena életében, mivel 2017-ben megszületett kislánya, így az élsport után már anyaként is helyt kellett állnia a mindennapokban. Elmondása szerint szeretett volna még két GS-címet nyerni, amivel a tenisztörténelem legsikeresebb játékosává vált volna – megelőzve Margaret Courtot –, de az élet nem így gondolta, és sokkal értékesebb kinccsel ajándékozta meg kislánya személyében.
Anyaként már sokkal kevesebb tornán indult, szinte minden idejét a kislányával szerette volna tölteni, ezért sem utazott el például a tokiói olimpiára, mivel ebben az esetben több héten keresztül nem láthatta volna gyermekét.
Aztán idén augusztus elején elérkezett a pillanat, amit már jó ideje sejteni lehetett, hogy hamarosan megtörténik.
Serena Williams rendkívül érzelmes levélben formájában – ami a Vogue magazinban jelent meg – bejelentette, hogy az idei év végeztével visszavonul szeretett sportágától. Ahogy írja, végleges döntését akkor határozta el, mikor kislánya elmondta: szeretne magának egy testvért.
Reggel a lányommal, Olympiával, aki ebben a hónapban lesz ötéves, együtt mentünk útlevelet csináltatni. Az autómban ültünk, és a telefonomon játszott egy interaktív tanítójátékot. A robothang megkérdezte tőle: Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Olympia nem tudta, hogy figyelek, de hallottam, ahogy belesúgta a telefonba: szeretnék egy kishúgot
– kezdte publicisztikáját Serena Williams, amiben bejelentette, hogy hamarosan véget ér karrierje. Kiemelte, a világon a legrosszabb az elköszönésben, ezért sem szeretne ünnepélyes szertartással elbúcsúzni.
Soha nem akartam választani a tenisz és a család között. Szerintem ez nem igazságos. Ha férfi lennék, nem kellene ezt írnom, mert folyamatosan versenyeznék és nyernék, miközben a feleségem a fizikális részét végezné a családalapításnak. Inkább olyan szeretnék lenni, mint Tom Brady. De ne értsetek félre, imádok nő lenni, és minden percét imádtam az Olympiával való terhességnek is. Néhányan talán elfelejtették, hogy gyakorlatilag megcsináltam a lehetetlent: két hónapos terhesen megnyertem az Australian Opent 2017-ben. De 41 leszek ebben a hónapban, és szeretnék valamit adni is
– ír dilemmájáról a teniszlegenda. Serena Williams teljes, búcsúzó írását az alábbi cikkünkben olvashatják.
Serena Williamst nemcsak a pályán mutatott teljesítménye miatt tiszteli a sportvilág, hanem azért is, amit a pályán kívül tett. Számtalan jótékony akciót kezdeményezett, ilyen volt például, mikor segítségével építettek egy középiskolát Kenyában, ami azóta is a nevét viseli. 2010 elején a Haitin bekövetkezett természeti katasztrófa miatt részt vett egy jótékonysági eseményen, aminek az összes bevételét a földrengés károsultjainak utalták. Továbbá 2011 óta az UNICEF jószolgálati nagyköveteként tevékenykedik, azaz
Serena Williams példakép volt a pályán és a pályán kívül is.
Pályafutása utolsó táncára az idei US Openen került sor, ahol túlzás nélkül minden róla szólt. Telt ház fogadta első körös mérkőzésén a világ legnagyobb teniszstadionjában, az Arthur Ashe Stadionba, ahol ugyan még legyőzte két szettben Danka Kovinicot, majd a következő fordulóban a világranglista második Anett Kontaveitet is felülmúlta, de a harmadik körben Alja Tomljanovic személyében legyőzőre talált.
Így magyar idő szerint szombat hajnalban láthattuk utoljára a pályán Grand Slam-tornán minden idők egyik legnagyobb teniszezőjét. Mindössze azért nem mondhatjuk ki, hogy teniszpályán utoljára láttuk, mivel elég sejtelmesen fogalmazott ezzel kapcsolatban, így nem zárhatjuk ki, hogy a jövőben még teniszütőt ragad akár bemutató vagy jótékonysági mérkőzések kedvéért. De tétmeccsen most lépett utoljára pályára.
Serena Williams évtizedekig a női tenisz meghatározó alakja volt, 23 Grand Slam-címet nyert pályafutása során, összesen 73 különböző tornán nem talált legyőzőre aktív évei alatt. Páros versenyeken, Venusszal összesen 23 trófeát gyűjtöttek karrierjük során. 40 évesen int búcsút szeretett sportágának, mivel egy olyan életszakasz következik számára, ami ezerszer fontosabb az életben, mint a tenisz.
Az utolsó gém
(Borítókép: Getty Images)