Andy Murray őrületes tornát zárt múlt héten, és újfent megmutatta, nincs számára lehetetlen. A 35 éves brit teniszező ezúttal a dohai 250-es tornán jutott el egészen a döntőig, de nem akármilyen körülmények közepette. Murray a fináléig vezető négy mérkőzése alatt összesen nyolc meccslabdát hárított, több alkalommal szinte teljesen reménytelen szituációból fordított. De honnan meríti ezt az elképesztő energiát és küzdeni akarást a csipőprotézissel teniszező skót játékos?
Az ember, aki sosem adja fel.
Többnyire ilyen és ehhez hasonló felütésekkel számolt be Andy Murray újabb elképesztő győzelméről a nemzetközi sportsajtó, miután múlt pénteken a Dohában rendezett tenisztorna elődöntőjében a skót teniszező döntő szettben verte meg Jiri Leheckát. Sőt Murray öt mérkőzéslabdát hárított a döntőbe jutásért, míg az egész tornán nyolc alkalommal volt mindössze egylabdányira a kieséstől. De sosem adta fel, még annak ellenére sem, hogy sérülései miatt végig fájdalmas arccal ütötte vissza a labdákat.
A Lehecka elleni őrületes győzelméhez hozzátartozik, hogy a döntő szettben már 5:4 is volt az állás a cseh javára, majd a játékon belül negyven semmire is vezetett, de ez sem volt elég a győzelemhez Andy Murray ellen. A skót újra véghez vitte a lehetetlent, a szakadék széléről táncolt vissza, majd 2022 nyara óta első alkalommal jutott be egy torna fináléjába.
Fogalmam sincs, hogyan csináltam, ez volt karrierem egyik legcsodálatosabb fordítása. Most kiélvezem a győzelmet, aztán remélem, a szombati döntőben jó teljesítményre leszek képes
– nyilatkozta győzelme után Murray.
A döntőben végül két szettben kikapott a kirobbanó formában teniszező Danyiil Medvegyevtől, de teljesítménye újra emberfeletti volt. Így már lassan kijelenthető, hogy Andy Murray-nél nagyobb küzdőt sosem látott a teniszvilág.
Pedig 2019-ben nagyon közel volt ahhoz, hogy sérülései miatt végleg befejezze a versenyszerű teniszezést. De nem tette, mert az ő szótárában nincs olyan szó, hogy lehetetlen. Orvosai is azt tanácsolták annak idején, hogy ne folytassa saját érdekében a teniszt.
Hosszú ideje már, nagyjából húsz hónapja küzdök borzasztó fájdalmakkal. Mindent megtettem, amit csak tudtam, hogy a csípőm jobban legyen, de nem sikerült enyhíteni a fájdalmakat. Nehéz volt így pályára lépnem. Látok rá esélyt, hogy az idei Australian Open volt az utolsó tornám
– mondta könnyek között még 2019-ben Murray, miután vereséget szenvedett a melbourne-i tornán Roberto Bautista Agut ellen. A skót, korábbi háromszoros Grand Slam-torna-győztes teniszező 2013-ban hátműtéten, majd három évvel később csípőműtéten esett át, de utóbbiból nem sikerült teljesen felépülnie.
Annak idején saját bevallása szerint még járni sem tudott fájdalmak nélkül, nemhogy teniszezni.
Miután 2019-ben közel állt a visszavonuláshoz, a sportsajtó már kész tényként kezelte, hogy a korábbi világelső pályafutása véget ért, nincs tovább számára. De ebbe az akkor 31 éves Murray nem akart belenyugodni, egy utolsó utáni esélyt adott magának. Még abban a hónapban újra kés alá feküdt, és újabb csípőműtéten esett át.
Elsősorban azért, hogy élete hátralévő részében csillapodjanak a fájdalmai és javítsa életminőségét. Sőt a pároslegenda Bob Bryan tanácsára a versenyszerű teniszezést sem engedte el örökre. Azt viszont tudta, hogy nemcsak ellenfeleivel kell megküzdenie a jövőben, hanem az idővel is, mivel fiatalabb már nem lesz, és 31 évesen visszaküzdenie magát a legjobbak közé, borzasztó nehéz küldetésnek tűnt.
Murray azonban egyáltalán nem feladós típus. Visszatérése a profi teniszhez hónapokkal a műtét után néhány páros mérkőzéssel kezdődött – ahogyan azt Bryan tanácsolta neki –, majd az ATP második számú versenysorozatában, challengertornákon igyekezett világranglistapontokat gyűjtögetni. A múlt heti, dohai torna előtt legutóbb tavaly nyáron, még a stuttgarti füves pályás viadalon jutott el a fináléig, ahol végül Matteo Berrettini állította meg. És apropó, Berrettini, Murray idei elképesztő menetelése éppen az olasz teniszező ellen kezdődött.
Bizonyára élénken él a tenisz szerelmeseinek emlékezetében az idei év első Grand Slam-tornája, az Australian Open. A melbourne-i teniszbajnokságot végül a szerb Novak Djokovics nyerte, megszerezve ezzel pályafutása tizedik ausztrál GS-torna-győzelmét, de ezzel együtt legalább ekkora sztori volt Andy Murray menetelése.
Történt ugyanis, hogy a skót teniszező azok után, hogy 2022-ben mindössze a második fordulóig jutott Melbourne-ben, az idei tornán rögtön az első fordulóban igen nagy bajba került. Annak ellenére, hogy Murray kétszettes előnyt harcolt ki a Berrettini elleni első körös mérkőzésen, nem sikerült a skótnak lezárni a meccset három, de még négy szettben sem.
Sőt az ötödik játszmában az olasz teniszező mérkőzéslabdához jutott, de a kulcsfontosságú labdamenetben egy hatalmasat hibázott, így életben tartva Murray esélyeit. És ha valaki minimális esélyt ad Murray-nek, azzal ő általában élni szokott. Így is lett. Őrületes, csaknem ötórás mérkőzés döntő szett rövidítésében 10–6-ra győzött a skót, és bejutott a második fordulóba. Heroikus küzdelem, elképesztő győzelem.
Azzal nem lehetett vádolni, hogy látványos teniszt játszana, sőt az intenzív szenvedés tükröződött vissza az arcán, bármikor ránézett az ember a mérkőzés alatt. Nem csoda, mivel Murray hatalmas harcot vív évek óta a testével, jelenleg is csípőprotézissel teniszezik, szóval már az is szinte felfoghatatlan, hogy fizikailag miként bírja ezt a fajta megterhelést. Saját elmondása szerint viszont akármennyire nem látszik kívülről, ő bizony élvezi a teniszt.
Tisztában vagyok vele, hogy sokszor nem tűnök boldognak, amikor játszom, de belülről mindig a teniszpályán voltam a legboldogabb. Mindig is szerettem versenyezni és éhes voltam a sikerre, ez sosem változott bennem. Sok kritika ért a testbeszédem miatt az évek alatt, de én ilyen vagyok
– mondta a megnyert maratoni hosszúságú mérkőzése után. És ha valaki akkor azt hitte, hogy bármi történik, Murray-nek ilyen mérkőzés után semmi esélye a következő fordulóban, az bizony tévedett.
Igaz, nagyon sokáig úgy tűnt, hogy sima vereség lesz a vége, mivel a hazai pályán szereplő Thanasi Kokkinakis már kétszettes előnyben volt, sőt a harmadik játszmában is 5:2-re vezetett, mindössze egyetlen játékra volt a továbbjutástól. De Murray akkor sem adta fel, és helyi idő szerint hajnali négy óra után nyerte meg a mérkőzést őrületes, több mint ötórás összecsapás után. Ezzel már 11 olyan mérkőzést nyert meg pályafutása alatt, mikor kétszettes hátrány után fordította meg az állást. Soha, senki nem nyert ennél többször ekkora hátrányból.
A végállomást számára – ugyanúgy, mint 2019-ben – a spanyol Roberto Bautista Agut jelentette a harmadik körben, aztán szűk egy hónapos kihagyás következett számára, majd a dohai 250-es tornán tért vissza. És ahogy mondani szokták, ott folytatta, ahol abbahagyta.
A múlt heti dohai menetelése is már a szenzáció erejével bírt, kisebb csoda volt, hogy végig bírta teniszezni az egész hetet, így annyira nem meglepő, hogy a hétfőn rajtoló dubaji 500-as tornától inkább visszalépett.
Az én koromban és bajaimmal sokkal éberebbnek kell lennem, nem mehetek el addig, amíg valami baj történik
– mondta a szombati finálé után a csípőprotézissel játszó skót teniszező. A 2017-es bajnok szabadkártyával indult volna a dubaji tornán, így pedig várhatóan a jövő héten rajtoló Indian Wells-i viadalon versenyez újra. Murray jelenleg az 52. helyen áll a világranglistán.
A skót játékos múlt héten újra példaként szolgált, hogy amíg valaki hisz a céljaiban, addig nincs lehetetlen. Függetlenül attól, hogy éppen ki áll a háló másik oldalán, Andy Murray számára továbbra sincs elveszett labda, sem elbukott mérkőzés.
(Borítókép: Getty Images)