Akik élőben látták, sohasem felejtik el: napra pontosan tizenöt éve, 2008. július 6-án vívta Rafael Nadal és Roger Federer a wimbledoni torna döntőjét az All England Lawn Tennis & Croquet Club gyepén. Azt a meccset, amelyet a mai napig úgy emlegetnek, mint a sportág történetének legnagyobb mérkőzése.
2008-ban a teniszsport két óriása, Roger Federer és Rafa Nadal pályafutása csúcsán állt, illetve a spanyol még csak oda igyekezett nem egészen 23 évesen. A svájci még nem töltötte be a 28-at, 4 és fél éve, 2008. február 2-a óta megszakítás nélkül vezette a világranglistát, megdöntve minden korábbi rekordot.
A 2008-as esztendőt önmagához képest rosszul kezdte a bázeli teniszező, az Australian Open elődöntőjében 3 szettben kikapott Novak Djokovicstól, majd a Roland Garroson ugyan bejutott a döntőbe, de Nadal 6:1, 6:3, 6:0-lal lemosta a salakról.
Így érkezett el Wimbledon. A hallei felvezető tornát behúzta, és arra készült Wimbledonban, hogy sorozatban hatodszor győzzön, ezzel open era-rekordot állítva fel.
Nadal azonban megakadályozta ebben, és 4 óra 48 perces drámai küzdelemben megszerezte első wimbledoni trófeáját. amihez már 2006-ban és 2007-ben is közel járt, hiszen mindkétszer döntőt vívott a svájcival.
Federer nem adta olcsón a bőrét, két játszma hátrányból, két meccslabdát hárítva kényszerítette ki a döntő szettet, és végül 4 óra 48 percnyi játék után, minden idők leghosszabb wimbledoni döntőjében maradt alul 6:4, 6:4, 6:7 (5), 6:7 (8), 9:7 arányban.
Ennek, a 2008. július 6-án vívott meccsnek van ma a 15. évfordulója. A mérkőzést például John McEnroe úgy jellemezte, hogy ennél jobb teniszmeccset még életében nem látott, pedig ő is vívott egy-két emlékezetes csatát Björn Borggal.
Federer és Nadal úgy érkezett el a történelmi összecsapáshoz, hogy az azt megelőző 16 Grand Slam-tornából 14-et valamelyikük nyerte meg. Nadal Párizst uralta, Federer Wimbledont, de Melbourne-ben és Flushing Meadows-ban is többször győzött. Nem vitás, hogy kettejük rivalizálása a kétezres évek első másfél évtizedének a legnagyobb párharca volt, minden sportágat figyelembe véve.
A 2008-as döntő epikusra sikeredett. Kétszer is meg kellett szakítani eső miatt, ilyenkor, a szünetben Ángel Cotorro, Nadal orvosa kezelte a spanyolt.
Most, a 15. évfordulón Nadal felidézett egy anekdotikus történetet.
Az első esőszünet közben Toni Nadal, az edzőm elaludt. Biztosan unta a meccset... Amikor ismét félbeszakították a találkozót, mondtam is neki, remélem, ezúttal ébren marad...
Aztán az 5. szettben, miután Federer két meccslabdát hárítva kiegyenlített, 6:6-os állásnál a székbíró felhívta a játékosok figyelmét, ha egy mód van rá, siessenek, mert kezd beesteledni, és kénytelen lesz hétfőre halasztani a folytatást.
Még 4 gémet játszottak, és végül Nadal 9:7-re behúzta az 5. szettet, és ezzel a mérkőzést, amely az esőszünetekkel együtt 7 óráig tartott.
A tenisz két óriása összesen 40 meccset vívott egymással, ebből 24-et a spanyol nyert meg, a döntőkben pedig 14:10 a mérlege a svájci ellen. A párharcnak azonban egyszer s mindenkorra vége van, Federer visszavonult, és Nadal sincs már messze ettől.
(Borítókép: Rafa Nadal és Roger Federer 2008. július 6-án Wimbledonban. Fotó: David Ashdown / Getty Images)