Hivatalosan hétfőn kezdődik az amerikai nyílt teniszbajnokság, amelynek 142 éve íródik a története, és a felvezető héten már több mint 150 ezer ember látogatott ki a Billie Jean King Nemzeti Tenisz Központba – igaz, a belépés vasárnapig ingyenes volt. Az a 150 ezer néző azonban bőven fogyasztott, evett, ivott és vásárolt – hibátlan ráhangolás, és üzletnek sem utolsó. A férfiaknál egy újabb Alcaraz–Djokovics-csata várható, a nőknél Coco Gauff áll a reflektorfényben, a négy magyar indulóból, ha egy bejut a 2. fordulóba, az már bravúrnak számítana.
Aki a 7-es metróval érkezik a US Openre Manhattanből, a Mets-Willets Point állomáson azt hiheti, hogy Rafael Nadal is indul a szezon utolsó Grand Slam-versenyén. A spanyol egyik szponzora az ő plakátjaival fogadja a szurkolókat.
„New York tud egy-két dolgot a legendákról” – hirdeti az egyik transzparens, de a többi is elegánsan magasztalja a spanyolt.
Azt szokták mondani, hogy egy Grand Slam rajtja előtt 128-an álmodozhatnak a serlegről. Nemes gondolat, de a valóság az, hogy 2004 januárja óta 78 GS-t játszottak, és 64-et három óriás nyert meg. Ez azért elég meghatározó. Főleg, ha hozzátesszük, hogy a maradék tizennégyen kilencen osztoztak. Az elmúlt húsz évben átértékelődött a bárkiből lehet Grand Slam-bajnok optimizmus. A reális kérdés többnyire úgy szólt, hogy Roger Federer, Rafael Nadal vagy Novak Djokovics győz-e a végén. A BIG3-ből már csak Djokovics maradt – Federer tavaly szeptemberben vonult vissza hivatalosan, de 2018-ban nyerte az utolsót Melbourne-ben, míg Nadal még bízik egy 2024-es feltámadásban.
A teniszvilág lassan megszokja, hogy nélkülük is megy tovább az élet, de egyelőre még mindig többet beszélnek róluk, mint a mai top tízes teniszezők többségéről. Hiányoznak, igenis pótolhatatlanok, de a férfitenisz elképesztő szerencséje, hogy – ellentétben a hölgyekkel, ahol 6-8 éve hiába várják az új királynőt – feltűnt egy fiatalember, aki tavaly 19 évesen nyert Flushing Meadows-ban, tehát címvédőként, sőt világelsőként és wimbledoni bajnokként indul az idén.
Carlos Alcaraz úgy vette át a képzeletbeli stafétabotot, és foglalta el a trónt, hogy egy marketingguru sem építhette volna fel sikeresebben a történetet. Az elmúlt 15-20 év teniszezői a BIG3 árnyékában éltek, bőven vannak közöttük, akik egy más korba születve legalább 1-2 Grand Slamet nyerhettek volna. Persze így sem jártak rosszul: részesei lehettek a tenisz egyik, ha nem a legfényesebb aranykorának, és Roger Federer, Rafael Nadal, valamint Novak Djokovics különlegességének, népszerűségének köszönhetően ők is sokkal többet kerestek, mint az elődök, mert a pénzdíjak látványosan emelkedtek, még a gazdasági válságok idején is.
Valószínű, hogy bőven vannak a 24-32 évesek között, akik egy ideje várták már, hogy eljöjjön az ő idejük. Erre nem elég, hogy Djokovics még mindig szinte sebezhetetlen, borzasztó erős, jön egy
Alcaraz, aki egyedüliként volt képes felnőni a szerb szintjére mentálisan, érzelmileg, taktikailag és teniszileg.
Most újra ketten vannak, akik dominálnak, legalább egy lépéssel a többiek előtt járnak. Visszatérve a nemes gondolathoz: az Open-érában (már több mint ötven éve tart) nem találtam egyetlen teniszezőt, aki a US Opent a semmiből, az ismeretlenségből nyerte meg.
Az Australian Openen 1980-ig, a Roland Garroson 2004-ig, Wimbledonban 1985-ig kell visszamenni egy igazi meglepetésbajnokért. Tekintettel arra, hogy nem kvízkérdés, elárulom, hogy 1980-ban Brian Teacher győzött Melbourne-ben, Párizsban Gaston Gaudio ünnepelt 2004-ben (itt azért illik megemlíteni Gustavo Kuertent 1997-ből), az All England Club publikuma a 17 éves Boris Beckert csodálta 1985-ben.
Nos, az idén megint leegyszerűsödött a kérdés, mert kevesen tudják elképzelni, hogy szeptember 10-én ne Alcaraz vagy Djokovics emelje magasba a trófeát az Arthur Ashe stadionban. Bő két hónap alatt kaptunk egy, a legszebb időket idéző rivalizálást. Alcaraz és Djokovics három párbaja (Roland Garros, Wimbledon, Cincinnati) június óta felrázta a teniszvilágot. Novak Djokovics azóta nem játszott az Arthur Ashe stadionban, hogy 2021-ben elvesztette a döntőt Danyiil Medvegyev ellen.
Nem tudom, hány Grand Slam-tornán fogok még indulni. Nem gondolkodom a pályafutásom végén, de tudom, hogy 36 évesen jobban kell értékelnem, megbecsülnöm minden újabb esélyt, mert ki tudja, melyik lesz az utolsó. Minden Grand Slamre úgy tekintek, mint egy hatalmas lehetőségre, hogy tovább írjam a tenisztörténelmet. Szomorú voltam tavaly, hogy nem versenyezhettem, de nem foglalkozom a múlttal – mondta Djokovics.
A szerb New Jersey-ben lakik az Open alatt egy barátja házában, és 2018 óta nem győzött itt (nincs még egy Grand Slam, ahol hatszor kapott ki a döntőben).
Szuper izgatott vagyok, hogy újra a US Openen játszhatok. Készen állok, jól megy a játék edzésen. Sokat változott az életem egy év alatt, az emberek megtanulták a nevem, de én ugyanaz a normális srác maradtam. Érettebb vagyok a pályán, és úgy érzem, jobb teniszező lettem tavaly óta. Próbálok nem gondolni arra, hogy címvédőként indulok, és mindent úgy csinálni, mint 2022-ben. Novak egy kőszikla mentálisan, aki soha nem adja fel. Talán azt mutatja, hogy vége van, veszíteni fog, de mindig esélyt ad magának a győzelemre. Ez az egyik legfontosabb dolog, amire figyelnem kell ellene. Ezt megtanultam Cincinnatiben, hogy a saját játékomra figyeljek – árulta el Carlos Alcaraz az interjúszobában.
A főtáblán négy magyar indul, de sajnos egyikük sem esélyes igazán a 64 közé kerülésre. Nehezen nevezhető a felkészülésük ideálisnak, biztatónak.
Marozsán Fábián először szerepel Grand Slam-torna főtábláján selejtező nélkül, alanyi jogon. Nem tudom, hányan vannak rajta kívül a mezőnyben, akik szombaton edzettek először New Yorkban, keménypályán (Balázs Attilával gyakoroltak egy órát, majd vasárnap délelőtt még egyet). Pénteken érkezett, mert erős megfázással küzdött, és inkább otthon kúrálta magát. Március elsején játszott legutóbb keménypályán, azóta – Wimbledon leszámítva – csak salakon teniszezett. A 37 éves Richard Gasquet ellen nem lesz veszítenivalója hétfő délelőtt – a 14-es pálya programja kettejük mérkőzésével indul magyar idő szerint délután 17 órakor. A francia 2013-ban elődöntős volt az amerikai nyílt teniszbajnokságon, és 2005-ben játszott először a főtáblán, amikor Marozsán Fábián ötéves volt.
Guasquet-nak a 48. (30-17) mérkőzése lesz a US Openen, a magyarnak az első.
Az egy makacs sérülés miatt gyakorlatilag már visszavonult Balázs Attila úgynevezett védett ranglistával került a főtáblára. Idén összesen három meccset játszott, valamennyit áprilisban, salakon, és tavaly május óta sorozatban hétszer kapott ki. Érdekesség, hogy 2020 augusztusában, Cincinnatiben, az ATP 1000-es verseny selejtezőjének első fordulójában az akkor még szabadkártyával indult Sebastian Korda győzte le (a fiatal amerikai most 31. kiemeltként kezd Fucsovics Márton ellen), és az elmúlt három évben 19 meccséből ötöt nyert meg.
„Megdolgoztam azért, hogy itt lehetek, nem rakok semmilyen nyomást magamra. Nem fogok feltett kézzel pályára menni, de erős kijelentés lenne, hogy az a célom, hogy nyerjek. Elvárás nélkül próbálom élvezni ennek a lehetőségnek minden egyes percét. Fénykoromban jobban ment a játék, egészségügyileg is jobb voltam, de így a karrierem vége felé próbálom kihozni magamból a maximumot. Kicsit improvizáció az egész, körülbelül két hete kezdtem el foglalkozni magammal, rövid felkészülés volt. Ha már így alakult a sorsolás, játszhatok a centerpályán, bízom benne, hogy egy örökre szóló élmény lesz” – nyilatkozta Balázs Attila, aki kedden az első mérkőzést játssza az Arthur Ashe stadionban a 2021-es US Open-bajnok Medvegyev ellen.
Az idén már 81 500 dollár az első forduló veszteseinek a pénzdíja, a rekordot jelentő összesen 65 millió dollárból. A honnan hova fejlődött a profi tenisz gazdaságilag elég látványos magyarázat, ha megnézzük, hogy
negyven év alatt miként változott a 128 között búcsúzottak keresete: 1983-ban 1600, 1993-ban 8000, 2003-ban 12 500, míg 2013-ban 32 000 dollár.
Ezt nem kell tovább magyarázni.
„Fizikailag és mentálisan is jól érzem magam, jobban akarok játszani, mint az utóbbi hetekben, amihez leginkább az adogatásomon kell javítanom” – magyarázta a 2021-es US Open-bajnok Medvegyev, aki az elődöntőben találkozhat Alcarazzal.
Fucsovics Márton vasárnap délután Jannik Sinnerrel edzett egy órát, meccset játszottak. A tenisz egyik újragondolásra érdemes furcsasága, hogy két játékos, két különböző versenyen, akár néhány nap elteltével összetalálkozik a pályán. Pontosan öt nappal Winston-Salem után megint összecsap Fucsovics Márton és Sebastian Korda. Az ATP 250-es versenyen az amerikai nyert, de ez most egy Grand Slam-torna, három szett kell a boldogsághoz, és a magyar edzője, Nagy Péter szerint tanultak a múlt szerdai mérkőzésből.
Az amerikaiak szeretik az évfordulókat, minden évben találnak legalább egyet, amit lehet ünnepelni. Az idén arról szól minden, hogy pont ötven éve egységesítették a pénzdíjakat a US Openen, 1973 óta a nők és a férfiak mindig egyformán keresnek a New York-i Grand Slamen – erre nagyon büszkék. A kisebb versenyeken (250-es, 500-as) van még különbség bőven, de a következő tíz évben szeretnék ezt is megszüntetni, ami a nőknél a pénzdíj jelentős emelkedésével jár majd.
A nőknél Venus Williams 43 évesen, szabadkártyával a 23. alkalommal indul a US Openen. Kétszer nyert Flushing Meadows-ban (2000 és 2001), és még mindig motivált. A húga, Serena a héten második lányát hozta világra, de nem zárhatjuk ki, hogy jövőre még ő is pályára lép újra. Azért az idei bajnokság nem Venus Williamsről fog szólni. Jellemző a női teniszre, hogy a világelső, egyben címvédő lengyel Iga Swiatek helyett a még mindig csak 19 éves amerikai Coco Gauffról szólnak a hírek.
Ő az, aki élete első Grand Slam-torna-mérkőzésén legyőzte Venus Williamst Wimbledonban (2019),
de az igazi áttörés most jöhet a pályafutásában: az elmúlt hetekben nyert Washingtonban és Cincinnatiben. Néhány hónapja Andre Agassi korábbi edzője, Brad Gilbert segíti a felkészülését, és az új kapcsolat gyors sikereket eredményezett.
Jobban bízom magamban, a munkában, amit az edzésen végzek. Ez a legnagyobb változás. Nem gondolom túl a dolgokat, nem görcsölök, könnyebben túlteszem magam egy-egy vereségen. Akkor is tudok nyerni, ha nem játszom igazán jól, és elő kell venni a B vagy a C tervet – beszélt őszintén az utóbbi hetek sikereinek a titkáról Coco Gauff.
A női tenisz ezzel együtt kihívásokkal teli, a WTA Finalsnek még mindig nincs helyszíne, és egyre több játékos küzd mentális problémákkal, komoly sérülésekkel. Hiányzik a mezőnyből négy játékos, akik tavaly ilyenkor a top tíz tagjai voltak: Anett Kontaveit (2.) visszavonult 27 évesen, Paola Badosa (3.) 2023-ban már nem lép pályára sérülés miatt, Garbine Muguruza (8.) szünetet tart, Emma Raducanu (10.) sérülések és műtétek után lábadozik.
Jó példa a bármi megtörténhetre, hogy az elmúlt öt hétben hárman nyertek szerencsés vesztesként
(tehát a selejtezőben már kikaptak) WTA-versenyt. Korábban 50 év alatt emelhetett magasba serleget három lucky looser. Ezen az alapon még az is megeshet, hogy Udvardy Panna jobbnak bizonyul az ausztrál Ajla Tomljanovicnál – bár az nem túl biztató, hogy az egyetlen magyar a 128-as táblán a legutóbbi 11 meccséből csak kettőt tudott megnyerni.
(Borítókép: Novak Djokovic és Carlos Alcaraz. Fotó: Julian Finney / Getty Images)