Az észak-amerikai nyílt teniszbajnokság férfi egyesének negyeddöntőjébe három amerikai játékos is bejutott, melynek üzenete egyértelmű: egyrészt megérkezett a sportág következő generációja, másrészt viszont újra elhozhatja az Egyesült Államok tündöklését. Az amerikai teniszrajongók már évtizedek óta megszokhatták, hogy női fronton Serena Williamsnek köszönhetően majdhogynem egyeduralkodói a sportágnak, de a férfiak terén már jó ideje – közel húsz éve – nem ünnepelhettek egyéni Grand Slam-győztest. Ez viszont könnyen lehet, hogy akár már idén változik, de rövid időn belül nagy valószínűséggel. Rengeteg olyan tehetségük robbant be ugyanis az élmezőnybe, akikben több GS-cím is lakozhat. Nézzük, kikről van szó pontosan!
„Úgy érzem, cserben hagytalak titeket. Egy nap visszajövök, és megnyerem ezt a versenyt. Sajnálom, srácok” – mondta Frances Tiafoe a világ legnagyobb stadionja, az Arthur Ashe telt házas közönségének azok után, hogy a tavalyi US Openen elveszítette a Carlos Alcaraz elleni elődöntőt.
A spanyolok világsztárja később megnyerte a tornát, de a 25 éves amerikai ellen vívott összecsapása örökké emlékezetes marad. Már csak azért is, mert Tiafoe idén revansot vehet riválisán, és hazai közönség előtt nyerheti meg a US Opent. Az Egyesült Államok 2003 óta vár a szakágban egyéni GS-címre. Igen, nem tévedés, nem elírás:
immár két évtizede nem nyerte meg amerikai férfi teniszező egyik Grand Slam-tornát sem.
Legutóbb ez Andy Roddicknek sikerült, aki húsz évvel ezelőtt hódította el a US Opent, azóta viszont még csak elődöntőig sem jutott amerikai játékos egészen Tiafoe tavalyi meneteléséig.
Az Egyesült Államok férfitenisze, ha nem is volt válságban az elmúlt két évtizedben, de annyi biztos, hogy az ezredforduló előtt megszokott, Pete Sampras, Andre Agassi, Jimmy Connors és John McEnroe fémjelezte időszakhoz képest közel sem termelt ki hasonló képességű játékosokat. Megfordultak ugyan néhányan a legjobb száz mezőnyében – amely természetesen ugyanúgy komoly sportteljesítmény –, mint például az éppen a jelenleg is zajló US Openen visszavonuló „ászkirály” John Isner, de Grand Slam-címre senki sem volt esélyes a kontinensről.
Nem csoda, mivel a sportág legnagyobb tornáit régóta a Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovics alkotta hármas uralta, amelyből hiába teniszezik aktívan már csak utóbbi, az őrségváltás még mindig nem jött el teljes egészében. Erre a világelső Carlos Alcaraz párszor rácáfolt ugyan, de a szerb klasszis még mindig azon a szinten játszik, hogy amelyik tornán elindul, ott bizony favoritként kell vele számolni.
A nőknél természetesen teljesen más a helyzet amerikai fronton. Serena Williams tavalyi visszavonulásáig a mezőny – mondhatni – egyeduralkodója volt, pályafutása során 23 egyéni Grand Slam-címet nyert, és 309 héten keresztül vezette a női világranglistát. Mióta felhagyott az élsporttal, a női tenisz keresi újabb világsztárját. Erre leginkább a lengyel Iga Swiatek lehet alkalmas, de olyan kiegyensúlyozott teljesítményre képes játékost, mint amilyen Serena volt, könnyen lehet, hogy jó darabig még nem láthatunk. A hazai utánpótlás miatt viszont nem aggódhatnak a tengerentúli teniszrajongók, a világranglista harmadik és hatodik helyezettje Amerika színeiben játszik. Jessica Pegula és Coco Gauff jelenti számukra a nagybetűs jövőt, igaz, egyelőre egyikük sem nyerte meg a négy nagy torna egyikét.
Nos, de visszakanyarodva a férfiakhoz, a jelenleg is zajló US Open azért különleges a vendéglátók részéről, mivel akár az is lehetséges, hogy a nők és férfiak egyes versenyében is hazai játékos győzedelmeskedjen. A férfiak negyeddöntőjébe három amerikai játékos is bejutott, név szerint a világranglista-kilencedik Taylor Fritz, a tavalyi elődöntős Frances Tiafoe, és talán a nemzet legnagyobb ígérete, Ben Shelton. Utóbbi Andy Roddick óta a legfiatalabb amerikai negyeddöntős a férfiaknál a US Openen.
A három végső győzelemre esélyes teniszezőn kívül is bőven van merítési lehetősége az amerikaiaknak, elég csak a Wimbledonban negyeddöntős, 27 évesen fénykorát élő Christopher Eubanksra gondolni, vagy a szintén fiatal, illetve élsportolóként ideális korban lévő, nem mellesleg pedig hasonlóan tehetséges Sebastian Korda (23 éves), J. J. Wolf (24 éves) és McDonald Mackenzie (28 éves) hármasára.
Érdekesség, hogy a férfiak világranglistájának legjobb száz mezőnyébe az Egyesült Államok adja holtversenyben a legtöbb játékost, szám szerint tizenegyet. Az amerikaiakon kívül még a franciáknak van ugyanennyi teniszezőjük a top 100-ban. Annak ellenére, hogy évek óta már az ajtón kopogtatnak az amerikai sztáraspiránsok, áttörniük azon még egyikőjüknek sem sikerült. Ehhez ugye a legközelebb Tiafoe járt a tavalyi US Open-elődöntővel, de idén ennél is messzebb juthat a hazai közönség egyik vagy akár több kedvence.
És ha már Tiafoe, régen nem látott a tengerentúli publikum akkora showmant, mint a közel 190 centis teniszező. A 25 éves játékos nemcsak kivételes tehetségével, hanem személyiségjegyeivel is hozzátesz ahhoz, hogy az amerikaiak egyik nagy kedvence legyen. Tiafoe maga a két lábon járó szórakoztató műsor, de látványos megoldásai mellé immár kimagasló eredmények is párosulnak. Pályafutása legelőkelőbb helyét éppen idén júniusban érte el, és a tizedik pozícióval vált először a top 10 tagjává. Sőt, amerikai révén abszolút kemény borítású pályán nevelkedett, de ennek ellenére füvön is életveszélyes, legutóbb a stuttgarti 250-es tornát nyerte meg ezen borításon.
A füves pályás Grand Slam-viadal óta teljesítménye azért finoman szólva sem stabil, korán búcsúzott a Torontóban és Cincinattiben rendezett mestertornákról, de ha a US Openről van szó, akkor bizony összekapja magát. Az idei tornán mindössze egy szettet bukott el a francia Adrian Mannarino ellen, a többi mérkőzését tükörsimán hozta, játszmaveszteség nélkül. Igaz, ellenfelei nem tartoztak az élmezőnybe. Mutatott játéka viszont magabiztosságra adhat okot, kirobbanó formában van, és kifejezett célja, hogy
betartsa tavaly tett ígéretét a New York-i közönségnek.
Azaz megnyerje a tornát, ezzel pedig élete első Grand Slam-címét. Ehhez útja a legjobb nyolc között Ben Sheltonon keresztül vezet, aki szintén az amerikaiak nagy reménysége. Sőt, talán még Tiafoe-nál is nagyobb.
Ezen jelzők használatával számolt be a nemzetközi sajtó Ben Shelton vasárnapi győzelméről. A mindössze húszéves amerikai játékos visszavágott honfitársának, Tommy Paulnak az Australian Openen elszenvedett vereségért, és négy szettben győzedelmeskedett, így bebiztosította helyét a legjobb nyolc között. Ezzel Shelton lett a legfiatalabb amerikai teniszező, aki megélte a US Open ezen szakaszát Andy Roddick óta. De miért is beszélhetünk különleges játékosról személyében?
A 2002-es születésű tehetség mindössze másfél évvel ezelőtt vált hivatalosan is profi teniszezővé,
tavaly ilyenkor még bőven a legjobb száz mezőnyén kívül állt a világranglistán, de néhány héttel ezelőtt már a 35. helyen is jegyezték. Karriercsúcsától jelenleg ugyan kicsit visszaesett, de kétségünk se legyen afelől, hogy a US Open után újra megjavítja rekordját, negyeddöntős szereplésével értékes pontokat szerzett. Amennyiben a Tiafoe elleni mérkőzésen búcsúzik a tornától, úgy is legalább a 27. helyig lép fel a világranglistán.
„Megtanultam, hogyan legyek mentálisan kőkemény. Amikor Ausztráliában vereséget szenvedtem Tommy Paul ellen, úgy éreztem, nagyon fáradt vagyok, mintha meghaltak volna a lábaim, és nem bírom tovább. Ennek nem szabadott volna teret engedjek a fejemben, hogy elhiggyem azt, hogy fáradt vagyok. Rájöttem, milyen fontos az, hogy mindig higgyek magamban, érzelmileg és fizikailag stabil legyek mindvégig. Meglegyen a hitem, és sose adjam fel” – nyilatkozta vasárnap délután győztes mérkőzése után.
A húszesztendős játékos elképesztő teljesítményt, mondhatni, élete teniszét nyújtotta az Arthur Ashe Stadionban, és a nála jóval előrébb rangsorolt honfitársának egyszerűen esélye sem volt ellene. Annak ellenére, hogy Shelton nem egy tipikusan hórihorgas játékos – mindössze 193 centiméter magas –, játéka egyik alappillére az őrületes szervái. Belegondolni is ijesztő, hogy a fiatal sztáraspiráns úgy üti meg a közel 150 mérföld per óra gyorsaságú szervákat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Éppen a Paul elleni nyolcaddöntőn közel járt a még Andy Roddick által felállított US Open-szervarekordhoz.
Sőt, balkezes játékos révén iszonyatosan stabil a tenyerese, míg kétkezes fonákja sem tűnik különösen sebezhetőnek. Fizikai állapotáról nem is beszélve, amelyek együttesen fiatal kora ellenére már szinte komplex játékossá teszik. Shelton 16 ászt vágott és 36 nyerőt ütött be legutóbbi mérkőzésén, mely után csak úgy nyilatkozott:
valószínűleg a világ bármelyik másik pályáján leszakadna a kezem, de az adrenalin, amit a New York-i közönség ad nekem, mindennél többet ér, és elképesztő energiákat szabadít fel bennem.
Majd így folytatta: „Nagyon fontos számomra, hogy ne csak a pályán, hanem azon kívül is példakép lehessek a fiatal generáció számára, és megfelelő módon viszonozzam azt a szeretetet, amit az emberektől kapok” – tette hozzá az újdonsült amerikai kedvenc. Egy dolog biztos, Ben Shelton játékát öröm nézni, az előbb már említett, Tiafoe elleni negyeddöntője pedig csemege lesz a sportág rajongóinak. Két hihetetlen egyéniség egymás ellen, hazai közönség előtt, minden bizonnyal a világ legnagyobb stadionjában.
Tiafoe-n és Sheltonon kívül a harmadik negyeddöntős amerikai az a Taylor Fritz lesz, aki mindközül a legmagasabban jegyzett tengerentúli játékos a maga kilencedik helyezésével. A 25 éves teniszező kimagasló tehetségnek indult korosztályában, és ugyan Grand Slam-tornákon eddig nem alkotott maradandót, itt az újabb lehetőség előtte, hogy élete első GS-elődöntőjébe kvalifikáljon. Hozzá kell tenni, nem lesz egyszerű dolga, mivel a nyolc között ellenfele a végső győzelemre pályázó, jövő héttől újra világelső Novak Djokovics lesz, de adja magát a kérdés:
hol máshol írjon történelmet, ha nem New Yorkban?
Szerb világklasszis ellenfél ide vagy oda, bizakodásra mindenképpen van oka Fritznek, mivel az eddigi négy fordulóban egyetlen szettet sem veszített, mindegyik mérkőzését játszmaveszteség nélkül hozta le, formája pedig a tökéleteshez közelít. Rajta – és az előbbieken – kívül ugyan nincs másik amerikai játékos a negyeddöntőben, de a világ legjobb ötvene között annál inkább, akik egytől egyig rendkívül fiatal, hatalmas potenciállal bíró teniszezők.
Elég csak a 23 éves Sebastian Kordára vagy a 24 éves, szintén top 50-es J. J. Wolfra gondolni, akik felsorolt honfitársaikon kívül szintén az amerikai tenisz nagybetűs jövőjét jelenthetik. A US Open közönsége így készülhet, hogy hosszú évtizedek után hamarosan talán újra hazai játékos győzelmét ünnepelheti a férfi egyes döntőjében. Addig is következzen a negyeddöntő: a Taylor Fritz – Novak Djokovics- és a Ben Shelton – Frances Tiafoe-derbik szerda este kerülnek megrendezésre.
férfiak:
nők:
(Borítókép: Getty Images)