Hétfőtől Arina Szabalenka neve áll a női teniszezők egyéni világranglistájának első helyén, a 25 éves fehérorosz – aki a US Open női egyesversenyének szombati döntőjében játszmaelőnyről kapott ki az amerikai Coco Gaufftól – a rangsor 29. első helyezettje. A pozíciót a 22 éves lengyel Iga Swiatektől „örökölte meg”, aki 75 hétig állt az első helyen. Az új névként listavezetők közül ez volt a harmadik leghosszabb sorozat a német Steffi Graf és a svájci Martina Hingis után, előbbi első nekifutásra 186, utóbbi 80 hetet töltött megszakítás nélkül az élen.
A sportág egy véletlennek köszönheti az új világelső érkezését. Szabalenka éppen édesapjával, az egykori jégkorongozóval autózott el egy teniszközpont mellett, ami nagyon megtetszett a kis Arinának, aki aztán rövid úton ott is kötött ki. A kérdés költői: ha nem arra megy a család, vagy a gyerek akkor éppen a másik oldalra néz a gépjárműben, esetleg – már a mai világ valóságát megidézve – az okostelefonját nyomkodja, akkor a női tenisz szegényebb lenne egy világelsővel?
Nem tudhatjuk, hogy Szabalenka egyéb úton is odatalált volna a teniszhez vagy sem, az viszont már tény, hogy 2014-ben a minszki akadémián ütögetett. Nem csinálhatta rosszul a dolgát, mert 2015-ben, 17 éves korában a sportág nemzeti szövetsége már arról győzte meg, hogy a korosztályos versenyek kihagyásával, azok átugrásával inkább kisebb, alacsonyabban rangsorolt profi tornákon induljon. Nem volt rossz ötlet megméretni őt a felnőttek között.
A nemzetközi tenisztérképre gyors átfolyással került fel Szabalenka neve: 2017-ben Aljakszandra Szasznovics oldalán már döntős volt a Fed Kupában. Hollandia negyeddöntős és Svájc elődöntős legyőzését követően az Egyesült Államokkal szemben 3–2-re bukták el ugyan a finálét – az előző két párharchoz hasonlóan Minszkben játszhattak –, de az egyik hazai győzelmet éppen ő szállította azzal, hogy Sloane Stephenst múlta felül három szettben. Szabalenka részéről azonban megtörtént az áttörés, először került be a top százba, és ma már aligha kell őt bemutatni bárkinek, a női topversenyek egyik állandó (fő)szereplője.
Fiatal kora ellenére már 19 tornán győzött: 13–at egyéniben, hatot pedig párosban nyert. Emellett további 13 alkalommal volt döntős, 11–szer egyéniben, kétszer pedig párosban.
Szabalenka az idén mind a négy Grand Slam-tornán eljutott legalább a legjobb négy közé: a Roland Garroson és Wimbledonban az elődöntőig, a US Openen a döntőig, az Australian Openen pedig első GS-torna-győzelmét is megszerezte. 2023-ban hat WTA-viadalon jutott döntőbe, ezeken három győzelem és három vereség a mérlege. Kiegyensúlyozott, jó teljesítmény, ami a világranglista első helyéig repítette.
A fehérorosz sportoló 2018-ban és 2019-ben a világranglista 11. helyén zárt, a két évvel ezelőtti két GS-torna (Wimbledon, US Open) egyéni elődöntős szereplését követően viszont már felkúszott a lista második helyére, a tavaly visszavonult ausztrál Ashleigh Barty mögé. Szabalenka azonban akkor még nem nyújtott folyamatosan jó szereplést, azért kellett küzdenie, hogy egyáltalán megtartsa a pozícióját a legjobbak között: a 2022-es versenyévadot az ötödik helyen zárta.
Jó kimondanom, hogy világelső lettem, de nagyon szeretném, ha az évet is világelsőként zárnám – mondta most Szabalenka.
A US Openen 2016-ban mutatkozott be, de a következő évhez hasonlóan nem sikerült a főtáblára kerülnie. 2018-ban viszont már három győzelmet aratott a főtáblán, ahol csak egy későbbi világelső, a japán Oszaka Naomi állította meg. Míg 2019-ben és 2020-ban csak egy-egy meccset tudott nyerni, a következő szezontól már folyamatos volt a jelenléte a legjobb négy között. A mostani döntős fellépése előtt mindkétszer három szettben kapott ki az elődöntőben: két éve a kanadai Leylah Fernandeztől, tavaly pedig Swiatektől.
A női teniszben 1975 óta jegyeznek világranglistát, és mindig akadt olyan időszak, amikor valaki egyeduralomra tett szert, hosszabb ideig tudott az élén maradni, de az elmúlt hat évre azért már közel sem ez a jellemző. A lista első helyén kis túlzással egymásnak adták a stafétát a játékosok: a cseh Karolina Pliskova nyolc héten át volt az élen, őt követte a spanyol Garbine Muguruza csupán 28 napig, majd a világranglista 25. vezetőjeként a román Simona Halep következett, aki a dán Caroline Wozniacki egy hónapos szereplését követően – utóbbi akkor már harmadszor volt világelső – újra visszatért a csúcsra.
Itt lépett képbe a már említett Oszaka, majd Barty, aki a világjárvány okozta leállásig 28 héten át vezetett egyhuzamban. Az ausztrál az újraindulást követően majdnem két éven át volt a tenisz királynője, és amikor már szinte úgy nézett ki, hogy „na, megérkezett az a játékos, aki tényleg hosszabb időszakra kibérli magának a lista első helyét”, váratlanul bejelentette visszavonulását. Akkor még nem töltötte be a 26. életévét!
Tegyük hozzá, amennyiben Oszakának nincsenek mentális problémái – de voltak –, képességei alapján akár a japán játékos is lehetett volna stabilan világelső hosszabb időszakra, vagy legalább olyan, aki állandó nyomást képes helyezni Bartyra.
Tavaly tavasszal aztán a lengyel Iga Swiatek lett a világelső, aki Arina Szabalenka előre töréséig vezette a listát.
Érdekesség, hogy 23 év után először fordult elő a női teniszezőknél, hogy a világranglistán egyszerre történt váltás egyéniben és párosban is.
És a női világranglista történetében nyolcadszor fordult elő az, hogy egy napon került új név az egyes és a páros világranglista élére.
Amíg egyesben Szabalenka 75 hét után vette át az első helyet Swiatektől, a páros listán a Coco Gauff és Jessica Pegula duó lépett a rangsor élére. A párosoknál a legutóbbi egy évet a cseh Katerina Siniakova töltötte az élen. Amúgy Gauff és Pegula a US Open női párosversenyében negyeddöntős volt, amit előbbi az egyéniben aratott győzelmével überelt.
Gauff 2010. július 26. óta az első játékos lett, aki ugyanazon a héten párosban a világranglista első helyezettje és egyéniben a top háromban szerepel. (Most amúgy a karriercsúcsot jelentő harmadik helyen áll az utóbbi rangsorban.) Ezt a bravúrt akkor a Williams nővérek érték el, akik párosban holtversenyben voltak elsők, egyesben pedig Serena az első, Venus a harmadik helyet foglalta el.
Apropó, a 19 éves Gauff. Első négy US Open-szereplése során háromszor volt főtáblás, a négy alkalom után három győzelemmel és négy vereséggel állt. Tavaly aztán 12. kiemeltként a 17. helyen rangsorolt francia Caroline Garcia állította meg őt a negyeddöntőben, kétszettes ütközetet követően. Idén viszont sorra aratta a sikereit, ha nem is mindig meggyőzően. Az első, majd a harmadik fordulóban is játszmahátrányból fordított – a német Laura Siegemund, majd a belga Elise Mertens ellen –, a nyolcaddöntőben a volt világelső, ezúttal szabadkártyás Wozniackit is három szettben gyűrte le. A meccs zárása mondjuk a 6:1-s szett volt...
A negyeddöntőben a lett Jelena Ostapenkót lelépte, majd a cseh Karolina Muchova sem okozott túl sok fejfájást az elődöntőben. A Szabalenka elleni döntőben pedig az első játszma után talált annyira magára, hogy onnan nem volt kérdéses a sikere.
Ez egy óriási eredmény, de őszintén mondva már 15 éves korom óta készültem erre. Biztos, hogy ezek után az elvárások még az eddigieknél is nagyobbak lesznek velem szemben, de készen állok erre a kihívásra. Tisztában vagyok azzal, hogyan őrizzem meg a belső egyensúlyomat, és azzal is, hogyan kezeljem a körülöttem lévő dolgokat. A rám nehezedő nyomás most kicsit csökkent, de a motivációm megmaradt, és további sikerekre vágyom. Most viszont csak szeretném picit kiélvezni ezt a sikert, és megpróbálok nem a jövőbe nézni. Mostanában már elfogadok minden pozitív és negatív véleményt, amit rólam mondanak. Tudom, hogy az emberek különbözők, és időnként nem kell foglalkozni azzal, ki mit mond
– nyilatkozta bölcsességet sem mellőzve a még mindig csak 19 éves Gauff a győzelmét követően.
A többi GS-tornát tekintve először 2019-ben szerepelt főtáblán, Wimbledonban rögtön a 16-ig jutott, és ott csak a román Simona Halep állította meg, akit dopping vétsége miatt már egy éve felfüggesztettek, most pedig megkapta négyéves eltiltását.
De vissza Gauffhoz, aki azt követően egyetlen kihagyással ott volt a majorviadalokon, első negyeddöntős szereplésére azonban 2021-ig várt (Roland Garros). A párizsi salakon 2022-ben aztán már döntőbe jutott, ott Swiatek múlta felül, majd tavaly negyeddöntős volt a US Openen is.
Idén egyedül a wimbledoni versenye nem sikerült, ott rögtön az első körben „elhasalt”, miközben Melbourne-ben nyolcaddöntős, Párizsban pedig negyeddöntős lehetett. Az egyes világranglistán elfoglalt harmadik helye mellett a párosoknál holtversenyes elsőként jegyzik. Nem véletlenül, keményen megdolgozott érte.
Idén egyesben négy, párosban két tornát nyert, utóbbiakat Pegulával. Egyesben hétszer volt döntős karrierje során, ezek közül csak egyet veszített, a már említett tavalyi Roland Garrost.
Lustasággal aligha vádolhatja bárki Gauffot: az egyes mellett rendszeresen szerepel párosban is, ahová egyáltalán nem azért jár, hogy bejárassa magát, játékba lendüljön. Párosban 12 döntőt követően 8/4-es a győzelmi mutatója, idén négyszer jutott fináléba párosban, és ahogyan a két győztes döntőben, úgy a két vesztesen is Pegula volt az oldalán.
A közösségi oldalra felkerült egy videó, ahogyan Gauff még gyerekként a lelátón, majd fiatal felnőttként már győztesként ünnepel a US Openen. Sorsát már akkor megírták?
Az Egyesült Államok legrangosabb teniszbajnoksága 136 éves múltra tekint vissza, az Open-éra 1968-ban vette kezdetét. Utóbbit figyelembe véve Billie Jean King, Chris Evert, Tracy Austin, Martina Navratilova, Lindsay Davenport, Serena Williams, Venus Williams és Sloane Stephens után
Gauff már a kilencedik amerikai győztes a nőknél.
Közülük a rangsor élére Evert és Serena Williams kívánkozik, akik egyaránt hatszor nyertek.