SIKLÓS ERIK (MÁLAGA)
Finnország tenisztörténeti mérkőzést játszott péntek délután, Málagában, a Palacio de Deportes José María Martín Carpena, 11300 férőhelyes arénában: a döntőbe jutásért mérkőzhettek a 28-szoros DK-győztes ausztrálokkal. A finnek először jutottak ilyen szintre a tenisz csapat-világbajnokságán. A címvédő kanadaiak legyőzése után az újabb szenzáció elmaradt: az ausztrálok kerültek elsőként a döntőbe. A másik elődöntőt szombaton rendezik, az Olaszország–Szerbia találkozó slágere az újabb Djokovics–Sinner párbaj lesz – 11 nap alatt a harmadik.
Meglehetősen furcsa az idei Davis -kupa döntője Málagában: a házigazdák csapata nem jutott be a negyeddöntő mezőnyébe, a spanyolok elvéreztek szeptemberben, a csoportkörben – Carlos Alcaraz és Rafael Nadal nélkül. Az új lebonyolítás 2019-es bevezetése óta mindig Spanyolország a végső döntő rendezője, az első két évben Madrid volt a helyszín, tavaly és az idén Málaga.
A teniszvilág egy része még mindig nem emésztette meg, hogy a nemzetközi szövetség (ITF) átalakította a klasszikus DK-t. A világcsoportot, 16 csapattal 1981-ben vezették be és 2018-ig szinte semmi más sportversenyhez nem hasonlítható hangulata volt a döntőnek, amit az egyik résztvevő ország rendezett, három napig tartott (péntek és vasárnap között), négy egyéni és egy páros mérkőzésből állt és minden meccs három nyert szettig ment. Ebből jutottak el négy év alatt oda, hogy a Davis Cup Finals mezőnye 16 csapat, de szeptemberben rendeznek négy helyszínen csoportkört, ahonnan az első kettő jut a málagai Final 8-ba, ahol már egyenes kieséses rendszerben játszanak – minden találkozó két egyéni és egy párosból áll, kettő nyert szettes mérkőzésekkel.
Az alapötlet úgy szólt, hogy a kétcsapatos döntő már nem értékesíthető globálisan a televíziós csatornáknak, ezért Gerard Piqué (a Barcelona korábbi labdarúgója) gondolt egy merészet és 3 milliárd dollárt ígérve megálmodta a labdarúgó vb-k mintájára rendezett Davis-kupát, 18 csapattal. Az elképzelés igazából már az első évben megbukott, de a pénz nagy úr, ezért még próbálkoztak kicsit tovább. Ma ott tart a történet, hogy Piquének már semmi köze az egészhez, a 3 milliárd dollárt senki nem látta és a Davis-kupának nincs kiemelt, vagy névadó szponzora.
Andalúzia tavaly lépett a színre és állapodott meg az ITF vezetésével, gyakorlatilag megmentve a Davis-kupát. Most azon dolgozik mindenki, hogy újraépítsék azt, amit majdnem sikerült teljesen lenullázni. Nyitott kérdések persze továbbra is vannak. Az egyik legfontosabb: eladható-e úgy egy teniszes csapatverseny, hogy nincs hazai érdekeltség és a játékosok mezőnye inkább egy ATP 250-es versenyre jellemző, miközben a díjazás Grand Slam-szintű. A Málagába nevezett 40 teniszezőből kettő top 10-es és összesen 14 top 50-es. Ettől persze még igaz, hogy a Davis-kupa hangulata, a játékosok vállát nyomó teher teljesen egyedi, nem hasonlítható az ATP Touron megszokotthoz, és nem számít az aktuális ranglista, mert itt bármi megtörténhet.
Csütörtök este azt is gondolhattuk, az új DK célba ért, mert a Szerbia–Nagy Britannia találkozóra megtelt az aréna, és az atmoszféra a legszebb időket idézte, köszönhetően a szépszámú szerb és brit szurkolónak. Pénteken maradtak helyek üresen a lelátón, de legalább tízezren figyelték, ahogy előbb Alexei Popyrin, majd Alex de Minaur is játszmavesztés nélkül veri finn riválisát. A két elsőszámú játékos csatájának az volt az érdekessége, hogy Emil Ruusuvuori a keddi mérkőzést kihagyta sérülés miatt, de pénteken vállalta a játékot. A finnek így is csodát tettek, ami jó példa lehet a magyar válogatottnak is, mert a Fucsovics Márton, Marozsán Fábián, Piros Zsombor, Valkusz Máté négyes akár erősebbnek is minősíthető, mint az északiak legjobb négyese. A finnek parádés évet produkáltak, februárban az argentinokat verték, majd a csoportkörben jobbnak bizonyultak az amerikaiaknál és a horvátoknál is – ami akkor is bravúr, ha mindhárom csapat tartalékosan szerepelt.
Vasárnap sorsolják a DCF 2024-es selejtezőjét, ahol a magyar csapat nem lesz kiemelt, de kaphatja a finneket, ami az egyik legjobb variáció lenne, ráadásul otthon.
A szombati olasz–szerb elé annyit érdemes megjegyezni, hogy Djokovics átmentette a torinói, hétvégi formáját, bár itáliai újságírók tudni vélik, hogy nincs minden rendben körülötte. Az biztos, hogy a szokásosnál is feszültebb, amit jól jelzett egy szópárbaja csütörtök este néhány brit szurkolóval. „A szurkolók bármit tehetnek, de, ha átlépnek egy vonalat, akkor válaszolok, és kimutatom, hogy nem engedem meg ezt a fajta viselkedést. Igazából, ennyi történt. A meccs utáni nyilatkozatom közben elkezdtek hangosan dobolni, bosszantani akartak. Ezt tették az egész mérkőzés alatt, tiszteletlenek voltak. Úgy gondoltam, ezt meg kell beszéljük”– idézte fel a történteket a világelső, az interjúszobában, a végén már mosolyogva.
Djokovics arról is beszélt, hogy egy csapat részeként a hazáját képviselni, a családja és a barátai körében szokatlan helyzet számára, de nagyon élvezi. Elárulta, hogy nem érzi magát annyira frissnek, mint azt sokan gondolhatják a pályán mutatott teljesítménye alapján.
Nem lehetnék boldogabb, pályafutásom egyik legjobb formájában vagyok, magabiztosnak érzem magam. Az egyik felem már vágyik a pihenésre, a regenerálódásra, az újrakalibrálásra, hogy letegyem az ütőt, de nem gondolhatok erre, nem jött még el az ünneplés, az öröm ideje, feladatom van
– mondta Djokovics, aki 2010-ben nyert először Davis-kupát a szerb csapat vezéreként.
szombaton játsszák:
korábban, negyeddöntő: