Taróczy Balázs a magyar tenisztörténelem egyik legkiemelkedőbb alakja, egyéniben 403, párosban pedig 401 mérkőzést nyert profi pályafutása során. Az egyéni ranglistán egészen a 12. helyig jutott, amelynél előkelőbb helyen sosem jegyeztek magyar játékost, párosban kétszer nyert Grand Slam-tornát, mindkétszer Heinz Günthard oldalán: 1981-ben Párizsban, és 1985-ben Wimbledonban. Születésnapja alkalmából a Magyar Tenisz Szövetség interjút készített az ünnepelt Taróczyval, akit Barcelonában értek utol, mivel a tengerparti spanyol városban él. 

Az elmúlt hetven évem a teniszről szólt, alapvetően határozta meg az életem. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor ne lett volna kapcsolatom a tenisszel. Hozzám nőtt. Kisfiúként a Feneketlen-tóhoz jártam, később a Vasasra, és az egész életem a tenisz körül forgott

– kezdte Taróczy, aki arra a kérdésre nem tudott konkrétan válaszolni, melyik pillanatot emelné ki leginkább, melyik a legszebb emléke karrierjéből. Mint elmondta, a tenisz jelenléte mindennapjaiban, annak űzése volt a legmeghatározóbb. Ennek kapcsán azért gyorsan megjegyezte, sajnos már nem teniszezik minden nap – erre ugyan lenne lehetősége egész évben a napfényes spanyol városban –, mivel csak szemmel tudja már követni a rövidítéseket, kettőt pattan a labda, mire odaér, és ez szörnyű érzés számára. 

Barcelonában minden nap kimentem az 500-as kategóriájú tornára, amíg Marozsán Fábián versenyben volt, addig neki szurkoltam a pálya mellől. Nagyszerű az ATP streaming platformja, azon keresztül nézem a meccseket élőben vagy felvételről, ez mintegy benntart a teniszben. Kiemelten követem a magyarokat

– folytatta Taróczy, aki arról is beszélt, kikkel tartja a kapcsolatot a régi „játszótársak” közül. Mint elmondta, sajnos sokan elhunytak már, de Varga Gézával és Machán Róberttel gyakran beszélget, a külföldi játékosok közül pedig korábbi páros partnerével, Heinz Günthardttal – akivel legnagyobb sikereit érte el –, rendszeresen kapcsolatban van. Barcelonában személyesen több korabeli spanyol játékossal is beszélget, mint például Manuel Orantes. 

Azt a kérdést feszegetve, hogy mi a legnagyobb változás a mai teniszben a 70-es, 80-as évek játékához képest, elmondta, szerinte ezerszer gyorsabb, dinamikusabb lett a játék, viszont napjainkban talán már kevesebb a színesebb egyéniség. Profi pályafutása kapcsán Taróczy elárulta, nincs benne hiányérzet, igaz, sok mindent másképpen csinálna „mai fejjel”. 

Ma egy játékosnak két edzője, menedzsere van. Az én időmben mindenki magára volt utalva, mindig egyedül csináltam mindent. Nem mondom, hogy sokkal többet érhettem volna el, ha hasonló támogatást kapok, mint a nagyobb országok játékosai élveztek a saját szövetségüktől, és nincs is bennem ezzel kapcsolatban semmilyen rossz érzés

– tette hozzá. 

Taróczy aktív pályafutása során edzőként is dolgozott, leginkább Goran Ivaniseviccsel együttműködve. Véleménye szerint Ivanisevics remek szakember, és ezt nem kizárólag a Novak Djokovics oldalán elért kimagasló sikerek miatt mondja, hanem elsősorban amiatt, hogy Marin Cilic edzője volt akkor, amikor a horvát teniszező US Opent nyert.

A magyar tenisz immár 70 éves legendája Barcelonában él, négygyermekes családapa, de születésnapját nem társaságukban ünnepli, hozzászokott ahhoz, hogy a világ különböző pontjain élnek gyermekei, így csak azokkal ünnepel, akik körülötte vannak a spanyol városban. Egyik gyermekéből sem lett végül élsportoló, amely nem zavarja, a legfontosabb számára, hogy olyat csináljanak, azzal foglalkoznak, amit szeretnek, amiben örömüket lelik. 

Amit pedig a mai fiatal teniszezők számára üzenne, mint jó tanács: 

Hirtelen két idézet jut eszembe, amiket szeretek. Az egyik úgy szól, hogy mindenki olyan messzire jut el, ameddig az ambíciója viszi. A másik, hogy sose vagy annyira jó, amennyire egy győzelem után gondolod, és sose vagy annyira rossz, amennyire egy vereség után érzed. Ez egy nagyon fontos üzenet, mert a profi tenisz egyik alapja, hogy tudd kezelni a győzelmeket és a vereségeket. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jó versenyző legyél.