Nem kényeztette el a program és az időjárás a keddi jegytulajdonosokat a Roland Garroson. Délig a Suzanne Lenglenre koncentrálódott a tenisz, mert változó intenzitással folyamatosan szitált az eső. Tartva az eredeti műsort, déltől a Philippe Chatrier-arénában is elindult a játék, de a szabadkártyás Alizé Cornet és a 7. kiemelt kínai Cseng Csin-ven mérkőzése nem kárpótolta a szurkolókat. A Suzanne Lenglenen Jelena Ribakina simán elintézte Bondár Anna páros partnerét, Greet Minnent, de a hölgyek helyére érkezett 28. kiemelt argentin Tomas Martin Etcheverry és a francia Arthur Cazaux meccsét is nehéz lenne közönségcsalogató párbajnak minősíteni.

További 12 pályán kellett volna pattogni a labdának – köztük Marozsán Fábián páros bemutatkozásán –, de az úgynevezett sétálójeggyel rendelkezők, illetve a Simonne Mathieu-re belépőt vásárlók csak bolyongtak, vásároltak, fogyasztottak és várták, hogy elálljon az eső. 

A körülmények adta lehetőséggel élve jutott idő a visszapillantásra, Rafael Nadal hétfői nyilatkozatának a felidézésére.

„Edzésileg minden szempontból pozitív héten vagyok túl. Kétségtelenül sokkal jobban érzem magam, mint korábban, nem éreztem semmilyen korlátozást a mozgásomban. Ez igaz a mérkőzésre is. Sokkal jobban tudtam mozogni, mint a korábbi versenyeken. De egy nagyon kemény ellenfél állt velem szemben, aki ráadásul jól játszott. Ezzel együtt megvoltak a lehetőségeim, a szerválhattam a második szettért, előtte, 5:3-nál 30:15-öm volt fogadóként. Aztán a 3. játszmában is brékelőnyöm volt. Nem jártam messze, úgy érzem. Az elmúlt héten sikerült napról napra építenem a játékom és az önbizalmam, de hiányoztak az ilyen tapasztalatok versenyen, mert egy nagyon kemény ellenfelet kaptam. Jó szinten teniszeztem, főleg az elmúlt hetekhez képest, ezért örülök. Természetesen csalódott vagyok a vereség miatt, de a testem állapota alapján örülök, hogy egészségesen fejeztem be. Egy kemény csata után készen álltam a folytatásra. Sőt, ha kellene, holnap újra pályára tudnék lépni, de nem kell” – taglalta Nadal, majd így folytatta. 

„Ha ez volt az utolsó alkalom, amikor itt játszottam, elfogadom, és megbékélek vele. Mindent megtettem, hogy készen álljak erre a versenyre, mint közel 20 éven át mindig. Az utóbbi két évben talán a legnehezebb folyamaton mentem végig a pályafutásom során, végig arról álmodozva, hogy itt visszatérhetek. Legalább ez sikerült. Kikaptam, de ez része az üzletnek. A végére kell érjek ennek a folyamatnak. Az olimpiáig gondolkodtam, utána meg kell majd nézni, hol tartok, hogyan érzem magam, a személyes motivációm, a testem és a tenisz szempontjából van-e értelme, hogy tovább csináljam. ”

„Furcsa érzéssel mentem pályára, első forduló a Roland Garroson, és nem én vagyok az esélyes, ami igaz. De úgy mentem ki a pályára, hogy harcolni fogok, beleadok mindent, és reménykedem, hogy az ellenfelem nem a legjobbját nyújtja, mert egy első forduló mindig nehéz. Nem várhattam magamtól annál jobb teljesítményt, mint amit mutattam. Voltak pillanatok, amikor nagyon jól játszottam, aztán meg hibáztam. De ez száz százalékban normális, amikor nem indulsz versenyeken sorozatban, nem játszol ilyen szintű mérkőzést majd két éve. Az ilyen dolgokat csak versenyhelyzetben tudod gyakorolni, hogy fenntartsd az energiaszintedet, a koncentrációdat.” 

„A testem két éven át kiszámíthatatlan volt, soha nem tudtam, mire számíthatok.

Küzdöttem folyamatosan. Egy ponton teljesen padlón voltam mentálisan, semmi energia, teljes boldogtalanság. Azt mondtam magamnak, ezt abba kell hagynom. Barcelona előtt néhány héttel nagy esély volt rá, hogy soha többet nem fogok játszani. De aztán kezdtem jobban érezni magam. Legalább tudtam négy versenyt játszani, és ez nagyon sokat jelent nekem. Nem a legmegfelelőbb pillanat most ezekről beszélni, mert a sérülések ugyan végigkísérték a pályafutásom, de összességében a pozitív pillanatok sokkal meghatározóbbak. Mindent élveztem. Sokkal több sikert értem el, mint amennyiről valaha is álmodtam. Alapvetően egyszerű srác vagyok, aki nagyon hálás és szerencsés mindazért, amit elért. 

A jelenlegi helyzetemet összehasonlítva a korábbiakkal, amikor szintén sérülés után tértem vissza, most indultam a legmélyebbről, ami csak lehetséges, fizikálisan, illetve a fájdalom és önbizalom szempontjából egyaránt. Általában amikor sérülés után tértem vissza, az első pillanattól egészséges voltam. Most nem ez történt. Egy hete éreztem először, hogy egészséges a testem, tudok mozogni korlátozások nélkül. Ezért tudtam javítani a játékom színvonalán, és mindenki ellen jól teniszezni edzésen. De egy hét nem elég ahhoz, hogy ilyen szintű teniszezők ellen készen állj a győzelemre. Az viszont igaz, hogy ez a pálya már többször mágikus volt számomra” – folytatta az érzelmes mondatokat a spanyol klasszis. 

Tisztán kell látnom, rendet kell tenni a fejemben, mi a legjobb program, hogy a lehető legjobb állapotban álljak készen az olimpiára. Egyelőre nem mondhatok semmit, de a legfőbb célom most az olimpia, ami itt lesz. Beszélnem kell a csapatommal, elemezni a helyzetet, de nem hiszem, hogy okos döntés lenne Wimbledonban indulnom. Átállni salakról fűre, majd vissza salakra amúgy sem könnyű, de az én helyzetemben nem lenne pozitív. Neveztem Wimbledonba, mert kellett, de nem döntöttem még.  

„Azért nem tudom azt mondani ma, hogy vége, visszavonulok, mert nem akarom azt érezni másfél év múlva, hogy nem adtam meg magamnak az igazi esélyt, amikor kezdtem egészségesebb lenni, helyette rögtön leálltam” – magyarázta Rafael Nadal őszintén az interjúszobában az Alexander Zverevtől elszenvedett 6:3, 7:6, 6:3-as vereség után. 

Ami még a keddi nap krónikájához tartozik, a páros mérkőzéseket törölték, így Marozsán Fábián brazil párospartnerével egészen biztosan nem lép pályára. De a következő napok játékrendje szintén bizonytalan, mivel ekkor is hasonlóan csapadékos lesz az időjárás a francia fővárosban.