Marozsán Fábián tavalyi szerepléséhez hasonlóan idén is a legjobb 32 között búcsúzott a szezon első Grand Slam-versenyén Melbourne-ben, az Australian Open. Fájdalmas lehet a magyar teniszező számára, hogy az olasz Lorenzo Sonego ellen három labdája volt a 7:6, 7:6-os vezetéshez, a lehetőségek azonban kimaradtak, majd a folytatás már egy egészen más, teljesen egyoldalú játékot tartogatott, és négy játszma után az itáliai ünnepelhetett.
A legjobb 16 közé kerülni egyéniben Grand Slam-tornán komoly eredmény. Ranglistapontban 200-at ér, pénzben 420 ezer ausztrál dollárt. A magyarok közül a férfiaknál korábban tíz teniszezőnk jutott el a nyolcaddöntőig valamelyik GS-bajnokságon. Gulyás Istvánnak és Kehrling Bélának 7-7 alkalommal sikerült, Taróczy Balázsnak ötször, Asbóth Józsefnek és Fucsovics Mártonnak egyaránt négyszer, Gábori Emil háromszor ért oda, Baranyi Szabolcs és Szigeti Ottó 2-2 alkalommal, és ketten vannak, akik egyszer tudtak a legjobb 16-ba jutni: Ádám-Stolpa András és Jancsó Antal.
Az Australian Openen Fucsovics Márton kétszer is a negyeddöntőbe jutásért játszhatott, de pechére mindig Roger Federer állt a háló másik oldalán. Rajta kívül még Baranyi Szabolcs játszott itt a 16 között, 1973-ban, amikor még 64-es tábláról indultak, füves pályán versenyeztek, és az ausztrál Bob Carmichael állította meg (6:3, 6:4, 2:6, 1:6, 6:3).
Szombatra százezer feletti új nézőcsúcsot vártak a tornán. Az első hat nap alatt 546 202 szurkoló érkezett a komplexumba, ami elképesztő szám.
Külön árulják a jegyeket a napközbeni meccsekre és az esti programra, de a Rod Laver arénába és Margaret Court lelátójára csak jóval drágább belépővel lehet helyet kapni. A hat legnagyobb teniszstadion kapacitása 43 146 férőhely, amelyekbe rendszeresen hatvanezer embernél többet engednek be. A sétálójeggyel látogatható arénáknál hosszú sorok kígyóznak folyamatosan, az emberek türelmesen várnak a tűző napon, hogy bejussanak. Időnként már nyomasztó a tömeg mindenhol, amin az sem segít, hogy tucatnyi egyéb program várja az érdeklődőket. A többség szinte folyamatosan fogyaszt (eszik, iszik), bevásárol az AO-shopban, bekapcsolódik valami szervezett aktivitásba, az árnyékban heverve nézi az óriás kivetítőn a meccseket, vagy valamelyik zenei koncerten kapcsolódik ki, táncol és jól érzi magát. Hatalmas buli az egész. Az ausztráloknál nemzeti sport a tenisz, nemcsak szeretik, de értik is. Ilyen közegben teniszezni a legjobbaknak is inspiráló.
Marozsán Fábián és Lorenzo Sonego mérkőzését valószínűleg azért tették a 3000-es 3-as pályára, hogy ott is legyen egy férfi egyéni a szurkolóknak, mert egyébként nyugodtan rakhatták volna az 5000-es KIA arénába is, mint a Frances Tiafoe ellenit. A program 11 órakor kezdődött, a hármason egy junior lánytalálkozóval. Sajnos a magyar fiatalok nem kerültek főtáblára, Bíró Melinda és Nagy Botond még bízhatott a szerencsés vesztesként indulásban, mert ők a selejtező második fordulójában kaptak ki, de Kincses Kolos már csak a magyar szurkolók táborát erősítette. A juniorok után még egy női egyest kellett megvárni. Marozsán Fábián és a francia Gaël Monfils együtt ütött be a 19-es pályán.
A magyar–olasz párbaj végül 15 óra 28 perckor kezdődött, a napsütés szempontjából gyilkos időben.
A csütörtök-pénteki lehűlésnek semmi nyoma nem maradt, újra 30 Celsius-fok közelébe emelkedett a hőmérséklet, és az UV-index rendkívüli (11) értéket mutatott.
Lorenzo Sonego 29 évesen hetedszer indult az ausztrál nyílt teniszbajnokságon, de Marozsánhoz hasonlóan másodszor jutott el a 3. fordulóig (először 2022-ben). A csütörtöki, Joao Fonseca elleni ötszettes sikere után azt mondta, hogy élete egyik legjobb meccsét játszotta. A kérdés az volt, meg tudja-e ismételni azt a teniszt a magyar ellen. A jelenlegi ranglistája (55.) ne tévesszen meg senkit, állt ő a 21. helyen is (2021-ben), és az első fordulóban Stan Wawrinkát búcsúztatta.
Az első játszmában úgy jutottak el 6:6-ig, hogy Marozsánnak az első és a negyedik adogatójátékában két-két bréklabdát kellett hárítania, de a kritikus pillanatokban mindig tökéletesen koncentrált és bátran teniszezett, bevállalt parádés rövidítést, hatalmas tenyeres nyerőt vagy pontot érő fonák egyenest. Az olasz adogatóként nem adott neki esélyt, fogadóelőnyig sem jutott. A szettet záró rövidítést viszont minibrékkel kezdte, majd 2:0-nál a játszma leghosszabb labdamenetét egy tenyeres nyerővel zárta le (3:0). Az előnyét nem csak őrizte, de egy újabb minibrékkel bebiztosította, hogy övé lett a játszma.
A hatos pálya után a hármas lehet a leghangosabb, nem létezik olyan, hogy elcsendesedik a lelátó népe, folyamatos a zaj, a moraj, de így kell teniszezni, ezt ki kell zárni. Hiába jött ki szombaton is több tucat magyar Marozsánnak szurkolni, az olaszok egyértelműen többségben voltak az arénában.
A folytatás az újabb rövidítésig nem hozott jelentős változást, továbbra is az adogató dominált. Marozsán 1:1-nél fogadóelőnyhöz jutott, de Sonego nem remegett meg. A magyar szurkolóknak a kilencedik játékban kellett nagyon szorítaniuk, az olasz háromszor is egy pontra állt attól, hogy a szettért adogasson. A döntés megint a tiebreakre maradt, és ez két fordulatot is tartogatott. Előbb Marozsán fordított 1:3-ról 6:3-ra, de hiába szerválhatott a 7:6, 7:6-ért. Sonego eksztázisba jött, nyert extra pontokat, míg Marozsán Fábián 6:3 után nem volt elég bátor, elég éles – öt pontot vesztve sorozatban visszahozta a meccsbe az itáliait. Több mint két óra tenisz után 7:6, 6:7-re álltak.
Egy ilyen drámai megtorpanást, váratlan kudarcot nagy kihívás gyorsan elfelejteni, elengedni. Sajnos ezúttal nem is sikerült Marozsán Fábiánnak. A harmadik szett elején kapott egy esélyt, hogy tiszta lapot nyisson, 40:15-je volt fogadóként, de nem tudta megcsinálni a bréket, és ahogy lenni szokott, rögtön elbukta a saját adogatójátékát.
Bekerült egy negatív spirálba, egyre többet hibázott, egyre inkább elbizonytalanodott, és nem tudott kijönni ebből az állapotból: 3 óra 16 perc alatt 6:7, 7:6, 6:1, 6:2-re kapott ki Lorenzo Sonegótól.
Az olasz a harmadik és a negyedik szettben két-két alkalommal brékelt, miközben a saját adogatásait végig hozta, többnyire simán. Így tett az utolsóban is, amelyben három meccslabdához jutott, és végül egy pontot engedélyezett magyar ellenfelének, mielőtt végleg lezárta volna az egyoldalúvá vált összecsapást.
„Az első két szettben elég jó színvonalú volt mindkettőnk játéka, fájt, hogy a második szettet nem nyertem meg. Éreztem, hogy azért ő is fáradt, ez a szakasz főként mentális csata volt. Nem mondom, hogy ha 2–0-ra elmegyek a játszmákat tekintve, akkor megnyerem a meccset, de lélektani szempontból én álltam volna jobban. Sajnos nem lett meg, pedig volt három szettlabdám is, fogadóként pedig snaszom is lett volna lezárni a szettet” – nyilatkozta a mérkőzés után Marozsán Fábián.
Hozzátette: Sonego nagyon jó játékos, benne vannak az olyan kiemelkedően megütött pontok, amivel a harmadik játszmalabdát is hárította.
„Ezután lelkileg és fizikailag sem voltam jól, nagyon elfáradtam. A lábaimat is éreztem, tüdővel is nehezebben bírtam már a játékot, az utolsó két szettben messze voltam a legjobb teniszemtől. Mentálisan és erőnlétileg sem bírtam igazán a tempót, a meleg is nagyon megcsapott, de örülök neki, hogy a két döntő játszmás győzelmem után szombaton is három órát végigjátszottam. Abban kell fejlődnöm, ahogy ezeket a helyzeteket kezelem, vagy a szervát, vagy valami más játékelemet tartani, ami átlendít a hullámvölgyön. Bízom benne, hogy ebben előrelépek” – fejtette ki Marozsán.
Összességében nem bánkódik az eredmény miatt, úgy véli, nincs oka a csalódottságra: a vereség persze sosem esik jól, de a két ötszettes mérkőzésen elért győzelmének örül.
„Mindenki átéli, hogy kikap egy tornán, kivéve a győztest. Itt, Melbourne-ben most több volt a pozitívum, a két megnyert mérkőzésemmel elégedett vagyok, hogy 128-ból 32 közé jutottam, és a pontjaimat is megvédtem, mindenképpen jó” – fogalmazott.
Marozsán Fábián néhány napig még Melbourne-ben marad, és elkezdi a felkészülést a Kanada elleni Davis-kupa-találkozóra, majd jövő hét közepén egyenesen Montrealba utazik.