A kitartás, a hit diadala lett az idei Australian Open női egyes bajnokság döntője. Február 17-én lesz 30 éves Madison Keys, de hiába beszéltek róla legalább tíz éve potenciális Grand Slam-bajnokként egészen szombat estig ígéret maradt, mint megannyi hasonló történet főszereplője.
Melbourne-ben már 2015-ben eljutott az elődöntőig – Venus Willamst verte a nyolc között, de Serena Williamstől kikapott a fináléba jutásért. Két évvel később a US Openen a döntőig menetelt, de ott nagyon csúnyán kikapott a GS-fináléban szintén újonc Sloane Stephenstől (6:3, 6:0). Akkoriban talán néhányan lemondtak róla, ráadásul sérülésekkel is bajlódott a következő években. Azt persze mindenki tudta, hogy az ultra agresszív tenisze bárki ellen elég, de a nagy kérdés, képes-e két héten át hozni a szükséges szintet és hét mérkőzést nyerni sorozatban, amihez persze a mentális erő, a hit, az önbizalom is elengedhetetlen.
Hiába nyert az elmúlt napokban Danielle Collins, Jelena Ribakina és Elina Szvitolina ellen, az elődöntő előtt még húszszoros pénzt fizettek a fogadóirodák a végső győzelmére. Nem véletlenül. A döntőért, a ranglistán második Iga Swiateket kellett legyőznie, majd várhatóan a világelső, kétszeres Australian Open címvédő Arina Szabalenkát, aki ellen öt meccsből csak egyet nyert, azt is füves pályán, még 2021-ben. Ritkán fordul elő a női teniszben, hogy valaki, 29 évesen úgy nyeri az első Grand Slam-bajnokságát, hogy a csúcsig vezető úton jobbnak bizonyul a világranglista első és második helyezettjénél is. Legutóbb Szvetlana Kuznyecova győzött így a Roland Garroson 2009-ben.
A szombat esti Szabalenka–Keys döntő olyan tenisszel szolgált, amire azt szokták mondani, hogy tökéletes hírverése volt a női tenisznek. A Rod Laver aréna publikuma élvezte az előadást, a teniszt kiválóan értő ausztrálok lelkesen tapsoltak, tomboltak a látványos labdamenetek után. A fehérorosz és az amerikai is tipikus nehéztűzér, az erőtenisz képviselője. Keys meccslabdáról fordított Swiatek ellen csütörtökön és a döntőben sem lehetett kizökkenteni.
Szabalenkának nem sikerült az, ami korábban Margaret Courtnak (1969-1971), Evonne Goolagongnak (1974-1976), Steffi Grafnak (1988-1990), Szeles Mónikának (1991-1993) és Martina Hingisnek (1997-1999): sorozatban háromszor megnyerni az Australian Opent.
Frusztrált voltam a vereség pillanatában, mert nagyon közel álltam ahhoz, hogy valami elképesztőt érjek el
– magyarázta Szabalenka, hogy a meccslabda elvesztése, a kézfogás után miért verte szét az ütőjét dühösen, majd hagyta el az arénát az eredményhirdetés előtt.
Szükségem volt arra, hogy kiengedjem a gőzt, a negatív érzéseket, hogy képes legyek elmondani a beszédemet, ne legyek tiszteletlen. Próbáltam jó vesztes lenni és tiszteletteljes. Szükségem volt arra, hogy kimenjek, kikapcsoljak, elfelejtsem, ami történt. Ott álltam és azt mondtam magamnak, hogy te is voltál ilyen helyzetben. Megérdemelte, jobban játszott, mint te
– emlékezett a vesztes, de a mérkőzésről is beszélt. „Egyértelmű, hogy nem ezt az eredményt akartam. Úgy játszott, mint akinek semmi veszítenivalója és a végén is bevállalta az ütéseket. Szuper agresszívan teniszezett és úgy tűnt, minden bejött neki. Kezdhettem volna jobban, de az elején nem mozogtak a lábaim, a szervám sem volt a legjobb és taktikailag sem azt csináltam, amit kell. Ő mindig jól kezd, nagyon agresszívan és azon múlik minden, hogyan tudod kezelni az erejét. Tudom, mit kell játszani ellene, de ezúttal nem tudtam megcsinálni a feladatom. Hihetetlenül játszott. Mindent megpróbáltam, de működött elég jól. Nem a legjobbamat játszottam ma. Számítottam arra, ahogy teniszezett. Nem tudtam nyomást tenni rá. Nem az én napom volt” – értékelt Szabalenka, aki nagyon büszke magára, hogy sorozatban húsz mérkőzést nyert az Australian Openen.
Madison Keys éjfél előtt néhány perccel érkezett az interjúterembe és egy közös koccintás után őszintén válaszolt a kérdésekre.
Leginkább azért vagyok büszke magamra, hogy képes voltam visszakerülni arra a szintre, ahogy játszottam. Nem mindig hittem abban, hogy ez még sikerülhet. De, az, hogy megcsináltam és még győztem is, mindennél többet jelent. Hiszek abban, hogy minden okkal történik. Keresztül kellett mennem néhány kemény időszakon, hogy tükörbe nézzek egy kicsit és elkezdjek dolgozni magamon, azon a belső nyomáson, amit magamra tettem. Elég fiatal koromtól úgy éreztem, hogy ha soha nem nyerek Grand Slamet, akkor nem felelek meg annak, amit az emberek elvártak tőlem. Ez elég nehéz teher volt magammal hordozni. Végül eljutottam arra a pontra, hogy büszke lehettem magamra és a karrieremre, Grand Slam-győzelem nélkül is. Elfogadtam, hogy ha nem történik meg, akkor is rendben vagyok. Nem volt szükségem rá ahhoz, hogy úgy érezzem, jó karrierem volt, vagy hogy megérdemeljem, nagy teniszezőként említsenek. Úgy érzem, hogy amikor végre elengedtem ezt a belső hangot, az adott nekem képességet arra, hogy igazán jó teniszt játsszak, és tényleg megnyerjek egy Grand Slamet
– magyarázta Madison Keys, aki a bajnoknak járó Daphne Akhurst Memorial Cup mellé 3.500.000 ausztrál dollárt kapott és hétfőtől 7. lesz a világranglistán, amit továbbra is Szabalenka vezet.