A dohai rövid pályás úszó világbajnokságra édesapja mellett a 26 éves Molnár Ákos készíti fel az idén nyáron 400 vegyesen 50-es medencében nagy fölénnyel Európa-bajnoki aranyat nyerő Verrasztó Dávidot.

A versenyző korábbi edzője, Fehérvári Balázs Ausztriába ment, ezért döntött a korábbi, csak egy évvel idősebb társa mellett, akiről december elején kiderül, mennyire dolgoztak jól együtt.

Molnár 10 évesen, 1997-ben, csodagyerekként került Szegedről a fővárosba, Széchy Tamás szúrta ki a tehetségét. Mivel Molnár előtt a szintén szegedi Czene ugyanezt a sikeres utat járta be, és 1996-ban olimpiai bajnok lett, okkal lehetett arra számítani, Széchy nem téved.

A család nem kételkedett minden idők legnagyobb magyar úszóedzőjében, és elhagyta a várost.

A korosodó mester rögtön a csoportjába vette, mi több, annyira bízott benne, hogy alig párhetes ismerkedés után kéthónapos ausztráliai edzőtáborba is vitte.

„Az talán még túlzás és korai volt, hiszen én a gyerekkorom közepén jártam, míg Rózsa Norbert vagy Czene Attila már olimpiai bajnokok voltak és felnőttek. Nem lettem rosszabb úszó amiatt, mert megérezhettem, milyen iszonyú munkát végeznek el ők. A bálványaim karnyújtásnyira voltak tőlem, ami egy gyerek esetében maga a beteljesülés, de az nekem még sok volt. Ahogy az egész pályámra, erre az időszakra is jó szívvel gondolok vissza, még akkor is, ha nekem nem sikerült a nagy álmom, az olimpiai győzelem” - kezdte Molnár az Indexnek.

Ő volt egyébként az utolsó, akire Széchy nagyon fiatalon felfigyelt és leigazolt. Molnár nem kelt azzal és nem is feküdt le minden nap úgy, hogy neki olimpiai bajnoknak kell lennie, bár a környezetében sok szakember ezt sugallta neki.

„Ettől a hátizsáktól, hogy megváltó lehetek, nem volt könnyű szabadulni. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, mindent megtettem azért, hogy sikerüljön a nagy álom. Az év 364 napján jól is ment minden, megúsztam a szinteket, a verseny napján, a legkomolyabb felmérőkor viszont nem klappolt az egész. Mindez természetesen megviselt lelkileg, görgettem magam előtt a hógolyót, ami csak nagyobb lett. Haragban álltam nemcsak az edzőimmel, hanem az egész világgal is. Azt vártam, mondják meg végre, ha nem vagyok annyira tehetséges, ne hitegessenek. Nem tudtam akkor, hogy mi az igazság, van-e igazság, de mindenáron tudni akartam. Olykor ingerülten kerestem a választ, hiszen x millió adatot ismertem magamról, és sajnos a végeredményt is. Ma már tudom az okokat, az igazságot pedig a legnehezebb elmagyarázni úgy, hogy ne legyen sérülés.”

Molnár 2005-ben érte el a legjobb eredményét, a budapesti ifjúsági Európa-bajnokságon második lett Rácz Ákos mögött 100 és 200 mellen. Utóbbi később elkallódott, de Molnár sem jutott előbb Európa-bajnoki nyolcadik helynél, rövid pályán hatodiknál. A vb-n nem került döntőbe.

Utólag, megint csak a mai eszével azt mondja, nem kellett volna olimpiai bajnoknak lennie, de azzal egyetért, többnek kellett volna kijönnie a karrierjéből.

„Azon az egy napon, amikor jött a fontos verseny, belőlem nem a 100, hanem a 99 százalék jött ki. Mivel akadt olyan ellenfél, aki nem 100, hanem 101 százalékot adott magából a versenyen, ez máris 2 százalékot jelentett, vagyis akár egy másodpercnél is többet. Ekkora hátránnyal pedig esélytelen voltam. Nem tűrtem kifogástalanul a stresszt.”

Molnár tehetségét érzékelte Széles Sándor is, ezért Gyurta Dániellel együtt készültek a Jövő SC-ben. Hogy ez is hátráltatta a kiteljesedését, ma már nyilvánvaló neki.

„Dani korszakos úszó, aki 101 százalékot tudott azon a napon magából kiadni. Kit ne frusztrált volna, hogy tudod, ott úszik melletted, neki is ugyanannyira fáj az edzésadag, mint nekem. Egymást segítitek mindenben minden nap, óhatatlanul kialakul egy érzelmi kötődés, de amikor számot kell adni, akkor neki sikerül, neked pedig nem.”

Molnár megjegyezte, nem érti, miért vagyunk kíváncsiak rá, hiszen ő csak egy futottak még úszó volt, míg sokan sokkal komolyabb sikereket értek el itthon.

Azt mondtam neki, azok az úszók vannak többségben, akik nem lesznek világ- vagy Európa-bajnokok, de sok tapasztalatot szereznek az élsportban, amit igyekeznek átadni. A pályafutása pedig szimbolikus, mert attól, hogy nem nyert olimpiai érmet, végig keményen küzdött, ugyanolyan korán kelt, ugyanannyit úszott, csak az a nüansz, ami a legjobbak közé emelhette volna, nem jött ki belőle, de ettől még boldog ember.

„Legalábbis próbálok az lenni” - mondta hatalmas mosollyal, és visszautalt arra, hogy annyira utálta az uszodát a londoni olimpia után, hogy le sem akart menni jó másfél évig, de most már vágyik rá, hogy újra itt legyen.

Önmaga kedvére nagy örömmel úszik reggelente, de 2012 után menekült a légkörtől. Őt is megérintette a Risztov-effektus, amikor jobb kihagyni. Ezt is tanácsolná sokaknak, mert így sok mindent megfelelő távolságból láthat, tisztul a kép. Egy alapos számvetéssel kiderül, miben hibázott, egyáltalán, mit ért el eddig.

„Sokan voltunk olyanok, mint én is, akik nem lettek bajnokok. Pék Csabát például hihetetlenül tiszteltük, mert ő is tudta pontosan, hogy soha nem lesz bajnok, még ha keményebben edzett is mint bárki más, akit valaha ismertem, de zokszó nélkül tette. Pedig tudta, nem fogja senki sem veregetni a vállát a verseny után, mert nem lesz sikeres. Ettől még egy igen értékes ember, aki Amerikában él most.”

Molnár saját tapasztalatát szeretné most átadni Verrasztónak, hogy a versenyzőben lévő frusztrációk is feloldódjanak, hogy átszakadjon egy gát, és az a 2 százalék javulás mihamarabb összejöjjön. Ne érezze, hogy vége a világnak, ha egy százalékkal gyengébb lesz, mint kellene. Hogy a versenynap is olyan, mint a másik 364.

„Dávid egy remek ember. Róla egy nagyon furcsa kép van a médiában. Voltak szerencsétlen esetei, mondatai, kár vitatni. Ha Berlinben például azt mondja, az idejével nem elégedett, minden más. Az a mondat a kevésbé értékes Eb-aranyról szerencsétlenül jött ki. Pedig a valóság az, hogy ha nem javul az ideje, akkor Európában hiába lesz a legjobb, a világon a japánok, az amerikaiak, az ausztrálok lehagyják, és ez ellen szeretne tenni, mert nem csak a kontinensen szeretne a legjobb lenni. Azért tettünk meg most mindent, hogy javuljon, és az eddigi együttműködésünk biztató. Remélhetőleg ezt láthatjuk majd Dohában is.”

Négy perc alá szeretnének kerülni rövid pályán 400 vegyesen – fizikálisan erre abszolút felkészült -, ez az idő egyéni rekordja lenne Verrasztónak, és szerencsés esetben a dobogó elérhető, de a hatba jó eséllyel bekerülne, amivel nem lennének csalódottak.

Hosszabb távú munkában nem gondolkodnak egyelőre. Az a legfontosabb, hogy decemberben jól teljesítsenek, utána jöhet majd egy hosszabb beszélgetés, akkor tisztázhatják a részleteket.

„Én nem akarok úszóedző lenni, én csak segíteni szeretnék” - ez egy visszatérő mondata volt, mert úgy gondolja, hogy a barátja megérdemli az odafigyelést. Nem utolsósorban: pontosan érzi, min megy keresztül.

„Nem ér annyit a mi évtizedes kapcsolatunk, hogy összevesszünk egy fordulón, vagy ha egy tizeddel elmarad, akkor veszekedjek vele. Ha valamit megtanultam: az úszás az egyik legjobb dolog az életünkben, de nem a legfontosabb. Próbálom rávezetni, kívülről, mit látok és gondolok én. Amennyire lelkiismeretes, biztosan átgondolja, mit látok én másként. Nem kell őt utasítgatni, a vita csak ártana mindkettőnknek. Nem hiszem, hogy értem többet tenne meg, mint bárki másért, de összeköt minket bennünket valami, nem kell egymáshoz szótár.”