Szilágyi Liliána a londoni úszó Európa-bajnokságon első felnőtt érmét nyerte, a 200 méter pillangó végén nagyot hajrázott, elöl is volt, de végül egyetlen századmásodperccel kikapott, ezüstérmes lett. A szakértők szerint technikai hibák miatt bukta el az aranyat, de az úszót nem érdekelte, az ezüstöt is kirobbanó sikerként élte meg.

A 19 éves Szilágyi az úszás az M4-nek és a Magyar Úszó Szövetségnek is meglepően őszinte nyilatkozatot tett, hogy mint ment keresztül az utóbbi hónapokban.

„Ahogy készültem erre az Európa-bajnokságra az nem felkészülés volt a versenysportra, hanem helyzetmegoldás. Egy elég komoly felnőttes viselkedést kellett, hogy tanúsítsak, ami nem volt könnyű, három hónappal ezelőtt én abba akartam hagyni az úszást. Nem rólam szólt a sportom, hanem arról, hogy milyen családból vagyok, milyenek a felmenőim" – kezdte Szilágyi. Az emlegetett felmenők pedig a nagypapa, Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, és az apa, Szilágyi Zoltán, a négy olimpiát is megjárt sokszoros magyar bajnok úszó.

„Három hónapja azt mondtam elég volt, befejeztem. Aztán mégis olyan emberek közé keveredtem, akik a barátaim, a mentoraim, és átlendítettek azon, amin bennem volt. Életemben először magam miatt csináltam végig egy versenyt. Magam miatt, és azok miatt, akik szeretnek. Hihetetlen sok ember nyílt ki felém, és nyíltam ki én is miattuk. Emberként viselkedhettem, ami sokkal többet ér, mint egy nagy világverseny nyerése. Megtanultam szeretni, tisztelni az embereket."

„Nagyon kemény volt ez a három hónap. Nem úszás volt, hanem a kőkemény életbe csöppentem be. Mindenki mondta, hogy nagypapám ez, a szüleim azok, így nekem könnyű.
Ez nem így működik, sokkal nehezebb, mert az embertől elvárják a teljesítményt. Három hónapja arra jöttem rá, hogy nem magam miatt csinálom, hanem mert kell. És akkor minek, ha nem élvezem. Olyan emberekkel találkoztam, akik megmutatták, hogy igenis érdemes magam miatt. Mint Szilágyi Liliána akarok megállni, nem mint kinek a lánya, kinek az unokája. Benne van, hogy egy századdal lemaradok az aranyról, kettővel a bronzról. Nem hittem volna, hogy kibírom lelkileg az Eb-ig, össze kellett volna törjek, de itt vagyok, tudom mit akarok. Tudom, hogy 75 nap múlva jó leszek. Egyre jobban érzem a ritmusát, érzem, hogy egyre erősebb vagyok."