Az 1988-as szöuli olimpián Széchy Tamás legfontosabb segítője volt a vízparton az akkor 33 éves Gyertyánffy Tamás volt. Néhány edző utazhatott akkor a négy aranyat szerző csapattal. Két nagy műhely volt, Széchy mellett Kiss Lászlóé, aki Egerszegi Krisztinát és Güttler Károlyt készítette fel.

Széchy csapatához tartozott a már világbajnok Darnyi Tamás, Szabó József, a mesteredző vegyes úszásban akarta megszerezni első aranyát, ha már 1976-ban és a csonka 1980-as olimpián sem sikerült. Darnyi 200 és 400 vegyesen nagy fölénnyel és világrekorddal nyert, Szabó 200 mellen nagy csatában a világcsúcstól kevéssel elmaradva lett első. (Vegyesen amúgy negyedik lett.)

A pályája elején járó Gyertyánffy tehát a legsikeresebb magyar úszóedző bizalmi embere volt, a Népszava a jobbkezének nevezte, aki

Gyanítható, hogy Széchy a majdani utódát látta benne.

Aztán Gyertyánffy 1989. január elsején elment, Olaszországban folytatta. Akkor még külön engedély kellett a külföldi munkavállaláshoz, nem volt szabad mozgás, akkor még határok is voltak Európában.

„Nem volt problémám Széchyvel, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy az olasz ajánlat vissza nem térő, egyedül építhetek egy klubot. Megvalósíthatom a meglátásaimat, az elgondolásaimat. Volt itthon egy nagyon jó ki csoportom, a Bem utcai általános iskolában, ami később sportiskola lett. Az igazgatónő (Ujváryné, Ani néni) ugyanis mindenben partner volt. A “6/C” egy nagyon jó évfolyam volt, fájó szívvel búcsúztam tőlük, mert sok tehetséges gyerektől kellett elköszönni, akik később Olaszországban meglátogattak, sokukkal tartom ma is a kapcsolatot. Az Öreggel jól kijöttünk, bízott bennem, de

a természetünk miatt biztosan civódtunk volna a folytatásban, amit én nem szerettem volna. Nem akartam mérgezni ezt a viszonyt, megelőztem ezt.

Okos csak akkor lehettem, ha ő azt mondja rólam, ő pedig ezt a jelzőt nem nagyon akasztotta más nyakába. Azt hittem, pár évig tart az olasz kaland, és esetleg utána majd egyszer még újra együttműködünk, végül 27 év lett belőle.”

Olaszországban Fabio Scozzoli volt a tanítványa, aki a 2011-es vb-n 50 és 100 mellen ezüstérmes lett, az olimpián egy év múlva hetedik. Londonban nem szerezte meg a bronzot, amire feltétlenül esélyes volt, mert hibázott – talán előre elhitte, hogy jár neki az érem.

Gyertyánffy a riói olimpia után jött el Olaszországból, elfogadta a Győr ajánlatát, Petrov Iván vezetőedző hívását, aki mentorként tekintett rá már az olimpia előtt is. Húsvét után a debreceni országos bajnokságon természetesen már ott lesz a medence szélén.

A hazajövetelében jelentős szerepet játszott a hazai világbajnokság, mert 1988 óta nem dolgozhatott a hazájáért. Pontosabban egyszer igen, de akkor – kisebb botrány közepette - nem vitték ki az olimpiára, gyúró utazott helyette, noha két versenyzője is volt – Zubor Attila és Horváth Péter -, aki ott lehetett Sydneyben, de ne szaladjunk ennyire előre.

Öttusáról úszásra

A budapesti születésű Gyertyánffy öttusázóként kezdte, második helyezett volt a juniorok között 1976-ban, de az úszás meglepetésre nem volt az erőssége. Azt gondolta, hogy csak úsznak faltól falig, miközben sokkal izgalmasabb volt még néhány tusa. Nem is szerette különösebben, ha úszóedzésük volt.

Aztán megkedvelte, ambiciózusságát sokan felismerték, az 1952-ben olimpiai bajnok Székely Éva ajánlására került állásba a KSI-nél igen fiatalon, 1981-ben. Folyamatosan ment előre a ranglétrán, az 1984-es Los Angeles-i olimpiát pótló Barátságversenyen már Széchy-team segítője, javarészt mellúszásban. Akkor fejezte be Wladár Sándor, Vermes Albán és jöhetett egy új korszak, sok fiatal tehetséggel. Az ő felépítésük rá is várt.

Az öt éve elkezdődött munkája gyümölcseként, a felnőtté váláshoz közel álló ificsapatával integrálódott, ahol a hátúszó – nem a későbbi sportminiszter - Deutsch Tamás, a gyorsúszó Kalaus Valter és a mellen kiváló Szabó József útját egyengette. Ők mindannyian már ifi Európa-bajnokok lettek a keze alatt.

A legkiemelkedőbb tehetség persze az a Darnyi, aki négy németországi szemműtéte után ismét vállalta az úszást, 1984 januárban megkapta a versenyzési engedélyt. Gyertyánffy közelről ismerte őt is, aki az 1985-ös szófiai Európa-bajnokságon nyerte meg az első felnőtt nemzetközi versenyeit. Nyitott medence, és vízszintes eső fogadta a négy fokban a mezőnyt, ehhez is alkalmazkodtak.

Darnyi mellúszása akkor nem volt a legjobb, és mivel akkor engem mindig is foglalkoztatott a mellúszás, vele is sokat foglalkoztam.

Éjszakákon át törtem a fejem, hogyan lehet megteremteni a folyamatos, törés nélküli mozgást. Akkoriban volt, aki nagyot húzott kézzel, és nagyot tolt lábbal. Komplett súlyemelő edzéseket végzett, szédítő súlyokat mozgatott meg, mégsem volt teljesen sikeres, mert nem volt gördülékeny a mozgása. Az jutott eszembe, mint mikor gyerekkoromban a könyv lapjaira rajzoltam, aztán a sarkánál végigpörgettem. Így készítettem az első oktatófilmemet, ami tulajdonképpen egy kezdetleges animáció volt, a saját rajzaimat rögzítettem egy ceruzához, és amikor megpörgettem, mozgóképként jelentek meg a firkák. Ma, a számítógépek korában nehéz ezt elképzelni, de mi akkoriban ezzel főztünk. Volt, aki akkorát rúgott a lábával, hogy eltolta a medencét, de meggyőződésem: a nagy sebességű úszáshoz nem kell ekkora erő. A pingvin esetlen madár, amikor a szárazföldön van, de amint bekerül a vízbe, azonnal felgyorsul és az egyik legfürgébb lesz. Ilyen volt Szabó Joe is, és az ő technikáját, nyugodtan mondhatom, hogy én csiszoltam. Öt másodpercet javult egy év alatt.”

Ezt egyébként a Magyar Olimpiai Bizottságnak nyilatkozva Szabó is megerősítette évekkel ezelőtt, vagyis nem a levegőbe beszélt a hazatérő edző. A Joe becenevet is Gyertyánffytól kapta. Szabó egyébként 1985-ben az ifik között még Gyertyánffyval nyert a genfi Eb-n négy aranyat, egy év múlva viszont már a felnőttek között lett világbajnok, ekkor jött a már említett hirtelen javulás.

Szabó győzelme azért is különleges, mert a mellúszók későn érők, 25 évesen vannak általában a csúcson, míg Szabó még bőven tinédzser volt, amikor megelőzte a kanadai Victor Davist, hiszen 1969-es születésű, még a szöuli olimpián sincs tehát 20 éves.

Kint, Szöulban észre sem vették, mekkora dolgot értek el. Amikor hazajöttek, akkor igen. A 86-os vb-n 32 nemzet vett részt, Szöulban 168. De ennél fontosabb volt, hogy 1976 után csaptak össze ismét a világ legjobbjai, több mint 10 évet vártak egy ilyen erejű és presztízsű versenyre.

Amikor a Széchy-műhely titkáról kérdezem, akkor azt emelte ki, hogy ők,

Az edzők olyan instrukciókkal gazdagodtak, hogy gondolkodjanak bátran, kutassanak. Egy mondással lehet érzékeltetni a legjobban: halászni akart tanítani, nem pedig halat adni a kezekbe.

„Lehet, hogy a nevek nem hazudnak, és nemcsak a bibliai Tamás volt hitetlen, hanem én is. Az amerikai Counsilmanen kívül más nem igen írt szakkönyvet annak idején az úszásról. Engem pedig elgondolkodtattak a megállapításai. Örökösen kételkedtem,

bele akartam nyúlni a sebbe, valóban ott van-e a lándzsa nyoma, hogy a Szentírás párhuzamánál maradjak.

Mind a mai napig gyakran kérdéseket teszek fel, örökösen kételkedem. Tanulni akartam, ráébredni, ha tanulok, mennyi mindent nem tudok még.”

Széchy elkészítette az edzésterveket, ennek végrehajtását viszont már a kollégáira bízta, minden nap nem is jelent meg az uszodában, bízott bennük. Mivel ő kevésbé törődött a személyekkel, és azok lelki világával, inkább csak a felírt számokkal, ezért a segítők olykor belenyúlhattak a programba, ha a versenyzőn látták, nem érdemes az előírt adaggal terhelni. Előfordult, amikor könnyítettek. Az edzésterv egyébként is csak egy jó tervezet Gyertyánffy szerint, nincs kőbe vésve, el lehet térni tőle.

Az Öreg kifelé nagy magabiztosságot mutatott mindig, de belül azért törékeny volt, idegeskedett, szorongott. Nem is nézte a versenyt, háttal állt a medencének.

Bár olyan rutinja volt, hogy pontosan tudta, mennyit fog úszni Darnyi. És magát Darnyit sem lehetett becsapni az edzéseken, ragyogóan, tizedre pontosan érezte például, hogy mennyivel ütött a célba. Számolta a tempókat, a maximális tudatosság jellemezte. Nem véletlen, hogy nem értek a nyomába.”

Szöulra ugyanakkor már nagyon sok feszültség felhalmozódott a csapat és az edző között.

„Olykor én voltam a villámhárító, olykor a transzformátor. Az Öreg ugyanakkor mindent kisajtolt a sportvezetésből, Darnyi és Joe biciklit kapott, mert úgy volt a legjobb közlekedni az olimpiai falu lakásai és az uszoda között. Gyalog, busszal nem volt jó. Darnyi amúgy a Boci csokiban hitt, a rituáléjához hozzátartozott, legalább hatot mindig magával vitt. Megértette, hogy nem szívesen beszél a sajtóval, elfogadta a távolságtartást, hogy egyszer csak elvágta a telefonzsinórt.”

Gyertyánffy nagyon sokat tanult, nyitott szemmel járt. A versenyzők érzéseiből egy-egy úszógyakorlat után következtetéseket vont le, elérte-e a kívánt hatást.

hogy objektív legyen, megvilágosodjon, és megkapja a választ a kérdésekre.

Úgy véli, a magyar úszók sokat tudnak fejlődni még, elsősorban a rajtban és a fordulókban. Nem a rajtkövön szerzett tizedekre gondolt – azok is fontosak, amikor századok döntenek érmes pozíciókról -, hanem a lendülettel megszerzett sebesség átvitelére az úszásba. A víz gonosz, mert azonnal keményen büntet, ha valaki nem siklik rendesen.

„Úszni a Balatonban lehet, a medencében viszont versenyezni kell, és feltétlenül számolni kell más faktorokkal is. A falat ki lehet, sőt, ki kell használni. A lendületnek nem kell feltétlenül megtörnie, mert a fordulót úgy is lehet használni, mintha csak irányt váltanánk. A falnak nem kell energiát adni, elvan az jól magában. De a faltól kötelező sebességet szerezni. A víz nem kímél, ha hibázol. Nagyon ellenálló. Több mint hétszázszoros a sűrűsége, mint a levegőnek. És már egy kis butaság is végzetes a mai kiélezett versenyeken.”

Nem nevezné magát a mellúszás specialistájának, csak mert Szabónak, vagy Scozzolinak segített, mert volt, akit háton vagy gyorson készített fel.

A 2000-es sydneyi olimpia előtt például Zubor Attilát és Horváth Pétert. Előbbi 100 gyorson 9. helyen állt a világranglistán, utóbbi 100 háton a 10. pozícióban. Akkor rajtuk kívül csak a későbbi győztes Kovács Áginak volt A-szintes ideje. A két versenyző benne hitt, a magyar szövetség ellenben úgy döntött, ő nem mehet a játékokra.

„Nem voltam boldog, akkor nehezen fogadtam, hogy miért nem kísérhetem el őket. Sok anyagi áldozatot hoztam az ingázással, hogy minél jobban felkészítsem őket. Két éves volt akkor a lányom, sokat voltam úton. Az újságból tudtam meg, hogy nem mehetek, a módja nem volt szép a történteknek. Itthonról szurkoltam nekik, Darnyi vette át a felkészítésüket, fájó volt tévén nézni, mi történik velük. Ők ragaszkodtak egyébként hozzám, de az kevés volt. Később tisztáztuk ezt a dolgot Gyárfás Tamással. Ő a magyar edzők érdekeit helyezte előbbre, nekem pedig akkor az olaszokkal volt szerződésem. Gyárfás egyébként katalizátora volt annak, hogy most itthon vagyok” - magyarázta a 2002-ben mesteredzői címet kapó szakember.

A győri feladat

Győrben úgy véli, jó kis csapatot kapott, Jakabos Zsuzsában szerinte még sok van, fejlődhet. Ha minden tökéletesen alakul, talán még az érmekért is harcolhat júliusban, bár eközben a konkurencia sem unatkozik, és az úszás dübörögve tör előre a világban. A hátúszó Balog Gábornak az esélyeit is kedvezően ítélte meg, és ott van még a sprinter Lobanovszkij Maxim és Takács Krisztián is. Na, és a mellúszó Sebestyén Dalma a fiatalabbak közül.

„Rajtam a sor, visszaadhatok rajtuk keresztül valamit az úszásnak. Bár minden az élsportról szól, én pedig akkor is boldog vagyok, sőt talán boldogabb, amikor látom, hogy abból a 6/c-ből marketingigazgató lett például Aniot Dávid. Deutsch Tamás Magyarországot képviseli Ausztráliában, Kalaus Valter egy amerikai multicég magyarországi ügyvezető igazgatója. Nem minden az élsport. Úszót felépíteni öröm, de egy kiváló és sokoldalú embert nevelni még inkább. Ez a kulcsa a mi szakmánknak.”