A 200 méteres pillangóúszás döntője után, miközben a nagyközönség többsége érthető módon az aranyérmes Kapás Boglárkával volt elfoglalva, a hatodik helyen végző Szilágyi Liliána adott interjút a köztévé sportcsatornájának. Az úszó még a tőle megszokott, nem éppen hétköznapi nyilatkozatokhoz képest is nagyságrendekkel sejtelmesebb monológgal fogott bele világbajnoki szereplésének értékelésébe. 

Az a helyzet, hogy nagyon kiábrándultam jöttem erre a világbajnokságra, Nagyon ki voltam ábrándulva abból a rendszerből, amiben vagyunk. Nagyon sok dolog felett szemet hunyunk, és elnézünk dolgok mellett. Mindezt mondom úgy, hogy morális dolgokat... 

"Áh, ezt nem fogom most kifejteni!”

- hagyta gondolatmentét félbe, a tévénézőket pedig kétségek közt az úszó, miután hirtelen másfelé kanyarította nyilatkozatát. Mindenesetre jó kérdés, hogy miről beszélhetett, ha nem arról, amire a legtöbben kapásból gondoltak szavai hallatán.

Szilágyi ezt követően rátért a köszönetnyilvánításokra, elmondta, hogy nagyon hálás többek közt az FTC csapatának, a szerelmének, a családjának és az anyukájának is.

És igaziból hálás vagyok önmagamnak is, hogy idáig eljutottam.

- mondta, majd így folytatta:

"Megint fordulóponthoz értem. Jó formában voltam testileg, viszont mentálisan van egy-két dolog, ami nagyon determinál, és amitől nem tudok szabadulni. Értem azt, hogy igazából, áh, mindegy..., majd egyszer kifejtem"

- adta fel ismét egy kicsivel előbb, minthogy kiderült volna, miről is beszélt. Ezt követően már többé-kevésbé a megszokott mederben folyt a nyilatkozat, Szilágyi külön gratulált Kapás Boglárkának az aranyérméhez, majd így zárta le az értékelést.

Sok van még bennem, sok van az úszásomban, kérdés, hogy ki akarom-e hozni belőle? Mármint én ki akarom hozni, csak nem tudom, mennyire tudok újfent alkalmazkodni.