A magyar úszóválogatott három világbajnokkal Thaiföldön edzőtáborozik februárban. Ilyenkor kell a legjobban terhelni a szervezetet, hogy az év nagy versenyein az állóképességgel ne legyen problémájuk. A 20 éves Milák Kristóffal és edzőjével, Selmeci Attilával ott beszélgettünk a nem könnyű hétköznapokról is.
Tavaly ilyenkor egyedül készült fel, és a kapitány, Sós Csaba már a világcsúccsal megnyert világbajnoki arany után azt mondta július végén, ezen célszerű változtatni. Megtörtént, most a korábbi ifjúsági olimpiai bajnok, Biczó Bence és a visszavonulását elnapoló Márton Richárd társaságában úszott naponta kilométereket Thaiföldön. Jobb ez így?
Volt előnye az egyedüllétnek, csak önmagamra figyeltem, de a társas létnek is megvannak a pozitív hatásai. Örülök, hogy mellettük úszhatok, jobban tetszik így, kellett a lelkemnek, nem hagynak ellustulni a srácok, mert egy edzőtáborban is csak előjön a versenyszellem, még ha nem is ez a cél, hanem az állóképesség megszerzése. Néha még nekem is hihetetlen kimondani, hogy egy átigazolás után több mint fél évet egyedül felkészülve el lehetett érni egy ilyen nagy eredményt a tavalyi vb-n.
A monotónia tűrésében fontos, hogy nincs egyedül?
A monotónia és az egó mindig összecsap, erről szól az úszás. Nagy csatában vannak az edzőtáborban. A harmadik hét végén már nem olyan ízű a kaja, mint az elején, akkor már nem jó étvággyal eszem a pennét, és szórom rá a reszelt sajtot. Amikor Japánban alapoztunk novemberben, ott nagyon tetszett a kaja, olyan húsarzenál vonult fel előttem, hogy már csak amiatt szívesen visszamennék.
Maradjunk még egy kicsit itt. Hogyan lehet érzékeltetni, mekkora segítség az, hogy most nem egyedül úszik?
A tavalyi edzőtáborban is voltak körülöttem, és nem árt tisztázni, ettől még nem leszek másodpercekkel jobb, mert az a tavalyi idő nagyon nagyon magasra tette a lécet. Nehogy azt gondolja bárki is, hogy mostantól Milák mindig méterekkel a mezőny előtt lesz, hogy folyamatosan csúcsokat javít. Sokszor elmondtam már, hogy nem szeretném alább adni, mint ahol tavaly abbahagytam, de minden évben nem lehet túlteljesíteni.
Selmeci Attila, edző:
„Egy alapvetően szétszórt srác Kristóf, aki a verseny idején varázsütésre olyan koncentrált lesz, mint senki más. Kicserélik, ha jön a verseny. Ez egy fantasztikus képesség, és soha nem félt senkitől. Nemcsak most nem fél, hanem pár éve sem. Tud a sebességével és az irammal játszani, jól felmérni, meddig szabad elengedni az ellenfelet, milyen távolságot tud még könnyen behozni, pillanatok alatt eltüntetni. Van egy istenadta tehetsége, érzéke ahhoz is, hogy be tudja osztani az erejét. Mikor induljon meg, hogy ne fulladjon ki a cél előtt. Egy pillanat alatt tud ritmust váltani, amivel idegesíti az ellenfeleit. Erre születni kell, nem lehet tanítani, ebben rejlik a zsenialitása.”
Képtelenség mindig olyat úszni, amit az év legnagyobb teljesítményének választanak. Vannak céljaim, de az nem elvárható, hogy én majd csak úgy szórom a világcsúcsokat, nem leszek mindig 3 másodperccel a világ előtt, bármennyire szeretnék is.
Pontosabban önmaga előtt.
Igen. Nekem azzal kell spannolnom önmagam, hogy egyéni csúcsot ússzak. Nem könnyű. Ismerem én is a sztorit, hogy az olimpián majd tolok az előfutamban egy világcsúcsot, az elődöntőben jöhet az országos csúcs, míg a döntőre már elég lesz egy szimpla, szedett-vedett egyéni csúcs is. De induljunk ki abból, hogy a kvangdzsui vb-ig csak szerencsétlenkedtem az 1:52-es idő megközelítésével, nekifutottam sokszor, és mindig visszapattantam. A vb-n aztán hirtelen átszakadt a gát.
Selmeci Attila, edző: „42 év korkülönbség van köztünk, nem a legszerencsésebb, túl nagy a gap. Ráadásul Kristóf egy öntörvényű zseni. Sokszor hallom én is más sportágakból ezt a kifejezést, de ha valakire nagyon illik, az Kristóf. Pontosan tudom, bennem a véres kezű hajcsárt látja, aki fizikai fájdalmat okoz neki, aki sanyargatja az edzéseken. Aki mindig csak le akarja nyomni a torkán a munkát, miközben ő tiltakozik. Nem szavakkal, nem hiányzik egyetlen edzésről sem, csak látom a testbeszédén, hogy tiltakozik. Ezen sem csodálkozom, Kristóf négy éve folyamatosan nagy terhelés alatt úszik, alig volt pihenője. A tavalyi nagy eredmény után sem tudott pihenni, kellően feltöltődni, mert most jön a ciklus legfontosabb éve.”
Belülről isten bizony nem éreztem, hogy ilyen nagy idő lehet belőle. Olyan érzet volt bennem, hogy megnyomom, hátha már végre benézek 1:52 alá, és nem idegesít, hogy megint felette maradok.
Erre jött ki a rekord. Ha nem adtam volna bele mindent tavaly, még az is lehet, hogy egyszerűbb lenne ez az év.
Nehéz lelkileg úgy felkészülni, hogy tudjuk, ez a nagy fölény örökösen nem állandósítható?
A hazai közönség előtt biztosan szárnyakat kapó japán Szeto már nagy időt úszott januárban. 1:52,53-at az év ezen időszakában, a szezon elején még senki sem teljesített. Fontos kérdés lesz, hogy ő ebből még mennyit tud levenni július végére, amikor jön az olimpia. Ha még ez nem lenne elég, rövid pályán a 400 vegyes világcsúcsát is átírta. 15 ezer japánnak akarja megmutatni. Ráadásul a tévéközvetítés miatt délelőtt lesz a döntő. Most ő áll a világranglista első helyén. Nem hiszek abban, hogy egy versenyző egy évben kétszer-háromszor is nagy formába tud kerülni, de én elsősorban versenyző vagyok, az edzőmnek, Selmeci Attilának meghagyom a társak elemzését, nem akarok a kelleténél többet szakmázni, azt hagyjuk a szakemberekre. Nem figyelem a részidőimet, hogy tavaly jobb volt, vagy épp elmaradtam tőle.
Szetóval novemberben már úsztak egyet, akkor ön volt a gyorsabb. Fontos verseny volt az?
Nem volt nyugodt, amikor a medencébe mentünk, és amikor kijött, akkor sem. Nagy verseny volt, a végén alig tudtam kijönni a medencéből, úgy elfáradtam, de végül én győztem. Úgy éreztem, tart tőlem. Jó srác, meglett ember, már van egy kislánya. 26 évesen ugyanazt szeretné, amit én, olimpiai aranyérmet. Egy betolakodó voltam az ő világában, és még egyszer az leszek, majd a nyáron. Nem csak nála vagyok a célkeresztben, másoknál is, de hát így szép az élet.
Ezen nem lehet változtatni.
Nem is kell, ezt viselni kell, de épp ezért mondom, hagyjuk is, hogy Amerikából ki jöhet, hogy majd a nálam is fiatalabb Gianluca Orlando vajon mit mutat idén. Amikor már otthon is nagy verseny vár rám: Cseh László, Kenderesi Tomi, Biczó Bence. Azt nehéz elhitetni, hogy a világcsúcsok épp azért értékesek, mert nem olyan könnyű a közelébe férkőzni még egyszer. Ha otthon vagyunk, és Katinka mellett edzek, látom, hogy a szárazföldi munkában mi mindent tesz meg azért, hogy a csúcson maradjon.
A másik példaképem, az amerikai Michael Phelpsnél is eltelt három év, amikor változtatni tudott a saját legjobbján. 18 éves korában javított 2003-ban, aztán három évig csak üldözte önmagát, amíg 2006-ra utolérte.
1:50,73 a világcsúcs 200 pillangón, kötődik valamilyen formában ezekhez a számokhoz?
Nem. Se PIN-kód, se lottó, se tetoválás, nem írom oda a nevem mellé. Az a csúcs egyszeri volt, most már más célok vannak. Ez csak egy idő, számok kombinációja. Nem lesz örök életű, akárhogy szeretnénk is. Ha ráfeszülök, biztosan nem is fogok tudni a közelébe sem kerülni.
Talált hibát benne, le lehet még faragni belőle?
Néhány tized még így is benne maradt abban az úszásban, bár szerencsém is volt, mert Chad Le Clos nagyon jól felvezette nekem az első százat. Tisztelettel mondom, de ebben a versenyben ő volt a nyúl. Ki tudja, lesz-e még ilyen. A harmadik ötvenen dőlt el, mert a harmadik hosszon majdnem olyan jól úsztam, mint a másodikon. Az utolsó ötvenen már csak nyomni kell. Nem is 200 méter ez, hanem 150. Azt látom, hogy a sebesség abban a tavalyi úszásban ki volt maxolva.
A fordulóimon és a rajton még mindig lehet nyerni időt. Három forduló van, ha csak egy tizeddel számolok, már van lehetőség a fejlődésre. Maga a megfordulás megy nehézkesen, látom azért, hogy a többiek ezt jobban, lendületesebben csinálják. Mondhatnám a neveket, de minek, azzal nem jutok előrébb, ha elmondom. A fal elérésével, az ott elveszített sebesség visszaszerzésével, a delfinezéssel nincsen gondom, az profi, de engem fordulni nem tanított meg senki.
Furcsa kimondani ezt egy világcsúcs után, szomorú valóságnak tűnhet, de hiába javultam, még mindig lemaradásban vagyok ebben a részben. Igaz, még van is időm, de olykor van olyan érzet bennem, hogy beledöglök egy fordulóba. Nem vitatom, hogy látszatra nincs különbség, belülről más a helyzet.
És gyakorolja a fordulókat?
Lehetne többször is.
A sokszor emlegetett, kifinomult és egyedi Phelpst is meghaladó technikáján lehet még javítani?
Őszintén remélem. Azt magamnak kell megtennem, mert én vagyok a vízben, másra nem számíthatok, és olykor próbálok is csiszolni rajta, hogy még gyorsabb legyek. Hogy még kevésbé lassítson le a víz. Néha úgy érzem, hogy erőt nyerek a vízből. Amikor beleteszem a kezem, mintha feltöltene.
Tudom, hogy nem én vagyok a legerősebb, még Magyarországon is van pillangózó versenytársam, akinek nagyobbak az izmai. Nekem se a hangya hordta a karomra az izmokat, állóképesség nélkül nem megy az úszás, de a pillangónál a technika tényleg nagyon fontos.
Más úszásban is, de a pillangónak ritmusa van. Ha püfölöm a vizet, nem jutok előrébb. Azt mondják, nekem van egy különös érzékem ehhez, a vízzel való kapcsolatom más, mint a többieknek. Pár év múlva majd lehet, hogy Milák-stílusról beszélnek, de nekem ez tényleg magától értetődő.
Miből lehet motivációt gyűjteni a felkészülés ezen időszakában?
Önmagam ideje, önmagam felülmúlása nem elég? Van, amikor csak a túlélés a motiváció egy sokszori sprint után például. Van még be nem teljesült álmom, amit olyan 2016 körül álmodtam meg, szóval van még ambíció is bennem.
Mire kell gondolnunk?
Ha elmondanám, minden okos kérdésben visszakapnám. Így is sokszor kérdezik majd még tőlem, hogy mit vállalok még az olimpián a 200 pillangón kívül. Nem szeretek ennyire előreszaladni. Ezért egyelőre maradjon az én titkom, ha eljön az ideje, meg fogja tudni mindenki. Annyit segítek, hogy materiális ez az álom, amivel megajándékoznám magam már egy ideje, de még nem jött el az ideje.
A türelem az erős oldala?
Nem látszik, hogy most is éppen egy tűre ültem? Van a családomban, akinek ez az erős oldala. Én sokkal inkább nyughatatlan, makacs vagyok, gyorsabban szeretném elérni a céljaimat, mint lehetne. Miért nem tartok már ott idén, ahol reálisan 10 év múlva kellene. Ismerős lehet ez az érzés sokaknak. Lehet, hogy ez a fajta sürgetési hajlam a 20 évesek sajátossága. Azzal nyugtatom magam, egyelőre a medencében kell sietnem.
Csütörtökön lesz 20 éves, még nem járt olimpián, és a hátralévő időszakban kikerülhetetlen lesz, és az összes esélylatolgatásban előkerül, ön majd úgyis hozza az aranyérmet. És ahogy már mi is érintettük, délelőtt kell nagyot úszni, sok őrjöngő japán előtt.
Az át nem élt érzéseimről kell majd beszélnem. Mondják, hogy az olimpia nem összehasonlítható egy világbajnokság felhajtásával. 2012-ben 400 vegyesen Phelps éppen bekerült a döntőbe nyolcadik idővel. Ha akkor Cseh László megelőzi az előfutamban, már az első nap lett volna egy óriási meglepetés. 12 éves voltam, nem néztem, csak mesélték. Megpróbálok majd kikerülni a fősodorból az olimpia előtt amennyire csak lehet.
Már a vb óta érzem, megváltozott az életem, olyan helyekre hívnak, amikre a vb előtt még nem. Ezért is kell észnél lenni, nem elaprózódni. Reklámkampányban szerepelek, posztereken látom viszont önmagam, szoknom kell ezt az érzést, nem hétköznapi.
Nem volt előjele ennek még egy éve ilyenkor, amikor ugyanitt tettem meg a kilométereket. A vb óta céget alapítottam, de fél szemmel a sulira is kell figyelnem. Akik tőlem aranyat várnak, nem lesznek ott az országos bajnokságon márciusban, nekem kell majd a májusi Eb-n úsznom a Duna Arénában, mások nem gyűjthetnek tapasztalatot helyettem.
Mit jelent az úszás most önnek 20 évesen?
A fiatalságomat? Egy életstílust? A győzelmet? Ajándékot? Ajándékot másoknak? Én is csak keresem a válaszokat. A megélhetésnél jóval többet jelent. Nap mint nap csinálom, ott vagyok a vízben, van, amikor megmagyarázhatatlanul könnyedén megy, máskor görcsösebben.
Már nagyjából látom, meddig fogok úszni, van egy szám előttem.
Erről csak pár hozzám közeli embernek beszéltem eddig, és nem is lényeges, mert a jelen a lényeg, a jövőről még ráérek beszélni.
És mit jelent az olimpia?
Olykor azt, hogy jó lenne már túl lenni rajta, máskor egyáltalán nem érdekel még a dátum, olyan messze van, és mert jó úton lenni. Az olimpiai hangulat egyszer majd csak megjön, de azt ugye nem kell mondanom, mit várok ott magamtól. Egyet ígérhetek meg, kiköpöm majd a tüdőmet. Ha lesz jobb válaszom, ígérem, szólok.