Jackl Vivien ránézésre olyan, mint egy átlagos elsős gimnazista. 169-170 centi magas, alkatra nem túlságosan izmos, kedves, szép a mosolya, és egy kamaszhoz illően rövid tőmondatokban válaszol az újságíró kérdéseire. Abban viszont cseppet sem átlagos, hogy két éve hat másodperccel megjavította az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina korosztályos országos csúcsát 400 méter vegyesen. Tatabányai riport az úszólánnyal, aki sohasem fárad el, és Jackl Vivien élete eddigi egyetlen edzőjével, Sirkóné Kocsis Mártával.
A tatabányai Gyémánt Fürdőt még véletlenül sem lehet összekeverni a Duna Arénával, a pekingi olimpia Vizeskockájával, vagy mondjuk a szingapúri csilli-villi úszópalotával, ahol 2010-ben az ifjúsági olimpiát rendezték. Itt, a nyitottban edz Sirkóné Kocsis Márta vigyázó tekintetétől kísérve heti kilenc alkalommal Jackl Vivien, a magyar úszósport talán legnagyobb reménysége, az idei maribori Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál kétszeres arany- és ugyancsak kétszeres ezüstérmese, aki két éve hat másodperccel megjavította Egerszegi Krisztina korosztályos országos csúcsát 400 méter vegyesen.
A közeli gimnáziumban délután fél három körül lett vége a tanításnak, özönlenek a diákok az uszoda környékén. Előbb azonban az edzőnő érkezik meg, majd Jackl Vivien is betoppan. A tévében látottak alapján kicsit magasabbnak képzelem őt, mint amekkora a valóságban, de persze így sem alacsony. A 169-170 centméter teljesen rendben van, nyertek már olimpiát alacsonyabb testmagassággal is.
„Október 18-án bezár az uszoda, és utána elmegyünk Zalaegerszegre edzőtáborba, amíg télire felállítják a buborékot. Az őszi szünetben mindig egyesületi edzőtáborban vagyunk, csak most három hét lesz, nem kettő. Voltunk már kétszer meleg égövi edzőtáborban, valószínű márciusban is utazunk Tenerifére. A felnőtt válogatottak Thaiföldre járnak, nekünk eddig egyszer három hét járt meleg égövön, az ifikkel.”
Mindezt Sirkóné Kocsis Márta, Vivi edzője mondta el, amíg tanítványa beöltözik a kétrészes úszódresszbe. Ám mielőtt belevetné magát a kellemesen meleg vízbe, még leült a rajtkőre és válaszolt a kérdéseinkre. Elsőként arra, hogy szeret-e úszni? (Mintha ez nem volna magától értődő, de ki tudja ezt már biztosra a mai világban.)
„Igen, szeretek. Már négyévesen elkezdtem, ez volt az első sportág, amivel megismerkedtem, aztán később kipróbáltam a balettot, a lovaglást és a rock and rollt, de az úszást sohasem hagytam abba. Sőt, egyre intenzívebben csinálom – mondta Vivien. – Márti néni azt mondta, már egész kiskoromban látta rajtam, hogy van bennem valami. Mindmáig ő az egyetlen edzőm, ő tanított meg úszni, ennek már tizenegy éve. Amikor hét-nyolcéves koromban jöttek az első országos csúcsok, akkor kezdtük érezni, hogy lesz ebben több is.”
Először a 400 méter vegyesre készültek, logikusan, hogy így Vivi tudjon mindent úszni, aztán majd ebből kitalálják, hogy miben a legjobb, melyik lesz a fő úszásneme. De aztán úgy megszerette a vegyest, hogy leragadt annál. Annak ellenére, hogy mellúszás is van benne, ami nem igazán a kedvence.
Felmerül a kérdés, hogy vajon Márti néni, az edzőnő terelte-e Vivit a vegyesúszás felé? De nem...
„Magamtól is a vegyest szerettem, nem kellett engem terelni, meg aztán nem is nagyon lehet. Állítólag meglehetősen öntörvényű vagyok, legalábbis azt mondják. A vegyes mellett a pillangó a kedvencem, ehhez képest érdekes, hogy a nyáron, Mariborban, az EYOF-on a 400 vegyes mellett a 400 gyorsot nyertem meg. Pillangón nem is indultam, a két aranyérmem mellett 200 háton és 800 gyorson ezüstöt nyertem ” – mondta Vivien.
Akinek eddig még nem volt alkalma Egerszegi Krisztinával találkozni, azzal az Egerszegivel, akinek a korosztályos csúcsát alaposan megjavította, és akivel gyakran összehasonlítják.
„Mindenképpen felnézek rá, már csak azért is, mert ő is a 400 vegyesen volt nagyon jó, még ha a hátúszás volt is az igazi specialitása. Persze teljesen más korosztály, értelemszerűen nem láthattam versenyezni, legfeljebb videóról ” – utalt a nagy elődre Vivien.
Gyerekként gyakran jártak ki Bécsbe kisebb versenyekre, ott sokszor nyert Vivie , de azokat még nem sorolta a komoly eredményei közé. Az első jelentősebb sikereit tavaly a limai junior világbajnokságon érte el, hatodik lett 400 vegyesen és 200 pillangón, hetedik 1500 gyorson. De ezekkel nem volt megelégedve.
„Nem, mert az idők nem voltak túl jók, én pedig maximalista vagyok – magyarázta Vivien. – Bekavart a hatórás időeltolódás, meg az is, hogy nekem az volt az első nyaram, amit végigedzettem és -versenyeztem. Nem pihentem, és egy kicsit bizony elfáradtam.”
De vajon az edzőnő sem volt elégedett a limai eredményekkel? A szakember már máshogy állt a kérdéshez, mint tanítványa. „Én mindig elégedett vagyok Vivivel! Lima tanulópénznek jó volt. Bár nem sokkal előtte Otopeniben az ifi Eb-n már harmadik helyet ért el 400 vegyesen” – mondta.
„Vivi idén az EYOF-ra úgy ment ki, hogy meg kellene nyernie a 400 vegyest. Végül is ez az ő korosztálya. Úgy voltam vele, hogy az időeredmény nem fontos, csak nyerjen. Pláne, hogy előtte Belgrádban, az ifi Eb-n megnyerte a 400 vegyest. Ott úszta a 4:40.66-os egyéni csúcsát, ami a 15 és a 16 éves korosztályban is országos rekord. És az már nincs nagyon messze a 4:38.53 perces olimpiai A-szinttől” – fejtette ki az edzőnő.
Nem kell túl merésznek lenni ahhoz a jósláshoz, hogy ezt megígérje egy kibic, akinek persze semmi sem drága: ebben a korban még szinte „maguktól javulnak” az időeredmények.
„Valóban, de a 4:40, az már egy komoly idő, abból nem olyan könnyű lefaragni – figyelmeztet az edzőnő. – Én a számok embere vagyok, meg persze Vivi is. Leírtuk, hogy melyik úszásnemben mennyit kell javulnia, és szerintem ez megvalósítható. Beszélgettünk már a párizsi olimpiáról is, és abban maradtunk, ha nagyon komolyak a szándékai a 2024-es ötkarikás játékokkal, akkor neki lehet menni.”
De vajon hogyan telnek az egyáltalán nem átlagos tini és úszó átlagos napjai?
„Ötkor felkelek, háromnegyed hatra lejövök edzésre, apa elhoz kocsival. Nagyjából fél nyolcig van edzés, rögtön utána megyek iskolába, most kezdtem a kilencediket a Bárdos László Gimnáziumban. Kettő körül végzek a suliban, aztán felsétálok ide, a Gyémántba, ahol fél háromtól fél ötig van edzés. Utána még erősítek egy órát, aztán hazamegyek, és elkezdek tanulni. Nagyjából este nyolcig, aztán már le is fekszem aludni, mert rendesen elfáradtam.”
Úszásban megszokott, ám az azon kívül élők számára nem csupán fárasztó, hanem egyenesen „gyilkos” napirend. Vajon hány éves kora óta él ezek mentén a fiatal úszólány?
„Eleinte még nem voltak reggeli edzések, aztán lett heti kettő, majd három, és tavaly beálltunk a négyre. Most heti kilenc tréningem van, négy reggel és öt délután. A hétvége mindig szabad. Olyankor általában filmeket nézek a laptopomon, van Netflix-előfizetésem, meg sokat olvasok. Mostanában a Bad Boyst néztem, már vagy ötödször. Amúgy a romantikus filmeket szeretem, igen, romantikus alkat vagyok.”
Ilyen feszített edzésmunka mellett hogy megy az iskola?
„Kitűnő tanuló vagyok, leginkább az angolt szeretem. Érettségi után jó lenne bejutni egy amerikai egyetemre. Már van is egy konkrét elképzelésem, az Arizonára szeretnék menni, oda, ahol a világbajnok Kós Hubi is tanul. Tudja, ott Bob Bowman az edző. "
Jackl Vivien a céljait illetően sem kispályás sportoló: olimpiai részvételről beszél, míg Bowman a világ legjobbnak tartott edzője, Michael Phelps egykori trénere és mentora.
A célok tehát ismertek, de milyen álmai vannak a tatabányai úszónak az élsportban?
„Jó lenne minél több olimpiára eljutni, és Amerikába kimenni ösztöndíjjal egyetemre – mondta. – Tengerbiológiát szeretnék tanulni, de nem tudom, mennyire tudnám összeegyeztetni ezt az erős szakot az úszással. Arra a négy-öt évre kiköltöznék, de nyáron mindig hazajárnék!”
Miközben ezekről az álmokról beszélt, szeme sarkából edzőjére pillantott, aki hálásan nyugtázta a tanítvány gesztusát. De vajon az olimpiát illetően megelégszik a részvétellel, vagy azokon az aranyérem is szerepel Vivien álmai között?
„Igen, szerepel” – hangzott nemes egyszerűséggel.
A célok és az álmok mellette persze példaképe is van Jackl Viviennek, bár ott a válasz már némi magyarázatra is szolgált.
„Van, Summer McIntosh és Juszra Márdini. "
McIntosh, a 17 éves világbajnok kanadai természetesen ismert név az úszásban, de ami azt a másikat illeti...
„Ő egy szír menekült úszónő, aki a riói és a tokiói olimpián vett részt a menekültek csapatában. Az ő példája azért inspirál engem, mert azt bizonyítja, hogy nincs olyan nehéz helyzet, amiből nem lehet jól kijönni. Az, hogy itt Tatabányán nem éppen ideálisak a körülmények, semmi ahhoz képest, amit Juszrának le kellett győznie. Itt a Gyémántban legalább meleg a víz.”
Még megtudtuk, hogy Vivien kivel jön ki a legjobban a válogatottak közül (Pádár Nikolett-tel, mert ő korban elég közel áll hozzá), aztán főszereplőnk már bele is vetette magát a kellemesen langyos tatabányai vízbe, elvégre valamikor csak le kell úszni az erre a napra rendelt 6400 méteres edzésadagot.
Amíg Vivien úszott, volt idő és mód beszélgetni Sirkóné Kocsis Mártával.
„400 vegyesen jók az esélyei a kijutásra Párizsba – mondja a szakember. – Kapás Boginak ugyan pár tizeddel jobb ideje van, de ő inkább a 200 pillangót és a 400 gyorsot forszírozza. Viszont ne várjunk Vivitől érmet Párizsban, az ő első igazi olimpiája a Los Angeles-i lehet.”
A hallótávolságon kívül lévő edző ezt követően műhelytitkokat is megosztott tanítványa testi és fizikai adottságairól.
„Na, helyben vagyunk. Túl azon, hogy az alkata is ideális, viszonylag hosszú felsőtest, nem túl hosszú láb, olyan, mint Michael Phelps és egy kicsit Milák Kristóf. És van még egy rejtett előnye is a többiekkel szemben: szinte nem savasodik be. A tejsav nem szaporodik fel a vérében, azaz nem nagyon fárad el, szinte korlátlanul terhelhető. Ez ritka ajándék."
Nem is szokta mondogatni azt – pedig a magyar úszóktól egyre gyakrabban hallani –, hogy a vége már nagyon fájt. Sokan másznának a falra egy élsportoló ilyen kijelentése után...
„Megnyugodhat, én magam is. Szerencsére Vivitől még sohasem hallottam. Szóval, ő csak minimálisan savasodik, és ez egy olyan ajándék, ami nagyon kevés sportolónak adatik meg. Tavaly voltak olyan kalandjaink, hogy ötször nyolcszázat úszott gyorson, és beállt mellé egy nagy fiú. Akkor Vivi azt mondta a második nyolcszáz után, hogy a harmadikat ússzuk pillangón. A nagy fiú nem vállalta... Ez persze edzőként jó dolog, de közben meg azt is jelenti, hogy Vivit azzal nem lehet büntetni, hogy pluszban nyolcszáz pillangót úszatok vele, mert simán leússza... Még szerencse, hogy nem szorul büntetésre, mert nincs vele baj. Igaz, nem egy átlagember, de már megtanultam, hogy olyankor, ha bezárkózik a külön bejáratú világába, akkor nem kell és szabad őt zavarni.”
De nem a savasodás hiánya az egyetlen rendkívüli tulajdonsága a 14 éves úszónak. Van más is a tarsolyában!
„Az oroszlánszív! Ha érzi, hogy jönnek föl rá, ha szorongatják, akkor rátesz még egy-két lapáttal. Nem hajlandó feladni. A korosztályában nincs is igazán ellenfele. Ezért jó az, ha nagyobbakkal vagy fiúkkal úszik. Egyébként Vivi tényleg nem bőbeszédű, az iskoláról sem beszél sokat, azt sem tudtam, milyen remekül beszél angolul. Aztán Belgrádban, az ifi Eb-n a 400 vegyes megnyerése után hallom ám, hogy folyékony angolsággal nyilatkozik a televíziónak. Mondtam én, hogy nem egy átlagos tinédzser.”
Közben Vivien megszakította az úszást, és kijött egy percre a medencéből. Zárásként nem lehet kihagyni a kérdést: létezik-e olyan ajánlat Magyarországról, ami elcsábítaná őt Tatabányáról?
„Nem létezik. Én, ha innen elmegyek, az csak Amerikába lesz, az Arizona Egyetemre.”
Sirkóné Kocsis Mária szeme e vallomás hallatán bizony gyanúsan csillogott. Vagy csak mi láttuk volna úgy...
(Borítókép: Jackl Vivien. Fotó: Papakcsik Péter / Index)