Jó eséllyel még sohasem fogadtak Európa-bajnoki győzelmet ennyire hamuszürke arccal, mint Milák Kristóf szombati elsőségét a 200 méteres pillangóúszásban a belgrádi vizes Eb-n. A magyar táborban mindenki erődemonstrációra számított öt héttel a párizsi olimpia előtt, legalább egy 1:53 perccel kezdődő idővel, ehelyett kaptunk egy véres verejtékkel kiszenvedett 1:54.43 percet, miközben nagyon, de nagyon megszorították olimpiai bajnokunkat. Mi van Milák Kristóffal?!
Ez is Európa-bajnoki győzelem, meg az is, mégis, micsoda különbség!
Amikor Jackl Vivien pénteken a semmiből előugorva utcahosszal megnyerte Belgrádban az 1500 méteres gyorsúszást, elájultunk a gyönyörűségtől, agyonszeretgettük a 15 éves tatabányai tinilányt.
Huszonnégy órával később ugyanúgy kibújtunk a bőrünkből örömünkben, mert Senánszky Petra egészen másfajta, de semmivel sem kisebb bravúrt vitt véghez az 50 méteres gyors megnyerésével. Túl a harmincadik születésnapján, ahogy ő maga is hangsúlyozta.
Milák Kristóf szombati győzelmét azonban egészen különös, már-már szürreális csend fogadta. Minden magyar újságíró jelentőségteljesen, kérdő tekintettel bámulta a mellette lévő kollégáját, hiszen olyasmi történt, ami az utóbbi hat évben, a 2018-as glasgow-i Európa-bajnokság óta, amikor Milák elkezdte félelmetes nyerő szériáját, egyszer sem:
megszorították a 200 méter pillangó királyát, a magyar Albatroszt (Ez volt a nagy előd, a szintén zsinórban négy Eb-aranyat nyerő német Michael Gross beceneve a nyolcvanas években).
Milák ugyan győzött, 1:54.43-as, tőle gyengének számító idővel, de ahogy szombati írásunkban már felidéztük, 2018-ban (1:52.79), 2020-ban (1:51.10) és 2022-ben is (1:52.01) lényegesen jobb idővel nyerte meg az Eb-t, a 2022-es budapesti világbajnokságról nem is beszélve, amikor június 21-én, csaknem napra pontosan két éve az 1:50.34-es világcsúcsát úszta.
Nem volt jó nézni Milák szombati úszását.
Bár rögtön az élre állt, de még 150-nél sem volt megnyugtató az előnye a lengyel ikerpár előtt. Az utolsó ötvenen pedig, amikor azt vártuk, hogy faképnél hagyja a mezőnyt, Krzysztof Chmielewski hajrájától idegbajt kaptunk. A lengyel feljött Milák nyakára, aki szemmel láthatóan besavasodott, alig emelte ki a karját a vízből, és végül csak negyed testhosszal, 35 századdal utasította maga mögé riválisát.
Milyen érdekes, ezt a szót, hogy rivális, legalább hat éve ki sem ejtettük a Honvéd olimpiai bajnokával kapcsolatban.
Milák az utolsó 50 métert 30,22 másodperc alatt úszta le, ami csak a negyedik legjobb részidő a mezőnyben: Krzysztof Chmielewski 29.98-at, Michal Chmielewski 30.03-at, a 6. helyezett török Polat Turnali 30.05-öt teljesített.
Bajnokunk jóformán semmit nem javított a pénteki elődöntőhöz képest. Akkor 1:54.64, a szombati döntőben 1:54.43 volt az időeredménye. És a június elsején Monacóban, a Mare Nostrum harmadik állomásán úszott 1:53.94-től, amivel akkor legyőzte a dohai világbajnokot, a japán Honda Tomorut, szintén elmaradt.
Öt héttel a párizsi olimpia előtt nemhogy fejlődést, hanem visszafejlődést tapasztalunk világrekorderünktől.
A szakemberek rémülten, tanácstalanul vakargatják a fejüket. Egybehangzóan azt mondták, ha Milák 1:54-gyel kezdődő időt úszik, akkor felejtsük el a párizsi aranyat.
Ha 1:53 végét-közepét, az már egy fokkal jobb, de még nem elég.
Ha 1:53 elejét, akkor az már jó alap egy 1:52-es időhöz, ami esetleg elegendő lehet az olimpián a feltörekvő trónkövetelők legyőzéséhez, bár Léon Marchand nagyon jó...
Ehelyett lett egy nyögvenyelős 1:54.43. Aminél Rómában a Sette Collin is jobbat úsztak, egy bizonyos Giacomo Carini, 1:54.34-et.
Természetesen senki sem nyilatkozik névvel, mindenki csak „off the record” ismételgeti, hogy meglehetősen nagy a baj. Belgrádban bebizonyosodott, hogyha egy számot háromszor egymás után kell leúsznia Miláknak (előfutam, elődöntő, döntő), akkor felszínre kerülnek az állóképességi problémák. Hiszen edzetlen. A 200 pillangót, a leggyilkosabb számot, egyszer talán le lehet úszni emlékezetből, no de háromszor...
Mint tudjuk, Milák az utóbbi egy évben, hogy finoman fogalmazzunk, az olimpiai felkészülés sajátos formáját választotta. El-eltűnt, voltak kéthetes vagy még hosszabb időszakok, amikor senki sem tudta, mit csinál. Persze ilyenkor kezdenek keringeni a pletykák, szerkesztőségünk például Ausztráliából kapott egy e-mailt, miszerint Perthben látták Milákot egy uszodában edzeni. Nyilván kacsa volt az egész...
Az úszó csak két emberrel kommunikál, egyesületi elnökével, Gergely Istvánnal, és Schmidt Ádámmal, a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkárával. Még edzőjével, Virth Balázzsal is csak ímmel-ámmal, Sós Csaba szövetségi kapitánnyal pedig nulla a kapcsolata.
El tudnák képzelni, hogy Szoboszlai Dominik nem beszél Marco Rossival? Ugye, nem.
Öt hét van hátra Párizsig. Virth Balázs edző csoportja, benne Milákkal, a tervek szerint elvonul egy utolsó, zalaegerszegi edzőtáborozásra. Öt hét alatt kellene befoltozni a tátongó lékeket, nehogy Párizsban elsüllyedjen a hajó. De hát az az öt hét valójában csak három és fél hét, mert az utolsó másfél hétben már könnyíteni kell az edzésmunkán, rá kell pihenni a nagy versenyre.
Megoldható?
Emberi számítás szerint aligha. Erre azt mondják a Milákban vakhittel bízók, köztük Gergely István, a munkáltató Budapesti Honvéd elnöke és Schmidt Ádám sportot felügyelő államtitkár, hogy a 24 éves úszó akkora zseni, amekkora nem született még a sportág történetében, és páratlan versenyzői adottságaival majdcsak behúzza valahogy a párizsi olimpiai aranyat is.
Bízzunk benne, hogy még napjainkban is történnek csodák.
(Borítókép: Milák Kristóf 2024. június 21-én. Fotó: Derencsényi István / MTI)