Egyre növekedik azoknak az élvonalbeli és kevésbé sikeres magyar úszóknak a száma, akik az ígéret földjeként tekintenek Amerikára, képesek nagyon komoly áldozatokat is hozni azért, hogy a tengerentúlon folytathassák a tanulmányaikat, valamint egyetemi csapatok tagjaként versenyezhessenek. A szövetség és a klubok sem állnak az útjukba, pedig úgy tudni, hogy új környezetében és új edzők utasításait követve százból legfeljebb 25 magyarnak valósult meg eddig az amerikai álma. Más szóval azok kerültek kisebbségbe, akiknek amerikai egyetemistaként jobb időket mértek, mint idehaza.
Ahhoz nem fér kétség, hogy a most már világbajnok és olimpiai aranyérmes Kós Hubert jó döntést hozott, amikor beállt az Amerikában istenített Bob Bowman tanítványai közé, akik közül a francia Léon Marchand négy győzelemmel parádézott a párizsi olimpián, de hogy a többi „amerikás” magyar mire viszi, arra azért elég nehéz megfontolt és egyértelmű választ adni.
Ezzel párhuzamosan, valamint a számok és az eredmények ismeretében azokat a zuhanyhíradóból származó kósza híreket sem könnyű a helyükön kezelni, amelyek mindezek ellenére rossz fényben tüntetik fel a honi szakembereket.
Mintha a magyar úszóedzők nem rendelkeznének kellő tudással, nem képeznék magukat, és még a szorgalmukkal sem tűnnének ki.
Pedig az eredményességet aligha lehet hiányolni 2024-ben, amikor az olimpia előtti, igaz, a szokásosnál kisebb mezőnyű belgrádi Európa-bajnokságot 10 arannyal, 9 ezüsttel és 8 bronzzal a magyar éremeső dobta fel, majd bő egy hónappal később a Párizsban begyűjtött hat olimpiai győzelmünknek a felét pedig három úszó, Kós Hubert, Milák Kristóf és Rasovszky Kristóf „termelte ki”.
Árnyalja az idei sikersztori képét, hogy a 21 éves Kóst az olimpia évében Bob Bowman, minden idők legsikeresebb amerikai edzője, a 23-szoros olimpiai aranyérmes Michael Phelps egykori mestere készítette fel. Azt megelőzően viszont Magyarovits Zoltán tízéves szívós munkával hozta fel a magyar úszózseni technikai tudását, fizikai erejét és kitartását olyan szintre, amibe aligha lehetett belekötni, a biztos alapokra remekül lehetett tovább építkezni. Tisztán amerikai sikerről tehát szó sem lehetett akkor, amikor „Hubi” 2023 nyarán, mindössze hét hónappal az edzőváltás után 200 méter háton világbajnok lett Japánban.
Nem új keletű dolog, hogy a magyar úszók vonzódnak Amerikához, ott tanulnak és diplomáznak, ösztöndíjas hallgatóként egyetemi csapatuk színeiben versenyeznek. Kovács Ágnes az arizonai, Hosszú Katinka a dél-kaliforniai, Szilágyi Liliána pedig a floridai egyetemre járt, sok mindent megtanultak, de a legnagyobb sportsikereik, olimpiai, illetve ifjúsági olimpiai győzelmeik nem a tengerentúlon eltöltött éveik alatt születtek.
„Amerikás” magyar úszó mostanában is szép számmal akad, köztük világbajnokként és újdonsült olimpiai bajnokként Kós Hubert a tengerentúli egyetemek legértékesebb „igazolása”. Azt viszont csak remélni lehet, hogy hasonló utat bejáró társai, Sárkány Zalán, Ábrahám Lilla Minna, az orosz és örmény felmenőkkel rendelkező, de már Magyarországon született Hambardzumyan Arshak is felszálló pályára kerülnek új környezetükben. Az olimpiai bronzérmes Betlehem Dávid és Fábián Bettina, a párja még csak a beilleszkedésnél tart, Pádár Nikolett, Molnár Dóra és Magda Boldizsár pedig 2025-ben kezd új életet messze Magyarországtól.
Magyarovits Zoltán, Kós Hubert korábbi edzője az Indexnek nyilatkozva azt mondta: „Megérti a magyar úszók vonzódását Amerikához, de...”
Ott sem minden fenékig tejföl. Eddigi tapasztalataink szerint a közel száz jegyzett és kevésbé ismert magyar versenyző közül csupán az egynegyedük lett jobb úszó az amerikai egyetemi csapatában, nem csoda, hogy sokan visszavágynak a magyar edzőjükhöz. A megélhetést biztosító ösztöndíjért természetesen mindenkinek keményen meg kell dolgoznia, a lazaság és tanulmányi visszaesés gyorsan megbosszulhatják magukat, erről néhány magyar is mesélhetne. Úszóválogatottjaink eltérő okok miatt pályáztak amerikai egyetemekre, másokat inkább hívtak, mert fantáziát láttak bennük, arról viszont még egyszer sem hallottam mostanáig, hogy egy magyar úszó csak azért szőtt volna amerikai álmokat és vette az irányt az ígéret földje felé, mert összerúgta a port az edzőjével, és idehaza nem akadt más segítőtársra.
Az elmondottak után érdemes megismerni egy tavaly ősszel zárult kutatás eredményét, ami rávilágít arra, hogy középiskolai tanulmányaik után a magyar fiatalok egy része miért választja külföldön a továbbtanulás kockázatoktól távolról sem mentes formáját.
Az eduline.hu megállapításai többnyire általánosak, de valamennyire a sportolókat is érintik. A felmérés tanúsága szerint a legtöbben azért tanulnak tovább külföldön, mert reményeik szerint a választott egyetemükön magasabb lesz a képzés színvonala az itthoninál, a nyelvtudásukat gyorsabban tudják fejleszteni, és a karrierjük építésére is több lesz az esélyük. A felmérés arra is kitér, hogy a vállalkozó szellemű fiatal magyar úszok azért vonzódnak Amerikához, mert ott az egyetemi csapatok évről évre nagy csatát vívnak egymással, ehhez kiváló edzők és létesítmények segítik hozzá az amerikai és a vendégsportolókat. Fennáll a lemorzsolódás veszélye, olykor pedig olyan helyzet is kialakulhat, amikor egy jobb ajánlatra rácsapó sikeres edző szedi a sátorfáját, más amerikai államba költözik el, hogy ott új csapatot építsen fel. Úgy, ahogy azt Bob Bowman is tette, aki Arizonától búcsúzva Texasban táborozott le. Csak a legjobbjait vitte magával, a négyszeres olimpiai bajnok francia Léon Marchand és Kós Hubert hűen követte.
Magyarovits Zoltán elfogadta és támogatta is Kós Hubertet abban, hogy új fejezetet nyithasson az életében, aminek története a következő olimpiáig szinte biztos, hogy Amerikában íródik.
„Az amerikaiak a várakozásnak megfelelően jól szerepeltek a párizsi olimpián, bár céljaik egy részét nem tudták megvalósítani. Egy olyan 335 milliós ország, aminek 120 ezer igazolt úszója van, nyolc aranyérmet tudott összeszedni az idei olimpián. A mi országunkban 5-6000 úszó látogatja az edzéseket, és ebből a hússzor kisebb merítésből most három olimpiai bajnok került ki. A mi arányunk tehát jobb az amerikainál, aminek az lehet az üzenete, hogy azok a fiatalabb és idősebb magyar úszóedzők, akik szinte kivétel nélkül Széchy Tamás vagy Kiss László iskoláját követve pallérozódtak, fejlesztették tovább a tudásukat a tanultakkal és a tapasztalatikkal, talán mégsem olyan rosszak, amilyennek megpróbálják beállítani őket. Ennek ellenkezőjét bizonyítja önmagában már az is, hogy Milák Kristófot mindkét olimpiai győzelméhez magyar edzők segítették hozzá, velük javított világcsúcsot, és most, Párizs után is magyar edzőre esett a választása” – mondta a mundér becsületét védő magyar edző.
Magyarovits Zoltán, aki Párizsban nem ünnepelhetett együtt olimpiai győzelmet Kós Huberttel, megtehette ezt Gulyás Michelle sikerének köszönhetően egy „másik” sportágban. Ráadásul új tanítványai közül Szép Balázs 2024-ben Kínában világbajnok csapatot erősített, egyéniben második helyen végzett, a nála fiatalabb Tamás Botond pedig a juniorok korosztályában lett aranyérmes Szófiában.
Kevesen szereztek tudomást az olimpia előtt arról – talán mert ezt az edzőváltást az UTE egyesületi belügyként kezelte –, hogy az öttusázó Gulyás Michelle párizsi diadalához stábjába tavaly nyáron beállt újoncaként Magyarovits Zoltán is hozzájárult. Nem is kis mértékben, és nem egyedül csak őt segítve.
„Tavaly nyáron keresett meg Őze István, a klubunk elnöke és Tibolya Péter, Michelle edzéseinek koordinátora, az öttusázók szakosztályigazgatója azzal a kérdéssel, hogy vállalni tudnám-e három öttusázó, Gulyás Michelle, Szép Balázs és Tamás Botond úszóedzéseinek vezetését. Örömmel mondtam igent, tetszett az új kihívás, meg segíteni is akartam, mert addig az olimpiai éremesélyes sportolónő külföldről e-mailekben kapta az edzésterveit, azokból dolgozott Tibolya Péter, ő állt a parton a stopperórával. Heti négy edzést tartottam az új tanítványaimnak, személyre szabott edzéstervet követve együtt tették meg a távokat az úszóimmal, lelkesen, jó hangulatban, kellő odaadással. Sikerült javítani Michelle rajtján, fordulóin, és még a technikáján is, egyre jobban bírta a versenytáv második felének teljesítését. Az olimpián nem ez volt látható, de ennek megvolt az oka. A kialakult helyzetben túl erős, tehát kimaxolt úszás után 15 perccel a futással kombinált lövészet közben nem úgy engedelmeskedtek volna a lábai, ahogy szerette volna, és ez a taktikus versenyzésnek köszönhetően nem is következett be.”
(Borítókép: Kós Hubert Európa-bajnoki bronzérmes válogatott úszó és edzője, Magyarovits Zoltán a Duna Arénában 2022. június 14-én. Fotó: Kovács Anikó / MTI)