A finálénak 400 méter vegyesen sem volt realitása, de ez a sportolónőt, a drukkereket és az újságírókat sem érdekelte a célnál. Olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszónőnk, Kapás Boglárka hazai medencében búcsúzott az élsporttól a Duna Arénában zajló rövidpályás vb-n. Meghatóra sikerült.
Szombat, munkanap – valakinek az utolsó. Nemhogy az évben, a több mint két évtizede megismert és megszokott közegében.
A Pillangókisasszony, Telegdy-Kapás Boglárka pályafutásában eljött a nap – az utolsó úszásé. Az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok klasszisunk a Budapesten rendezett rövidpályás világbajnokság ötödik versenynapján 400 méter vegyesen mérette meg magát. Reggel még csak annyit tudtunk, hogy a reggeli előfutamban mindenképpen jelenése lesz. Abban pedig – a Duna Arénában tapasztalt várakozás alapján nyugodtan elárulhatom, megannyi újságírókolléga nevében mondhatom – reménykedtünk, hogy lesz még egy menet, egy utolsó tánc számára kora este is, a szám döntőjében. Edzője, Virth Balázs előzetesen arra engedett következtetni, a szombati a legjobb lehetőség erre.
De ha a szívünkre tesszük a kezünket, hiába szerettünk volna hinni a Kapást 2016-ban pályafutása első, s jelen állás szerinti egyetlen olimpiai érméhez segítő edzőnek, a nevezési időket látva az eszünk inkább azt súgta, már-már földöntúli bravúr lenne ez a 31 éves versenyzőtől.
Nem kellett sokáig őrlődni a szívünk és az eszünk között. A szombati program rögvest a 400 méter vegyessel kezdődött, Kapás Boglárka és a szám másik magyar indulója, Jackl Vivien is a negyedik előfutamban állt rajtkőre, előbbi a hetes, utóbbi az egyes pályán, mindössze kilencszázados eltéréssel a nevezési idejükben (4.33.49, illetve 4:33.58).
Az már az első hossz után egyértelművé vált, az amerikai Katie Grimes ellen az előfutamban senkinek sem lesz esélye, Jackl és Kapás pedig a rendkívül szoros középmezőnyben úszott, a második és a hetedik lényegében fej-fej mellett haladt kétszáz méterig. Az is egyre egyértelműbb lett, hogy a realitásokat nem sikerül újraírni, az UTE kiválósága apránként leszakadt, s noha az utolsó forduló után gyorson még hajrát nyitott – pályafutása utolsó hajráját –, már alighanem az volt a fő cél a szeme előtt, hogy a könnyeit küzdje le valahogy, nem az ellenfeleit...
Utóbbit megtette oly sokszor, előbbit pedig hagyta szabadon folyni. Talán épp ez, az elmúlt 16 évben többször is megnyilvánuló emberi oldala tette, teszi a közönség egyik legnagyobb kedvencévé, s váltotta ki azt a reakciót a Duna Arénába kilátogatókból, ami a célba érést követte.
A közönség szinte egy emberként, állva búcsúzott az úszónőtől,
aki – mintegy mellékesen megjegyzem – 4:37.46-os időt ért el, futamában pedig nyolcadik lett. Jackl 4:35.61-es idővel hatodikként csapott a célba, az esti folyatás így neki sem jött össze. Talán megbocsátja a jövő nagy reménysége, hogy ez ezúttal másod-, sőt talán harmadlagos kérdés volt.
A parton Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke óriási csokorral várta Kapást, és klubja, az UTE képviseletében Lázár Andrea az úszószakosztály tiszteletbeli elnöke ugyancsak köszöntötte őt. Azt már csak egész halkan jegyezzük meg, kijárt volna talán, hogy a lila-fehérek elnöke, Őze István adja át az ajándékot, de ez messze nem az a pillanat volt, amikor ilyesmin érdemes fennakadni...
Kapás Boglárka, a 2008-as pekingi olimpia legfiatalabb magyar résztvevője, a 2010-es szingapúri – akkor első ízben megrendezett – ifjúsági olimpia kétszeres bajnoka, ezzel hazánk első ifjúsági olimpiai bajnoka
befejezte fényes pályafutását. A Pillangókisasszony visszavonult. hazai közönség előtt, a Duna Aréna vastapsa által kísérve,
a végén azért néhány könnycseppet is elmorzsolva a medence partján, és interjú közben velünk, a profi pályáját végigkövető újságírókkal is.
Örülök, hogy túl vagyok rajta. Bevallom, előtte picit hányingerem volt, annyira felfokozott érzelmi állapotba kerültem. Izgultam, végig tudom-e úszni ilyen állapotban. Amikor ráfordultam a gyorsra, az azért fájt, át is futott az agyamon, hogy lehet, célba sem érek, de aztán próbáltam mindent kiadni magamból, és picit még hajrázni is sikerült – értékelte versenyét Kapás széles mosollyal, de azért láthatóan nem csak medencevíztől piroskás szemekkel. – Reggelre ez a 37-es idő reális volt. Örülök neki. És örülök annak is, hogy itthon ért véget ez a kaland. Ez az úszás. Különleges emlék lesz, hogy ilyen búcsút kaptam, és feltartották a versenyt miattam még pár percig. Nagyon jó érzés volt.
A harc folytatódott a könnyek ellen, miközben felidézte, edzője, Virth Balázs és férje, a szintén úszó Telegdy Ádám miként indította útnak reggel. „Semmi extra nem volt, inkább csak a pillantásaikból lehetett tudni, érzik ők is, hogy ez más, mint korábban. Próbáltam is inkább kerülni a szemkontaktust velük, mert tudtam, hogy bármelyik pillanatban elsírhatom magam. Egyszer el is sírtam, de csak egyszer! Egyszer, szóval tök jól bírtam a reggelt, meg tök jól bírom most is! Kicsit még engem is meglep. Azt hiszem, talán az egész éves felkészülés, lelki és mentális értelemben, ez segít most, hogy még beszélni tudjak.”
Az úszónő számára a visszavonulás nem jelenti azt, hogy holnap rögvest délig aludhatna. Sőt! Kijelentette, az uszodát sem tervezi kerülni, este jön, hogy a döntőkben és elődöntőkben szurkolhasson a többieknek. Vasárnap pedig férje úszik, „neki is jár az a támogatás, amit én kaptam tőle végig!” – fogalmazott, majd újabb virágcsokrok és ajándékcsomagok vették át a kérdések helyét.
Hiába no, nemcsak a közönség, az újságírók egyik nagy kedvence is volt aktív pályafutása alatt.
Kétségünk ne legyen, visszavonulása után is az marad.
Ennek megfelelő búcsút kapott.
A délelőtti program teljes összefoglalója itt olvasható!
(Borítókép: Kapás Boglárka utolsó úszása után a Duna Arénában 2024. december 14-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)