A magyar úszósport köszöni szépen, jól van, sőt remekül. Akik attól tartottak, hogy Milák Kristóf végtelen hosszúságúra prolongált, olimpia utáni pihenője rányomja a bélyegét csapatunk teljesítményére a rövid pályás világbajnokságon, nos, azok aggodalma alaptalannak bizonyult. Kós Hubert ezüstje 100 méter háton maga volt a megtestesült papírforma, a női 4x200-as gyorsváltó bravúros második helye már a bónusz kategóriája, Sárkány Zalán diadalára 800 méter gyorson pedig nincsenek is adekvát jelzők. Exkluzív interjú a magyar sport szombaton berobbant szupernovájával, egy nemzet új kedvencével.
Sárkány Zalán olyan fiú, amilyenről egy szülő csak álmodhat. Mosolygós, tisztelettudó, szókimondó, közlékeny, nem vonakodik nyilatkozni, nem sumákol, kimondja a frankót, és ami talán a legfontosabb: szikrázóan tehetséges. Konkrétan ez idő szerint 25 méteres medencében a világ legjobbja 800 méteres gyorsúszásban.
És akiről vasárnap délelőtt osztotta meg az információt egy hölgy a Facebookon, hogy rákosmenti háttérrel lett világbajnok. De vajon mit is jelent ez a „rákosmenti háttér”?
Rákoskeresztúr-Rákoscsaba határán születtem, a mama most is ott él, igaz, kétéves koromtól Kőbányán nevelkedtem, aztán megfordultam Gyömrőn, Arizonában, az Indiana állambeli Bloomingtonban, de mondom, a nagyihoz mindig vissza-visszatérek Csabára, és most is ott lakom, sőt ott lett belőlem úszó.
No igen, a híres Kőbánya SC-ben, Turi Györgynél, illetve a mesteredző vezette szakemberi kollektívánál.
„Igen, azt hiszem, ott szippantott be végérvényesen az úszás, Krajnyák Gyuri bácsinál kezdtem megmutatni az oroszlánkörmeimet. Ez aztán még jobban beélesedett, amikor elmentem Veszprémbe Laci bácsihoz (Szokolai Lászlóhoz – a szerk.), majd az Arizona Állami Egyetemre Bobékhoz (Bob Bowman, Michael Phelps, Léon Marchand és Kós Hubert edzője) és végül az Indianai Egyetemre. Ha most egy Oscar-gálán lennénk, rengeteg edzőnek kellene köszönetet mondanom. Először a nevelőedzőimnek, akik megtanítottak úszni, aztán Krajnyák Györgynek, Szokolai Lászlónak, legfőképpen neki...”
Ez érdekes, mert Szokolainál, Veszprémben nem töltött olyan hosszú időt Sárkány Zalán, hogy ez ekkora hatást gyakoroljon rá. Mégis újra meg újra őt emlegeti meghatározó mestereként.
„Igen, mert az talán tartalmát tekintve nem volt annyira hosszú, de nagyon is minőségi idő volt. És hivatalosan még mindig a Balaton Úszó Klub versenyzője vagyok. Most itt a Duna Arénában megköszöntem Bob Bowmannek is meg a másik arizonai edzőmnek, Logan Hirkának. De az elmúlt fél évben Laci bácsitól kaptam a legtöbbet, meg a két edzőmtől az Indianáról, Cory Chitwoodtól és Luke Ryantől. Ők voltak azok, akik olimpiai bajnokot faragtak a tunéziai Ahmed Hafnáviból, aki Tokióban állt a dobogó tetejére a 400 méteres gyorsúszás döntője után. Ahmedet azonban egy időre eltiltották doppingvétség miatt, mert három alkalommal nem találták meg az ellenőrök az előre megadott helyen.”
Mondjuk, ilyen problémája nincs és nem is volt Sárkány Zalánnak, akit szülői szemmel nézve akár mintagyereknek is tekinthetünk. Ez a mintagyerek, ha nem is pofonegyszerűen, de alkalmazkodni tudott az amerikai edzésmódszerekhez és versenyrendszerhez. Ami jócskán eltér az idehaza megszokottól. No de mégis miben?
Elsősorban intenzitásában – vágta rá a világbajnok. – Ennyire kemény és fárasztó edzéseken életemben nem vettem részt. Mennyiségüket tekintve a magyarországi tréningek hosszabbak, no de az intenzitás... Annyira fáradtnak még sohasem éreztem magamat, mint Bloomingtonban. Ezért is mondanám, hogy a 800 és a 400 a két kedvencem az 1500-zal szemben. Utóbbinál ugyanis a mennyiség, míg előbbieknél a minőség dominál.
A kemény indianai edzések lényege, hogy nagyon rövid a regenerálódási fázis, alig van pihenő a rajtok között. Ez bizony nem könnyű rendszer. Sárkány Zalán szerint az egészben az a legjobb, hogy a két bloomingtoni edző, Chitwood és Ryan folyton egyeztet Szokolaival.
„Megvan köztük a kommunikáció, nincs az, hogy ott kint úszunk valamit, aztán itthon meg valami egészen mást. Megvan minden egyes ciklus, amit Laci bácsi elvár tőlük, szóval teljes az összhang.”
Lassan körvonalazódik, hogy mitől lett annyira jó, annyira sikeres ez a 2024-es esztendő. Amibe belefért a két bronzérem a belgrádi Európa-bajnokságon, az egyéni csúcsok a párizsi olimpián, majd most decemberben hazai környezetben a világbajnoki győzelem.
Annyira jó volt? Ebben azért nem vagyok biztos, mert szerintem az olimpiám nem igazán sikerült, az egyéni csúcsok dacára sem. Persze, Párizsban egyéni csúcsokat úsztam, de egy kicsit el voltam keseredve, amiért nem tudtam döntőzni. Az viszont egy ékkő, hab a tortán, ami most történt a Duna Arénában, sokat segített az, hogy előtte volt egy Eb, volt egy olimpia, vagyis láttam a fejlődésem ívét. Nem voltak hullámvölgyek, mindenhol tudtam egy kicsit javítani, ledobni pár másodpercet a rekordomból.
Hihetetlen, mennyire intenzív volt Zalánnak ez a maga mögött hagyott másfél év.
„Tavaly szeptember óta mindössze hat pihenőnapom volt. Karácsony második napján, 26-án megyek vissza Indianába, addig nem is akarok vizet látni. De aztán kezdődik a leggyilkosabb időszak, a »winter training«, ami borzalmasan intenzív és hosszú edzésekből áll arra való tekintettel, hogy ilyenkor, januárban nincsen suli.”
A magyar úszó arról is őszintén beszélt, hogy miért változtatott egyetemet, és miért ment át a napfényes Arizonából a hűvösebb Indianába.
„Ez egy hosszú történet, de az a lényege, hogy Bob Bowmannek el kellett mennie Arizonából Texasba, és utána én úgy gondoltam, hogy nem kell ott maradnom, mert rendszerint az történt, hogy Laci bácsival szépen megalapoztuk a fejlődésemet, aztán itt Arizonában visszaestem. Változtatásra volt szükségem, és ez bejött. Texas, Florida, North Carolina is felmerült, de azt hiszem, jól választottam.”
Sárkány Zalán rendszeresen kijár csapattársaival a helyi amerikaifutball-gárda meccseire, és saját bevallása szerint még úgy is szórakoztatónak találja azt, amit a lelátóról lát, hogy nem igazán érti...
Ennyit az egyetemi úszásoktatás módszereiről. De ennél talán izgalmasabb, hogyan is zajlott életének eddigi legfontosabb napja, 2024. december 14-e.
Reggel nyolckor fölkeltem, jól kialudtam magam az 1500 gyors után. Előzőleg lázas voltam, a 400 gyors után meg hőemelkedésem volt, éreztem, hogy nem vagyok százszázalékos, de a hosszú alvás kiűzte belőlem a betegség maradványait is. Szóval, délelőtt edzettem egyet Laci bácsival itt a Duna Arénában, majd ebédeltem, megnéztem a futamokat online, hogy mennyire is kell majd igyekeznem. Láttam, hogy Florian Wellbrock nagyon jó időt úszott.
Sárkány Zalán fejben elkészítette a tervet, a taktikát, ami elegendő lehet a dobogóhoz. Aztán délután még aludt egy órát, és elvégezte a mentális taktikai rákészülést, amit nem akart elmondani, mert ez, úgymond, hadititkot képez.
„Egy kis önszuggesztió, meg ilyesmi. Nem szabad túlgondolnom, ez a lényeg. Lezuhanyoztam, és kimentem az uszodába, aztán megnyertem... Láttam úszás közben, hogy a táv felétől már vezetek, az utolsó kétszázon pedig már hallottam is, ahogy tombol a tömeg. Ez bizony pluszerőt adott nekem. Azt nem tudtam, hogy ennyire jó lesz az időm, de azt éreztem, hogy megjavítom a saját országos csúcsomat, és annak elégnek kell lennie a dobogóhoz.”
Amikor beért a célba, elkezdett hunyorogni, szemüveges lévén nem volt egyszerű beállítani a fókuszt, legalább három másodpercre volt szüksége, mire élesedni kezdett a kép.
„Szép lassan tisztult ki, először csak annyit láttam, hogy hét-harmincvalahány. Te jó ég, Florian hét-harmincegy-kilencet ment, akkor megvan! Mármint az aranyérem. Így realizáltam lépésről lépésre, hogy világbajnok lettem. Bár az igazat megvallva ezt még mindig nem hiszem el.”
Az emberben feltolul a kérdés, hogy milyen érzés egy csapásra egy nemzet kedvencének, hősének lenni. Mert a közösségi médiát böngészve egyértelmű, hogy most nincs népszerűbb ember Magyarországon Sárkány Zalánnál.
Nem gondolom azt, hogy az ország hőse lennék, én csak egy egyszerű srác vagyok Pestről, aki nagyon akart úszni, és meg akarta mutatni, hogy mire képes. És ennek a nézőközönségnek meghálálni, hogy megvették a belépőjegyet, és kijöttek ide a Duna Arénába szurkolni nekem. Én csak le akartam úszni ezt a 800 métert, hogy jó idő legyen. Az már csak a plusz, hogy ezzel világbajnok tudtam lenni.
(Borítókép: Az aranyérmes Sárkány Zalán (k), az ezüstérmes német Florian Wellbrock (b) és a bronzérmes tunéziai Ahmed Auadi a férfi 800 méteres gyorsúszás eredményhirdetésén az úszók rövidpályás világbajnokságán a Duna Arénában 2024. december 14-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)