Sokakban két labdarúgó esete rémlett fel a közelmúltból. A Németh Nándorhoz hasonlóan fradista Varga Barnabásé, és a már visszavonult, újabban Marco Rossi szövetségi kapitány segítőjeként dolgozó Szalai Ádámé, akik meccs közben kerültek félelmet keltő helyzetbe.

Utólag is nehéz szabadulni a Duna Arénában lezajlott sokkoló esemény látványától, de a visszalépésre kényszerülő úszóval történtek súlyossága eltörpül annak a kis híján tragédiába torkolló napnak a vészhelyzete mögött, amikor az edzője a halál mezsgyéjét is megjárta.

Majdnem végzetes kerékpározás

A titoktartás és a diszkréció csúcsának lehet nevezni, hogy ami a mesteredző Plagányi Zsolttal idén május elsején, a szerdára eső ünnepnapon történt, nem lett a pletyka tárgya, pedig van egy olyan mondás, hogy az uszodai zuhanyhíradó mindenre és mindenkinél gyorsabban fényt derít, majd közhírré is tesz.

„Máig sem tudom, hogy miként tudott lecsapni rám a szívinfarktus, mert kifejezetten jó kondiban voltam, fizikailag és mentálisan is jó állapotban. A februári dohai világbajnokságon naponta 4-5 alkalommal gyalogszerrel mentem fel a szállodánk 33. emeletére, mindenki más a liftet használta” – nyilatkozta az Indexnek az úszóedzői szakma kiválósága.

A baj, mint mindig, váratlanul érkezett. Családi kerékpározásra indultunk, egyszer csak elvágódtam, se kép, se hang, ha egyedül vagyok, valószínűleg ott maradok. A feleségem és a többiek egymást váltva szívmasszázzsal tartottak életben, amíg jött a mentő, és a profi szakemberek vettek a gondozásukba. Négyszer, de lehet, hogy ötször kellett életre kelteni.

„Szerencsémre a Városmajori Klinika volt az ügyeletes szívkórház, ahol Merkely Béla professzor úr és a munkatársai stabilizálták az állapotomat. Napokig kómában tartottak, amikor végre kinyitottam a szememet, nagyon néztem, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna. Két hétig a Városmajorban ápoltak, három hétig tartott a regeneráció Balatonfüreden, egy hétig pedig otthon pihentem, mielőtt újra a tanítványaim elé állhattam. Addig Neszta, a lányom és Beliczai Bence tartotta a frontot, de besegített Cseh Laci, egykori tanítványom is, hálás köszönet jár nekik.”

Az 59 esztendős szakember így nem lehetett ott júniusban a belgrádi Európa-bajnokságon, ellentétben a párizsi olimpiával, ahova már elutazhatott. Kevesen tudják róla, hogy Érden ő tanította meg úszni Milák Kristófot, aki nem csak klub- hanem osztálytársa is volt mostani tanítványai közül Németh Nándornak.

Szép pályát befutó, csúcsokat javító „sprintere” már a dohai világbajnokságon is közel járt az aranyérem megszerzéséhez, a párizsi olimpián pedig egy századmásodperccel maradt le a dobogóról. Ezek a „majdnem helyzetek” versenyzőnek és edzőnek is szívfájdalmat okoztak, a májusi eset után viszont szerencsére nem történt újabb baj Plagányival, aki fizikailag ugyan még nem érzi magát százszázalékosnak, szakmai tudásával viszont minden kihívásnak kész eleget tenni.

Naponta 15 kilométert gyalogol, tornászik, fallabdameccseket játszik, kerékpárra viszont még nem ül. Tudta, hogy Németh nem szolgálhat bravúrral a budapesti „úszócsúcson” mert az olimpia után jócskán visszavettek a tempóból.

Nem csak a felkészültséggel volt a baj

A világbajnoki bronzérmes és olimpiai negyedik helyezett Németh Nándor – akinek immár 11 éve Plagányi az edzője – a visszavett edzéstempó mellett ráadásként torok- és fejfájással várta a hazai rendezésű, rövidpályás vb-t a múlt héten.

Már megbántam, hogy kockáztattam, meglehetősen indiszponáltan nem kellett volna rajtkőre állnom. Mégis megtettem, mert a visszalépésemmel nem akartam csalódást okozni.

„Azt gondoltam, hogy a száz méter gyorson egy vagy két kört gyengélkedve is végig tudok csinálni, legalább a középdöntőig állva maradok, majd, ha az egészségi állapotom engedi, még további két vagy három számot is bevállalhatok. Gondolok a négyszer kétszázas gyorsváltóra, az ötven méter gyorsra és talán még egy váltóra, ha ott is szükség lett volna rám. Rosszul kalkuláltam, pedig azt reméltem, hogy a budapesti világbajnoki szereplésemmel is szép emlékeket hagyok magam mögött, amit itt összehozok, habként kerül a tortámra. A magam döntése szerint cselekedtem, rajtam kívül senkit se hibáztathatok” – így emlékezett vissza történtekre az Indexnek nyilatkozó 25 éves gyorsúszó, akinek első klubjából, a siófoki Ezüstpart SE-ből Egerbe vezetett az útja, onnan Zuglóba, a BVSC jobb lehetőséget biztosító úszóműhelyébe, idén pedig még tovább a Ferencvárosba, ahol mostanában előszeretettel igazolnak le klasszis versenyzőket.

Hordágyon, oxigénmaszkban

Németh Nándor soha többé nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, mint a budapesti világbajnokság második napján, amikor hordágyra helyezték, oxigénmaszkkal látták el, és versenyzőtársai szeme láttára sebesen az orvosi szobába vitték. A magyar válogatott kiválósága nyíltan beszélt arról, hogy mi történt ezután.

Megmérték a vércukorszintemet, EKG-vizsgálatot is elvégeztek, alaposan kikérdeztek, és csak egy jó óra elteltével engedtek el. Elindultam a bemelegítőmedence felé, azt gondolva, hogy egy rövidke levezetésre képes leszek, de gyorsan letettem a szándékomról, mert megint elpárolgott az erő belőlem. Plagányi Zsolt és Sós Csaba, a válogatott szövetségi kapitánya is lebeszélt a »vitézkedésről«, együtt döntöttünk úgy, hogy visszalépek, versenyzés helyett világbajnokság végéig már csak szurkolhatok a csapattársaimnak.

A 47 másodperces szereplés után Németh Nándor nem eresztette búnak a fejét, mert úgy gondolja, hogy az idei eredményeivel parádés sorozatot ért el. Jövőre, a szingapúri világbajnokságon újabb érem megszerzése a célja, továbbá egyéni csúcsainak a megjavítása.

„Nem így képzeltem az évzárásomat, de most már csak a karácsonyi előkészületek járnak a fejemben, amikor együtt a család, és nem az úszást emlegetjük. Az én reszortom a nagy kedvenc kókuszgolyók elkészítése, bevallom, azért telik meg lassan a tál, mert hajlamos vagyok a »termékek« felének elfogyasztására, mielőtt azok az ünnepi asztalra kerülnének...”

(Borítókép: Németh Nándor 2024. július 27-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)