2006 decemberében új vízilabda-nagyhatalom született: a frissen függetlenné vált Montenegró ekkor játszotta első hivatalos mérkőzését, a sportág meghatározó válogatottjai közé tartozó Olaszország ellen. A sikertörténet nem is indulhatott volna szebben: Triesztben 11-10-re legyőzték a taljánokat. Mindössze 43 mérkőzéssel később a válogatott Európa-bajnoki döntőt játszhatott, és legyőzte Szerbiát.

Akik azt gondolták, az ország újabb szakadásával jól járunk, mert csak gyengül a nagy ellenfélnek tartott Szerbia, tévedtek, ehelyett egy újabb, rettenetesen kemény ellenféllel kell számolnunk. A crvene ajkule (vörös cápák) az Eb-n legyőzte a magyar válogatottat, az elődöntőben visszavágott Horvátországnak a csoportkörben elszenvedett vereségért, majd a döntőben hihetetlen izgalmak után, de teljesen megérdemelten megverték egykori csapattársaikat is.

„Ez egyszerűen csodálatos, el sem akarom hinni – adott hangot örömének Petar Porobics, Montenegró edzője. – Most nem szabad túlságosan sokáig örülnünk a fantasztikus sikernek, közeledik az olimpia, ahol szintén jól akarunk szerepelni. Személy szerint számomra azért is volt fontos az Eb, mert a saját kis gyűjteményemből ez az egy érem hiányzott már csak.”

Ezek után nem kérdés, hogy a magyar válogatottal az olimpián is egy ágon szereplő Montenegró olyan vetélytárs, amely ellen – ahogy már az Eb-n is kiderülhetett – nagyon keményen meg kell küzdenünk. A két hatos csoportba sorsolt csapatok közül a csoportelsők egyből az elődöntőbe jutnak, a második és a harmadik helyen végzők pedig keresztbejátszás után kerülnek össze a győztesekkel az olimpián.

Az egyébként is bombaerős csapatnak hihetetlen nagy lökést adhat a sikerrel megvívott Európa-bajnokság. A malagai tornát – szerencsétlen időpontja miatt – a legtöbb csapat az olimpiai felkészülés egyik állomásának tekintette csak, kivéve Montenegrót, amelyet fűtött a becsvágy. De ha ezt a lendületet megtartják Pekingig, azonnal a komoly esélyesek közé kell sorolnunk őket.

„Ez volt az első jelentős nemzetközi tornánk, és még mindig nem tudjuk felfogni, hogy megnyertük – értékelt Mjaden Janovic, a Primorac játékosa. – Kemény volt, és ahogy egyre előrébb jutottunk, még keményebb lett. A győzelmet érő mentalitásunkat át kell mentenünk az olimpiára, ez most a legnagyobb feladatunk és egyben a legfőbb motivációnk is. Boldogok vagyunk, szeretnénk megköszönni a rendezőknek ezt a kiváló tornát.”

A mindössze 600 ezres lélekszámú Montenegró története legnagyobb sportsikerét érte el Malagában, de ismerve a délszláv államok sporthoz fűződő viszonyát, biztosak lehetünk benne, hogy nem az utolsót. Mi mindenesetre nem bánnánk, ha következő zajos sikerük nem a pekingi olimpián születne.