Risztov Éva 2005. október tizenhetedikén még olimpiai bajnok akart lenni, egy nap múlva bejelentette visszavonulását, mert nem kapott pihenőt edzőjétől. Utána motokrosszozott, edzőnek is készült, két éve viszont megcsörrent a telefonja, és ugyanolyan váratlanul, mint ahogy kilépett, újrakezdte: hosszútávúszónak állt.

Abban a számban még nem, nyolcszázon viszont már olimpiai kvótát szerzett, tehát Athén után Peking kimaradt, Londonban viszont indulhat. „Ha nem lép ki az ember egy rossz kapcsolatból, nincs mersze, sohasem tudja, mi várhatott volna még rá. Egy rossz kapcsolatot lehet húzni, nyúzni akár három évig is, de az elvesztegetett idő, amit nem lehet visszanyerni. Én bele akartam újra vágni, milyen úszni, hogyan hatnak a kilométerek, amikkel nincs is semmi gondom” – kezdte az augusztusban 26 éves úszónő.

Nem is ő lenne, ha nem történt volna vele valami a sanghaji világbajnokságon. A tíz kilométeres olimpiai számban visszahúzásért kizárták a harmadik helyről, ezzel tönkretették egész éves munkáját.

Sorsszerű-e, hogy mindig van valami? „Izgalmas személyiségnek tartom magam, nem unalmasnak. A szándékosságot a bíróságon hónapokig tárgyalják, és még akkor is lehet fellebbezni. Nekem erre természetesen semmiféle lehetőségem nem volt. Engem egy ecuadori bíró teljesen életszerűtlenül kizárt. Az egész esetben több logikai bukfenc is van. Miért tettem volna? Milyen előnyt szereztem volna vele? Nyerek egy karcsapást? És akkor mi van? Nem törlesztettem, ha ez a kérdés, hiszen előtte nem is én kaptam sárga zászlót, hanem az állítólag visszahúzott rivális. Ennek a sportágnak van még sok tanulni- és fejlesztenivalója, hogy ne azok bűnhődjenek, akik nem szolgáltak rá. Nincs például felvétel sem. A fociban egy rossz döntés után pihentetik a bírót, itt nem hiszem, hogy ez megtörténik."

"A portugáliai Setubalban még célba veszem az olimpiai kvótát, de ez nem egyszerű, mert a felkészülésbe valahogy bele kell illeszteni. Ilyet még senki sem csinált itthon. De megfutamodni a gyávák szoktak, nem pedig én” – jelentette ki az Európa-bajnok Risztov.

Három éve azt nyilatkozta, ha Phelps edzőjét megkaphatná, akkor nekivágna Londonnak. Mivel továbbra sem Bob Bowmannel készül, adódott a kérdés, miért vette mégis célba a következő olimpiát.

„Nekem Debrecen Bob Bowman. Egy ilyen, korábban úszóélet nélküli város segített. Érzem a törődést, a megbecsülést éppúgy a köznapi emberektől, mint a klub vagy a város vezetőjétől. Tekintenek valakinek. Lehet, sokat mondok, de az ágyam és az uszoda közt van vagy százhúsz méter, kajáért már hatszázat is mennem kell. Ennél ideálisabb felállás elképzelhetetlen. Odafigyelnek rám, lesik a vágyaimat, jól érzem ott magam, kvázi újjászülettem. Tenni akartak értem, ezért kötelességem, hogy én is visszaadjak” – indokolt.

A bajnoknőt nem hozta lázba Sanghaj, rákeresett a wikipedián, mit írnak a 22 milliós metropoliszról, de nem nézte meg a várost, mert nem hatódott meg tőle. „Más kultúra, egész biztosan nem költöznék ide.”

Risztov büszke arra, hogy két év munka után újra világbajnokságon volt, és hogy azokkal vette fel a versenyt, akik 15-20 éve benne vannak a sportágban. „Ilyen kevés versennyel a hátam mögött azért többre nem számíthattam a medencében. A hosszútávról pedig már mindent elmondtam.”

Sanghajból küldött egy üzenetet is: nincs itt, akinek a vállán ki tudnám sírni magam. „Nem egy embernek szólt, hanem egy közösségnek, és biztosan tudom, hogy az üzenet célba ért, mert kaptam rá választ. De azért nem kell engem egy megkeseredett, életunt embernek elképzelni, vagy úgy néznék ki” – kérdezett vissza mosolygósan.

Korábbi edzőjével, Turi Györggyel jó a viszonya, tisztelik egymást. „Nincs mit szépíteni vagy rondítani a múlton, nincs negatívum.”

Három éve még arról beszélt, érdekelné és nyugtalanítja, hogy mi volt benne, mit nem sikerült kihozni belőle. Ezen már túllépett, már nem foglalkoztatja, mintha lezárta volna a múltat.

A válogatottba örömmel tért vissza, nem erőlteti rá magát senkire, és senkinek sem tartozik elszámolással.