„Nagyon szeretném elkerülni, hogy másik válogatott kispadjára üljek le valaha is. Másutt ugyanis nem tudnám ezt az aszkéta-felfogást képviselni a csapat érdekében, turistának viszont nem mennék. Amit a magyar csapatért meg tudok tenni, más válogatottért képtelen lennék” - fogalmazott Kemény Dénes.

„Hogy a válogatott kispadján fogok-e januártól is ülni? Ez része az ősszel eldöntendő kérdéseknek. Ennél azonban sokkal lényegesebb ennek az olimpiának, ennek a négy évnek az alapos elemzése annak érdekében, hogy akár én, akár valaki más levonhassa a következtetéseket a januártól minél erősebb válogatott érdekében” - tette hozzá.

„Nem tudok most a fiúk fejével gondolkozni az olimpia utáni folytatásról. Nem is helyes szerintem ennyire közel, érzelmek hatása alatt végleges döntéseket hozni. Úgy gondolom, hogy a csapat közel fele vagy Londonban játszott utoljára, vagy igazából fontos szerepet ott töltött be utoljára” - vélte a kapitány.

A négyszeres bajnok edző Ratko Rudiccsal való összehasonlításra így reagált: „Én akkor szálltam be a pólóba, amikor Rudicsnak már három edzői aranyérme volt. Négy közös olimpiánk egyenlegét el tudom fogadni. További négy olimpiát két arannyal nem biztos, hogy meg tudnék csinálni.”

„Magamtól most nem foglalkoznék Londonnal, de barátok, ismerősök gratulálnak a 16 évhez, négy olimpiához, úgyhogy naponta felhozzák bennem a dolgokat. De javul a helyzet, ma például már hajnali ötig tudtam aludni agyalás helyett. A higgadt elemzéshez azonban majd kell egy időszak, amikor egyáltalán nem foglalkozom az olimpiával” - jelezte Kemény.

„Kásás Tamás visszatérése a válogatottba nagyon fontos momentum volt, jelenléte biztonságot, nyugalmat jelentett. Az általa visszatért meccsenkénti plusz egy-két gól azonban nem feltétlenül a csapattudáshoz adott többletet. Nem vagyok benne biztos, hogy egy-két mezőnyjátékos meg tudta ismételni tavalyi, sanghaji formáját: ezt valószínűleg én nem tudtam jól megoldani immár Tamásostul. Nem volt tapasztalatom abban, hogyan kell háromszoros aranyérmeseket felkészíteni, vezényelni egy újabb olimpiára, a veszélypontokkal együtt. Ezt most tanultam meg, kicsit későn” - elemezte a kudarc okait.

„Az olimpiákon én magányosan, szobámba zárkózva elemzem az ellenfeleket, a csapatomat. Ezúttal az volt az embert próbáló, hogy rögtön két vereséggel kezdtünk, rákerült a kés a nyakunkra. A szerbek elleni nyitóvereség sokkoló volt, nem volt még bennünk olimpiai tűz. Miközben a csapat az előző olimpiákhoz képest is rengeteget készült, magam is aszkétaként szolgáltam a cél érdekében. A rossz kezdés azonban rengeteg energiát felemésztett bennem is. Az olaszok elleni kieséses meccsen talán ezt az árat is megfizettük. Egy-egy meccsen, fázisban közel voltunk a legjobb tudásunkhoz, de aztán hibákat vétettünk” - fűzte hozzá.

A kapitány elárulta: „Könnyeztem már meg olimpián mérkőzést, de az Sydneyben, Athénban, Pekingben volt, Londonban nem: amikor keserűség, tehetetlenség, csalódottság van bennem, ritkábban könnyezek.”