Hátrányba egyszer sem került a magyar válogatott Olaszország ellen a margitszigeti vízilabda Európa-bajnokság elődöntőjében. Az olaszok többször egyenlítettek, az utolsó negyedben is, de valaki mindig a vállára vette a csapatot.

Elsősorban Hosnyánszky Norbertre volt igaz ez a tétel, mert három gólt lőtt, de szerényen csak annyit mondott, ezen az este ő volt az, akinek épp sült keze.

„Homogén csapatunk van. Nehéz felkészülni ránk, mert valakinek mindig jól megy a játék. Eredményes voltam ugyan, de egy ilyen kiélezett meccsen egy jó blokk is nagyon sokat érhet nemcsak a gólok. Bár semmire se mentünk volna a három gólommal, ha nincs Varga Dénes, aki az utolsót bevágta" - mondta.

Ennek a pazar elhajlásos gólnak története van.

Testvére, a csapatkapitány, Varga Dániel így elevenítette fel. „A szerdai edzésen azt gyakorolta Dumi, hogyan tud belőni erősen és hatékonyan a blokk mögé. Ez volt az egyik, és a jobbik megoldás. Jól döntött, hogy ezt választotta.”

Az olasz kapus, Tempesti előtt megpattant, így ugyan mozdult rá, sem kiütni, sem kifejelni nem tudta a nyolcadik, mindent eldöntő, utolsó perces magyar találatot.

A tavalyi vb-elődöntőben egy gyerekkori figura hozta a győztes gólt, de Varga Dániel szerint az egy klasszikus figurájuk volt, míg ez most csak egy fél klasszikus.

„Tudtuk előre, hogy az elődöntő egy különleges helyzet, nem olyan mint a csoportmeccsek, mert akkor van javítási lehetőség, míg most nincs. Ha itt most veszítettünk volna, az álmainkat is elveszítjük, mert döntőt szerettünk volna játszani. Elértük, még egy lépcső hátra van. Sok oka van annak, hogy ez a csapat mentálisan ennyire erős. Például a hit is. Az volt a mostani siker egyik kulcsa” - összegzett a csapatkapitány.

Decker Ádám a higgadtságot emelte ki. „Tudtuk, hogy az utolsó negyedben fog eldőlni a meccs, így készültünk, és akkor kell a legfontosabb helyzetekből gólt lőni, és mindegy, hogy mi történt addig.”

Pedig még a negyedik negyedik negyedben is sok mindent történt, elég csak arra gondolni, hogy Benedek Tibor egy pillanattal hamarabb kért időt, mint kellett volna, így Tóth gólja érvénytelen, az ellentámadásból azonban jött az egyenlítés.

„Kár volt érte, még egy pillanatot várnom kellett volna. De ez az eset is mutatta, ha gólt is kaptunk belőle, ennek a csapatnak olyan ereje van, hogy egy ilyen eset sem tudja kizökkenteni, megtörni. Pedig mindent megtettünk azért, hogy a véletlen ellenünk dolgozzunk. De így legalább mondhatjuk, hogy csak magunknak köszönhetjük, hogy nyertünk. A játékosok egymásból is képesek erőt meríteni, ezt is láthattuk. Mert egy ilyen érvénytelen gól után, ha ötméteresek jönnek, még nagyobb lelki előnybe kerülnek”- értékelt.

„Elértük a célunkat. Amikor még 2001-ben játszottam, nem sikerült ez, emiatt van elégtétel bennem ennyi idő után is. Mindenki életre szóló élményt kaphat vasárnap. A magyar vízilabda 1958 vár egy ilyen hazai pályás döntőre” - összegzett a kapitány.

Nagy Viktor, akit sokszor éltetett a közönség - 63 százalékos hatékonysággal hárította a labdákat -, és amikor a csapatbuszra szállt, akkor is spontán kórus kíséretében tette, szintén a hitet emelte ki.

„Nem foglalkoztunk azzal, hogy nem tudtunk elmenni kettővel, vagy hogy egyenlíteni tudtak. Magunkban hittünk, hogy a végén nem nyerhet más, csak mi. A döntőben is így lesz. Fejben dől el.”