Az olimpiai bajnok vízilabdás, Gerendás György neve edzőként összeforrott az Egerrel, hiszen a klub vele érte el legnagyobb sikereit, és történelmi bajnoki címet szereztek, majd meg is védték. Idén január végén, egy súlyos rijekai BL-vereség (20-7) valamint 9 és fél év után köszönték meg a munkáját és menesztették.

„Apámnak, aki úszóedző volt, ebben is igaza volt. A jó edzőt legalább egyszer kirúgják. Nekem akkor jött el az első kirúgásom, 22 évet sikerült úgy dolgoznom, hogy mindenhol elégedettek voltak velem” - emlékezett vissza mosolyogva.

Szombaton Eger-Ferencváros mérkőzést rendeznek a hazai bajnokságban – a negyedikhez látogat a harmadik -, Gerendás már az ellenfél szakmai igazgatójaként tér vissza korábbi sikerei helyszínére.

Ugyan előrébb van jelenleg a Fradi az Egernél, ez szerinte leginkább a szerencsés sorsolás miatt alakult így, egyértelműen a vidéki csapat az esélyes. Nem tiszte udvarolni nekik, de mind a költségvetés, mind a játékosállomány a legjobb kettő közé helyezi a világ legerősebb bajnokságában az egrieket.

„Voltam már egyszer edzőmeccsen, és bevallom: összeszűkült a gyomrom. Extrán különleges érzésekkel nem várom ezt a meccset, de a gyomrom előfordulhat, hogy újra megérzi. Ha Egerről kérdeznek, akkor mégis csak eszembe jut, hogy engem onnan elküldtek. A klubbal, az ott élő emberekkel természetesen semmiféle negatív érzésem nincs, és ha jól tudom, még Egerben élő Fradi-drukker szurkolóink is lesznek. Akik azokon a meccseken is kint voltak, amikor én még az Eger kispadján ültem, csak akkor nem nekem drukkoltak. Azt ellenben nem lehet elbagatellizálni, hogy engem innen felállítottak. Olyan ez, mint mikor a férj rajtakapja a feleségét egy másik férfival. Nem gondol rá minden nap, de a tüske a köröm alá kerül, és nyomot hagy. Lehet, hogy egy évtized múltán a férj és feleség már normális kapcsolatba kerülnek, de a kép megmarad, és azt nem lehet csak úgy kitörölni.”

Miután Gerendás munkanélküli lett, az első hívást Kemény Dénes pólóelnöktől kapta, aki szerette volna a szövetségben a tudását és a tapasztalatát felhasználni. Közelebb akart azonban maradni a klubsporthoz, ezért kivárt, és rátalált a Ferencváros.

"Nagyon jól esett Dénes telefonja. Egy nappal a kirúgásom után, mikor az ember úgy érzi, minden összedőlt, egy ilyen lehetőség újra hitet adott, hogy érdemes csinálni a vízilabdát."

Viszonyuk Keménnyel azért is különleges, mert Kemény épp Gerendást megelőzve lett a kapitány 1996. decemberében.

Az akkor egy comói állatorvosi rendelőben dolgozó Keményt Szívós István Fradi-elnök segítségével emelték pajzsra, hat szavazatot gyűjtött, míg Gerendásnak csak öt jutott az elnökségi tagok közül. (A szavazásról, viszaemlékezésekről bővebben itt olvashat.)

A szakember úgy emlékszik vissza, úgy ment az elnökségi ülés helyszínére, hogy valószínűleg megválasztják, aztán szembesült vele, hogy más edzőt választottak a helyére, aki később sikert sikerre halmozott.

„Dénes januárban először a BVSC-be jött le, hogy tájékozódjon, és jólesett, hogy velem beszélt először. A viszonyunk azóta is jó. Ettől még nem tudtam tiszta szívből Magyarországnak drukkolni éveken át. Lehet, sokan idiótának vagy kreténnek tartanak emiatt, de ez az igazság, ezt be kell vallanom. A gát akkor kezdett átszakadni, amikor jött a sydney-i olimpia, a BVSC pedig három játékost is adott a csapatba. Szécsit, Varga Zsoltot és Märcz Tamást. Őket természetesen mindenben támogattam. Nem jut eszembe, hogy velem is olimpiai bajnokok lehettek volna, mert nincs értelme. Nem úgy alakult.”

Märcz második apjaként tiszteli Gerendást, édesanyja után rögtön őt hívta fel még Ausztráliából, miután a döntőben legyőzték az oroszokat.

Az egykori center Varga Zsolt pedig most a Fradi edzője - korábban ő is éveket töltött Olaszországban -, együtt és egymást segítve, egymás mellett ülve a kispadon irányítják a csapatot.

„Amikor Olaszországból hazatértem 38 évesen, vállalkozni akartam, hiszen a 90-es években ez volt a divat. Kozmetikai szerekkel kereskedtem, mert az trendi volt. Aztán egyszer a BVSC vezetői feltették nekem a kérdést, mi lenne, ha én lennék a vezetőedző a csapatnál. Először nem akartam. Aztán egy év múlva az fordult meg a fejemben, hogy miért is nem akartam ezt eddig csinálni, hiszen ez nekem való. Akkor úgy éreztem, hazatértem. A sportághoz. Hogy a Fradiba hazatérhettem idén, ez volt a második hazatérésem, a klubhoz. Az elején tisztáztuk Zsolttal a felállást, ezért nem is lehet feszültség közöttünk, abszolút azonos hullámhosszon gondolkodunk. Én viszont a bemutatásomkor elmeséltem, hogy eddig mindig dobogós voltam, ezért most duplán jól kell dolgoznom.”

Varga játékosként nem kedvelte különösebben az első hónapokban edzőjét, mert úgy gondolta, indokolatlanul fegyelmezte. Amikor a szerződése lejártakor viszont az kérdezték tőle, maradni akar-e, kikötése volt, csak akkor nem megy el, ha Gerendás is a klubnál dolgozik tovább.

Gerendást balhés edzőnek könyvelték el, kihagyhatatlan volt a beszélgetésből, hogyan tekint vissza ezekre a kirohanásaira.

„Tanultak a bírók belőle. Ha felpattantam, nemcsak figyelmeztettek, ahogy a szabály szól, hanem rögtön pirosat kaptam. Kiismertek. 80-20 százalék volt az arány, hogy a balhémmal kizökkentsem, nem utolsósorban a csapatomat, egyébként a 20 százalék jogos, a következetlenség miatti felháborodás vagy kifakadás volt. De nagyon érdekes, hogy most amikor felpattantam teljesen óvatlanul a kispadról, rögtön megkaptam a pirosat az OSC ellen, vagyis most már vigyáznom kell magamra, nehogy hátrányba hozzam a játékosokat, mert ők ennél többet érdemelnek.”