Nagy Viktor idén nyáron átvehette az előző bajnokság legjobb kapusának járó Steinmetz János Vándordíjat. A válogatott első számú kapusa, de idén ő sem élt át akkora sikereket, mint két évvel korábban. A vb-6. hely őt is elgondolkodtatta, keresi azt, hol hibázott, és már tudja, hogyan lehetne még jobb. Vlv-interjú.

Hogy értékeled, milyen szezont zártál?

Kicsit visszamennék az időben. Új helyzetbe csöppentem bele. Úgy alakult, hogy a válogatott két kapusa ugyanabban a klubcsapatban játssza végig a szezont. Nem is tudom, volt-e már ilyen Magyarországon, de hogy nem jellemző, az biztos. Nehezen indult, de úgy érzem, hogy nagyon jól alkalmazkodtam ehhez a szituációhoz, miként Decker Attila is. A szolnoki vezetőség meg volt elégedve velünk, szerintem mi is jogosan lehettünk elégedettek.

Azért némi rivalizálás biztos volt köztetek. Konfliktusaitok nem voltak?

Őszintén tudom mondani, hogy egészséges rivalizálás volt mindkettőnk részéről. Nem volt és a mai napig sincs semmilyen problémánk egymással. Jó a kapcsolatunk, sőt, egy év elteltével más szintre kerültünk, sokkal jobban bízunk egymásban, mint korábban, ha valamilyen kérdésünk van, bátran fordulunk egymáshoz és tudjuk, hogy őszinte választ fogunk kapni. Első számú kapusnak igazoltak, ő pedig a második számú kapus, de igazából darabszámra és minőséget tekintve is közel azonos feladatokat teljesítünk.

A klubszezon mindkettőtöknek jól sikerült, de nem maradt hiányérzeted a Bajnokok Ligája miatt?

Hogyne maradt volna. Három fő célunk volt, abból kettő sikerült, egy viszont nagyon nem. A BL hatos döntőjébe ugyan bejutottunk, de ott az utolsó helyen végeztünk. Az új szezonban úgy fogalmaztam meg magamnak a célt, és remélem, hogy csapattársaim is így vannak ezzel, nem a final sixbe, hanem a final fourba akarok bejutni. Ha ez sikerül, akkor már előreléptünk. De ez még nagyon messze van, a lényeg az, hogy idén szeretnék a final fourban kezdeni - tudjuk, hogy mi kell ehhez. (Meg kell nyerni a BL-főtáblának azt a csoportját, amelyben a Szolnok szerepel - a szerk.)

Véget ért a bajnokság és a BL, megkezdődött a válogatott szezonja. A légkör olyan volt, mint korábban, mindenki annyit is dolgozott vagy még többet. Nem így láttad?

Elszánt volt mindenki. amikor elkezdődött a nyári felkészülés, a munkát megcsináltuk mindannyian. Ezzel együtt úgy érzem, nem csak egy vagy két meccsen múlott a nyári szereplés, egy picit szerintem mindenkiből hiányzott valami és ennek összessége okozta, hogy hatodikok lettünk a világligán és aztán a vb-n is. Nem nagyon szeretnék részletekbe belemenni, most is úgy gondolom, valamiért így kellett történnie, hogy a következő világeseményeken ilyen ne fordulhasson elő. Fontos versenyek vannak előttünk, nagyon bízom abban, hogy ez után a nyár után mindenki elgondolkodott azon, hogy belőle mi hiányzott, és mit kell változtatnia vagy hozzátennie, és akkor nem lesz hiányérzetünk, nem lesz csalódás.

A Gergely Istvánnal készült vlv -interjúból kiderül, hogy a szakmai értékelés szerint a kapusokból is egy kicsi hiányzott - a bravúr. Elmondta, hogy még a szezon elején jelezte nektek: a csak jó védés nem lesz elég, rengeteg extra kell. Ez végül elmaradt.

Tényleg így volt, ezzel indultunk neki a nyárnak. Tisztában voltunk azzal, hogy tőlünk is, ahogy mindenki mástól, több kell. Például bravúrok, igen, részemről is. Úgy jöttem haza Kazanyból, hogy közepes teljesítményt nyújtottam és számomra ez elfogadhatatlan. Az a pici sajnos néha nagy dolog, egy-egy bravúr a javunkra döntetett volna. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem jöttek ki a bravúrok belőlem, úgy érzem, hogy meg is találtam az okokat és most, amikor beszélgetünk, ezekkel az okkal már nem kell számolni. Jó állapotban érzem magam, jönnek is a bravúrok, és ez így lesz a jövőben is.

Egy kapus akkor véd a legjobban, amikor a társak is nagyon erősen tudják segíteni, ez is kell, tehát a csapat gyengébb összteljesítménye eleve kihat a kapusra is, de sok minden más is volt itt, ami már kizárólag rajtam múlott. A részletekbe nem szeretnék belemenni, sok mozaikkockát kellett összeraknom a megfejtéshez, de sikerült.

Úgy fogalmaztál hogy mindenkiből hiányzott valami.  Azt keresem, hogy mi változott meg, mi lehetett az, ami miatt a vb után szerinted is mindenkinek el kellett gondolkodnia, egyenként.

Mindenki mindig nyerni akar. Kizárt, hogy ne lettünk volna kellően éhesek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a munkát megcsináltunk, nagyon sokat is beszéltünk róla, remek összetartások, közös programok voltak, ezekről mindig úgy mentem haza, hogy azt éreztem: igen, most többek lettünk, meg fog változni valami, jobbak, eredményesek leszünk a következő mérkőzésen. És aztán valahogy mégsem jött ez a változás. Sok minden elhangzott, rengeteget beszélgettünk, majd a vízben ez nem mutatkozott meg, a tartalom nem az volt, amit szóban százszor végigvettünk, hogy mit hogy fogunk csinálni. Most egyébként ebben látom a legnagyobb fejlődési lehetőséget: akár kevesebb beszéddel, de hatékonyabb tartalmat kell produkálnunk. Röviden fogalmazva: kevesebb duma, több cselekvés!

Hol helyezkedhetünk most el a nemzetközi vízilabdasport hierarchiájában, ahol azért a szerbek elég egyértelmű előnyre tettek szert mindenkivel szemben?

Ezt nem lehet megmondani. A szerbek valóban látványosan kiugrottak a mezőnyből, de ők is emberek, nem gépek. Le lehet győzni őket. Hogy hova helyezem magunkat? Legbelül mindig a legjobb helyre. De nem ezen múlik, hogy én mit gondolok. Nagyon sok jó csapat van, mindig az számít, hogy a következő mérkőzésre hogy ugrasz be, hogy játszol és milyen eredményt érsz el.

A vb után kialakult egy másfajta légkör a csapat körül, sok bírálatot kaptatok, elhangzott például, hogy kicsit spártaibb megközelítésre lenne szükség veletek kapcsolatban. Ez a kicsit megváltozott légkör nyilván Benedek Tiborra is hatott, hogy hozzád mi jutott el a közvélemény megváltozott hangulatából, a kritikákból?

Megmondom őszintén, nem sok. A nyilatkozatokat olvastam, hallottam, láttam, de nem érzem azt, hogy a szurkolók elkezdtek volna minket nem szeretni, vagy lehúztak volna. Ha volt is ilyen, nem maradt meg bennem. Az, hogy a vezetőség, az elnök, a szövetségi kapitányunk milyen következtetéseket vont le a nyári szereplésből, szerintem nem a játékosokra tartozik. Nyilván mindenkinek megvan a magánvéleménye. Nem szabad, hogy most átessünk a ló másik oldalára, én a magam részéről nem érzek hatalmas problémát a csapattal, akkor sem, ha így sikerült ez a nyár.

Látom, hogy a rossz szereplés a játékosokban elindított valamit, aminek szerintem kedvező eredménye lesz. Biztosan lesz változás a keretben is, ahogy volt a stábban. A változás legtöbbször pozitív következménnyel jár, nyilván ez a célja annak, hogy Kemény Dénes és Tibi is azt mondta, hogy keményebb lesz. Ha laza volt kicsit a gyeplő, és most húznak rajta, megszorítják kicsit, ez nem számít, engem egyetlen dolog érdekel, az, hogy eredményesek legyünk. Minden újdonságban hiszek, és remélem, hogy meghozza a szükséges pozitív változást.