A magyar női vízilabda-válogatott 11 év után játszik nagy tornán döntőt, a 2005-ös montreali világbajnokság aranyérme után péntek este Európa-bajnok lehet. Takács Orsolya már tagja volt annak a csapatnak, most egy újabb csúcsra érhet Belgrádban.
A hollandok elleni győzelemmel egy fontos aranyérmet nyerhet meg a női vízilabda, hiszen 2001 óta nem volt a kontinens legjobbja.
Nem utolsósorban a siker azt is jelenti, hogy nem kell olimpiai selejtezőtornára menni, ahol amellett, hogy a vesztesnek a most felülmúlt válogatottakkal még egyszer össze kell csapnia, ott lesz még a vb-címvédő USA és Kanada is. (Négy jut Rióba a 10 csapatos tornáról.)
A hollandokkal kezdtük a belgrádi tornát, velük is foglaljuk keretbe. Visszanéztem az előző négy meccset, és a tendencia szembetűnő
A múlt eredményei ugyanis jól rámutatnak, ha összeállt a védekezés, nem maradt el a magyar győzelem. Ha viszont 10 felett lőnek, akkor nincs esély. A 2012-es meccset azért érdemes kiemelni, mert az utolsó negyedben egy 3-0-s rohammal sikerült megfordítani a meccset, idegenben.
Az is szembetűnő, hogy a holland csapat fizikálisan jobb a magyarnál, de a csatárai nem annyira félelmetesek például, mint a csütörtökön simán legyőzött olaszoknak.
A hollandok a 2014-es Eb-n, és a tavalyi vb-n is finalisták voltak, de mindkétszer alulmaradtak. A spanyolok két éve 10-5-re verték őket a Margitszigeten, míg az Egyesült Államok 5-4-re Kazanyban.
A nagy tét akkor a 2012-es olimpiai selejtezőn sem hatott jól rájuk, az olaszoktól kikaptak a negyeddöntőben, pedig hibátlanul várták a meccset. Jó, itt hozzátehetjük, hogy Triesztben volt a meccs, és a bírók nem fogadták a 2008-ban olimpiai bajnok hollandokat.
A magyar női válogatottat nagyon sokan a riói olimpia favoritjának tartották pár éve, és tavaly ugyan megingott ez a vélekedés, idén eddig azt a formáját mutatta a csapat, hogy visszaküzdötte magát a régebbi pozícióba, és persze mindez azt is jelenti: egyetlen válogatottal szemben esélytelen.
A hollandok elleni első meccs után folyamatosan javult a játék és az összhang, és számtalanszor előfordult már – más sportágakban is -, hogy az egyszer már legyőzött rivális a döntőben visszavág.
Erre várunk, ehhez kell az önbizalom, a fegyelmezettség, azonos feltételek a bírók részéről, szerencse. No meg a legfontosabb, a védekezés, és kapusbravúrok.
Ha minden a helyére kerül, a hollandok is tudnak majd hibázni, nem mutatják majd azt az átütő játékot, amit eddig. Bár a spanyolokkal szemben azért voltak nehezebb pillanataik az elődöntőben (9-9), végül ötösökkel hozták a meccset, noha az első holland kísérlet kimaradt.
A hollandokból alighanem többet kivett ez a csata - komoly sorozatterhelésben van mindkét csapat, ez a harmadik meccs három nap alatt -, amely az utolsó pillanatig kiélezett volt, míg a magyarok az utolsó negyedben már spórolhattak az olaszok ellen (10-5).
Feszültségben valószínűleg nem lesz hiány, sok múlik a magyar kapitány, Bíró Attila higgadtságán.
Az egri születésű Bíró 2009-ben Kemény Dénes segítője volt a férfiaknál, sok nagy csatát átélt. Új-Zélandról tért haza, ahol a pozitív szemléletet szívta magába. Az ötletei, a meglátásai eddig jók voltak, és egységes csapatot formált, pedig nem volt könnyű dolga.
Hogy még mi mindennek lesz jelentősége, hamarosan kiderül. 20.15-től nézze az Indexen, hogyan alakul.