Vlv.hu: Ez egy kellemetlen interjú, hiszen nem lehet megkerülni, az adja az apropóját, hogy nem vagy benne a jelenlegi válogatott keretben. Mikor fordult ez elő legutóbb? Mióta vagy folyamatosan válogatott?

Gór-Nagy Miklós: Én nem érzem kellemetlennek egyáltalán. A konkrét kérdésre pedig a válasz: a londoni olimpiai felkészülés során megsérültem, de utána visszakerültem. 2012 őszét mondanám, azóta folyamatosan tagja voltam a csapatnak.

London után új korszak kezdődött, a csapat oszlopos tagja lettél, amit az is mutat, hogy folyamatosan válogatott voltál.

Így van, de én úgy érzem, hogy most is válogatott vagyok, készülök az olimpiára.

Én itt látok némi ellentmondást. Nem vagy tagja a jelenlegi, 16-tagú keretnek, ez azért egy kis objektív akadály.

Igen, ebben a keretben valóban nem vagyok benne, aminek nyilvánvalóan megvannak az okai. Tibivel (Benedek,  a szövetségi kapitány - A szerk.) elég sokat beszélgettem, abban mindenképpen megegyeztünk, hogy az olimpiára készülök és a közvetlen olimpiai felkészülésnél számít rám a nyáron. Nyilván én is nagyon drukkolok, hogy kvalifikáljanak a srácok Triesztben, már csak ezért is, mert továbbra is az olimpiára készülök.

Azt mondta Tibor a keretismertetéskor: azzal, hogy csak egy állóbekk van, változik egy kicsit a játék képe, Szivós Marcinak több védekezési feladata lesz. Mintha a csapat átállna egy másik játékstílusra. Három hónappal az olimpia előtt.

A mindenkori szövetségi kapitány dolga eldönteni, hogy hány állóbekkel áll föl a csapat. Én szentül hiszek abban, hogy arra a Gór-Nagy Miklósra, aki jól játszik, stabil a védekezésben, irányítja a csapat védelmét, elöl pedig nagyon sok munkát vállal, gólhelyzetbe kerül és azt be is lövi, arra a játékosra a válogatottnak szüksége van. Ez a játékos én vagyok, így egyszerű a helyzet, mert magamon dolgozom.

Ha a leírt teljesítményt tudom nyújtani a válogatottban, akkor ott leszek az olimpián és nagyban hozzá tudok járulni a csapat sikeréhez. Én így gondolkodom. Hogy ehhez képest miként alakulnak a dolgok, persze, rajtam kívül álló körülményeken is múlik. De ez nem az én dolgom. Az én dolgom az, hogy ezt az időt, ami most nekem adatott, jól használjam fel, a magam javára fordítsam, fizikálisan és mentálisan is megerősödjek, s amit tudok, azt a válogatottban is hozni tudjam. E téren volt hiányérzetem az Európa-bajnokságon.

A mostani időszakban a feladatom az, hogy tökéletesen felkészüljek arra, hogy az OSC-vel megszerezzük a harmadik helyet, mert a válogatott célok előtt áprilisban és májusban a klubommal még sok dolgunk van. Nagyon fontos, hogy sikeresen zárjuk az évet. Önmagunk miatt és a jövő szempontjából is. Ez után pedig azon dolgozom majd, hogy a válogatottnál úgy érkezzek majd az olimpiai felkészülésre, hogy megcsináljam, amit elterveztem, hogy ezzel (is) sikerre vihessük az olimpiai szereplést.

Az Európa-bajnokságon a Montenegró-meccs után nagyon nagy hiányérzet volt bennem. Ott adódott három olyan lehetőség, amit, ha sikerül gólra váltani, akkor máshogy is alakulhatott volna a döntőbe jutásért vívott mérkőzés. Persze sok a "ha" meg a függő körülmény. Ha megvan az első, akkor nem biztos, hogy lett volna második, de most már ez teljesen mindegy, hogy mi lett volna, ha. Bennem maradt ez az erős hiányérzet. És nem csak a helyzetek kihagyása miatt.

Utólag látom, hogy rosszul álltam hozzá - saját magamhoz. Úgy voltam, hogy ha jól megcsinálom a védekezést, akkor elöl majd úgyis történik valami, megy majd magától a dolog. Nem fordítottam elég figyelmet arra, hogy az a helyzet, ami nekem adatik egy világeseményen - nem biztos, hogy több, mint egy-kettő-három-öt - tehát az az egy-két helyzet pedig létfontosságú ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Ezt nem láttam be.

Már ott a meccs után azt éreztem, hogy basszus, ez most nagyon rossz irányba ment el. Akkor elhatároztam, hogy változtatok, de mindennek van következménye. Valahol számítottam arra, hogy Tibor ezen gondolkozni fog, és úgymond meglépi, megpróbálja, milyen lesz egy bekkel. Tudom ugyanakkor, mint az előbb is utaltam rá, hogy ha hozom azt, amire képes vagyok, akkor az sikerre vezet, sőt nem csak a csapatba kerüléshez, hanem az olimpiai jó szerepléshez is. Nem önszuggeszcióról vagy utólagos belemagyarázásról van szó, hanem tényleg így gondolom.

Mi az amin változtatni tudsz? Hogy tudsz változtatni? Táplálkozás? Egy órával korábban fekszel le?

Amit kérdezel, az konkrétan már meg is történt. Kitűztem egy időpontot, amikor minden nap ágyban leszek már. A gyerekek korábban kelnek, de most már végigalussza az éjszakát Abigél is, így adja magát, hogy korábban feküdjek le. Persze kénytelen vagyok korábban is kelni, de ez így praktikus is, mert így nyugodtan meg tudom reggelizni azt, amit az új étrendem előír. Ami a táplálkozást illeti: közvetlenül az Eb után átálltam egy olyan étrendre, aminek a vége az, hogy átalakítom a testemet, hogy nagyobb izomtömeggel tudjak bekkelni, ezáltal hatékonyabbá váljon a játékom.

Mi van még a változtatások listáján?  

Anélkül, hogy nagyon belemennék a részletekbe, azt vallom, hogy ebben a sportban majdnem minden fejben dől el. Egészen más lelkiállapotban készülök most. Rengeteget edzek és nagyon sokat gyakorlom a befejezéseket, a kapufás mozgásokat edzésen és sokszor a medencén kívül is. Az, hogy most pótolom ezt a hiányt, ami bennem van az Eb óta és az, hogy úgy edzek, hogy ezen változtassak - egy egészen más lelkiállapotba hoz. Tulajdonképpen én most a legszebb dologért küzdök. Az lebeg a szemem előtt, hogy az olimpián, a döntőben, mikor oda kerülünk, én lőjem be a győztes gólt.

Nincs-e rossz érzésed, hogy nem lehetsz a többiekkel?

Ebből a szempontból kettős a dolog, mert nagyon szeretem ezt a csapatot. Nekem ez a csapat kicsit az életem része, illetve megfordítva: én is része vagyok a csapatnak. Ebből a szempontból nyilvánvalóan hiányzik, mert ez egy nagyon jó közeg, nagyon előrevivő közeg. Ahol mindig nagyon jó érzés a pozitív légkörben együtt küzdeni a magasztos célokért. Ebből a szempontból hiányzik persze. De úgy fogom fel, hogy ez most egy egyedülálló lehetőség, hogy felépítsem illetve újraépítsem magamat. Csak magammal kell foglalkoznom, nincsenek meccsek, nyugodtan terhelhetem magam, járhatok konditerembe. Tényleg nagyon hasznos ez az időszak.

Van egy csapattársad, Decker Ádám, aki ugyanilyen helyzetben volt, ő a nyarat hagyta ki, a világbajnokságra nem vitte ki Tibor, és már akkor határozottan elkezdett készülni - az olimpiára. Most pedig benne van a keretben. Esetleg konzultálsz vele? 

Nem, nem konzultálok vele. Láttam, tudom hogy mennyit dolgozott. Sokat küzdött érte és megérdemli hogy válogatott legyen. De egy világbajnok játékostól, egy jó szellemiségű sportolótól azt hiszem, elvárható, hogy bármi történik, harcoljon önmagáért és az álmaiért. Kicsit hasonlót éreztem én is, mint amit nyilván ő, amikor lementem a konditerembe a klubban és tök egyedül voltam. Még a rádió sem szólt. "Izgalmas" volt rávenni magam, hogy elkezdjem, de azért nem volt nehéz. Tudom, hogy van egy célom, tisztán látom az utat, ami oda vezet és megerősítést kaptam, hogy ez az az út. Határozottan megyek rajta és ebben nincsen változó tényező. A fix pont én vagyok.

Egyszer egy fickó mondta nekem, akit egyébként nagyon nagyra becsülök és szeretek, hogy az különbözteti meg a sikeres embert a sikertelentől, hogy amikor a sikeres kinéz az ablakon, akkor egy utat lát, ami valahova visz. A sikertelen pedig csak realizálja, hogy történnek a dolgok, jönnek az emberek, nő a fa, meg fúj a szél.   

Ez szinte már filozófiai mélység/magasság. Szoktál ilyesmivel foglalkozni?

- Filozófiából ötös voltam az egyetemen. Abszolút fontos a tudatosság és a fókusz. Magamra helyeztem a fókuszt, írtam egy tervet, hogy hogy néznek ki a napjaim a válogatottal való felkészülésig. Leírtam, hogy mit fogok enni, hogyan fogok edzeni, mikor vannak a meccsek, hogyan készülök rájuk és ugye, azt is tudom, hogy mikor fogok aludni. Én most így építem fel magam, hiszen a legnemesebb célért küzdök, amiről egy sportoló álmodhat.

Azt a riói gólt el szoktad képzelni? Esetleg egy emberelőny, a kapufától behúzva?

Ott még nem tartok. Az uszodát nem láttam még. Ahhoz, hogy a mentál-tréning hiteles legyen, kell a közeg, kell a helyszín ismerete is. De minden vízbeugrás előtt elmondom, hogy "Gór-Nagy Miklós, olimpiai bajnok".