A férfi vízilabda-válogatott drámai büntetőpárbajban megverte Spanyolországot az Európa-bajnokság döntőjében. Végig kőkemény mérkőzést játszottunk, a végén Nagy Viktor védett fontosat, a büntetőpárbajban cseréje, Vogel Soma lett a hős.
Az már a pénteken megnyert elődöntő után eldőlt, hogy a férfi vízilabda-válogatottunk kijutott az olimpiára, vasárnap viszont már azért ment a csapat, hogy 1999 után ismét Európa-bajnok legyen. Az ellenfél az a Spanyolország volt, amely 2018-ban is Eb-döntős volt, akkor a szerbektől kaptak ki a fináléban.
A Duna Arénában rendezett mérkőzésen a spanyolok rögtön az első támadásukból vezetést szereztek emberelőnyből, Granados húzta be a labdát a magyar kapuba. Hamar jött a válasz: Zalánki Gergő szabaddobásból bombázta a spanyol kapuba az egyenlítő gólt. A második spanyol gól is emberelőnyös helyzetből született, a magyar csapatnak viszont nem igazán sikerült kihasználni az ilyen helyzeteket az első negyedben. Nagy Viktor két védést is bemutatott a folytatásban, de a következő spanyol támadásnál Munarizz akkora lövést eresztett el, amit nem lehetett védeni, ezzel már 3-1 volt Spanyolországnak. Támadásban szerencsénk sem nagyon volt a nyitónegyedben, mert három lövésünk is a kapufáról jött ki, ráadásul a kapuban López Pinedo is jó formában kezdett.
A második negyedben a magyar csapat elkezdte a felzárkózást: Angyal Dánielről megfeledkeztek a spanyolok, be is lőtte a hosszúba a labdát (3-2). Nagy Viktor a legjobbkor mutatott be egy védést, ám az egyenlítés a következő percekben nem akart összejönni, időt is kért Märcz Tamás szövetségi kapitány. Aztán az időkérés után beindultunk: Zalánki lóbált egy ideig, majd a rövidbe lőtt, ezzel 3-3-ra állt az Eb-döntő. Egyre jobban védekezett a magyar válogatott, és végre támadásban is összeállt minden, Varga Dénes emberelőnyben szerzett góljával már nálunk volt az előny (4-3). A másik oldalon a spanyolok büntetőből sem tudtak betalálni. Ez a negyed egyértelműen a magyar válogatotté volt, három gólt lőttünk, amire az ellenfélnek nem volt válasza.
A harmadik negyed viszont spanyol góllal indult, de nem sokáig volt 4-4 az állás, mert Vámos hatalmas gólt vágott, újra vezettünk. Jöttek a Nagy Viktor-védések és a magyar blokkok, de a centerjátékunk továbbra sem akart működni támadásban. Úgyhogy ahelyett, hogy növeltük volna az előnyt, a spanyolok egyenlítettek, nem is akármilyen góllal, Larumbe ejtette a labdát a magyar kapuba. A centerjátékunk ugyan nem működött, távolról viszont veszélyesek voltunk: Manhercz lőtte ki a hosszú sarkot (6-5).
Az utolsó negyed ugyanúgy indult, ahogy az előző: a spanyolok egyenlítettek. És ugyanúgy folytatódott: óriási gólt lőttünk emberelőnyből, ezúttal Varga Dénes (7-6). A spanyolok furcsa góllal jöttek vissza, mert Zalánki reflexből belenyúlt egy kapu elé vágódó labdába, így kötött ki a magyar kapuban a labda. Szerencsére ettől nem zuhantunk meg különösebben, hanem rögtön kihasználtunk egy emberelőnyös helyzetet, Manhercz volt eredményes (8-7). De ezután sem lett könnyebb a döntő, mert nem tudtuk leszakítani a spanyolokat, azonban Hárai csodás csavarása után megint nálunk volt az előny (9-8).
A hajrára fordulva kétszer is támadhattunk a kétgólos előnyért, nem sikerült betalálni, majd két perccel a vége előtt időt kértek a spanyolok. Jött az utolsó két perc: a spanyolok támadtak, és másfél perc volt hátra, amikor újra egyenlítettek, Munarizz talált be. Mi jöttünk, a lövésünket blokkolták, a következő támadásból a spanyolok sem tudtak gólt szerezni. Az utolsó percben támadhattunk az Eb-győzelemért, amikor Zalánkit eltüntették, nem kaptunk szabadot, cserébe az utolsó másodpercekben a spanyolok rohamozhattak, Nagy Viktor viszont védett a legvégén.
Büntetőpárbaj jött.
(Borítókép: Huszti istván / Index)