Megrázó hír: 47 éves korában meghalt Benedek Tibor. Már az sokkoló volt, amikor május 4-én bejelentette: a vízilabdával kapcsolatos összes tevékenységét megszakítja. Akkor már tudtunk súlyos betegségéről, de reméltük, ő lesz százból az egy, aki túléli.

A világ egyik legjobb balkezes vízilabdázója volt, háromszor nyert olimpiai bajnoki címet (2000, 2004, 2008). 2003-ban világbajnok lett Barcelonában, tíz év múlva ugyancsak a katalán városban lett újra vb-győztes, de akkor már a válogatott szövetségi kapitányaként.

Sokat elárul személyiségéről, hogy Kemény Dénes, aki már elnök volt ekkor, a legjobb döntésének nevezte, hogy Benedek kezébe adta az irányítást. Ő jelentette a döntőben is a különbséget. 

„Éreztem, hogy rejtőzik bennük egy olyan erő, ami minden felett áll, ami odáig vezetett, hogy mi akartuk legjobban ezt a sikert, amit pedig soha nem kell megmagyarázni” – a mai napig kiráz a hideg, ha visszagondolok erre a Benedek-mondatra. Álltunk a Picornell uszodában, és hallgattuk őt. Szinte szónokolt.

A róla írt első interjúban még nem így beszélt. Felnő a kis Benedek címmel jelent meg róla egy cikk 1989-ben a Népszabadságban, miszerint az ifjúsági Európa-bajnokságon győztes magyar válogatott egyik vezéregyénisége Benedek Tibor volt, aki három évvel volt fiatalabb, mint a többiek, de Szívós István már látta benne azt, ami később valamennyi szakembernek nyilvánvaló lett.

Ebben írtak arról, hogy nagyapja, Benedek Tibor, és édesapja, Miklós színészek voltak. A Játékszín természetesen az édesapára utalt. 

Benedeket orvosi javaslatra vitték el úszni, mert nyolcévesen gerincsérvet kapott, az úszást azonban nem szerette, a labda jobban vonzotta. Benedek akkora tehetség volt, hogy a Labdarúgás folyóirat csapatsportmellékletében is írtak róla 1990-ben. „Hazudnék, ha azt állítanám: a legjobb riportalany. Olykor még keresi a szavakat, néha meghúzza a vállát, aztán pedig kisfiúsan mosolyog” – így kezdődött Török László írása, amely kitért arra, hogy Benedek nem emlékezett, melyik csapat ellen mutatkozott be a felnőtt vízilabda-bajnokságban. 

A gyorsan jött siker könnyen megzavarhatja a fejét egy ennyi idős srácnak – írta Török. Könnyen elképzeli az ember, hogy neki mindig minden azonnal sikerül, és ez így is van rendjén, aztán egykettőre elszalad vele a ló. Vagy ha már vízilabdázóról van szó, akkor inkább a víziló. Ez volt a válasza:

Á, nem, arra azért vigyázok. Különben is a víziló nem olyan futós állat.

Benedeket először az 1991-es világbajnokságra vitték ki a felnőttcsapattal. Mindig könnyen észre lehetett venni a medencében, amikor energikusan felúszott a labdával. Azon a tornán, 19 évesen vb-bronzérmes lett. 1992-ben már olimpikon volt, 1996-ra pedig vezéregyéniség lett. 1997-ben Európa-bajnok lett a csapattal Sevillában, két év múlva az ő nevét skandálta a csapat, mert eltiltása miatt nem lehetett ott a firenzei medencében az Eb-n. Aztán jött három olimpia, az elsőn a döntőig nem ment neki a játék, az oroszok ellen aztán visszaszerezte az önbizalmát, és négy gólt is lőtt. A 2004-es címvédéskor már csapatkapitányként irányította a többieket, de utána egy szívbetegsége miatt átmenetileg lemondta a válogatottságot. 2007-ben visszatért, és 2008-ban, Pekingben harmadik olimpiai aranyát is megszerezte.

2010-ben, nyolc év együttélés után vette feleségül gyerekei, Mór és Barka édesanyját, Epres Panni modellt. Olaszországi házasságából született Ginevra, aki már 21 éves idén.

Jöjjön egy nagy ugrás az időben és egy önvallomás, hogyan lett a csapatkapitányból hadvezér. 2019-ben mondta ezt, és ennél pontosabb leírást lehetetlen adni róla:

"Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszom túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos.

Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszom, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.

Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem."

Ezt az akaratot láthattuk számtalanszor, összenőtt vele. Letaglózó és felfoghatatlan múlt időben beszélni erről az akaratról. Benedek ezt az akaratát magával vitte akkor is, amikor a II. kerületi, évről évre szeptemberben, a kerületi iskoláknak megrendezett Kaptató futáson már a gyereke indult, de beállhattak a szülők is. Be is állt. Esélyünk sem volt, hogy utolérjük.

Mindenki őriz egy képet róla, nekem ez a képem a kerületi futás. Bár lehetnének a góljai, a gólok utáni öröme, az olimpiai aranyak utáni öröme, amikor fekszik a víz felszínén. De akármire gondolok is, ez a kép most nem színes.

Benedek Tibor játékosként háromszoros olimpiai bajnok, egyszeres világ- és Európa-bajnok, két vb-ezüstöt és egy bronzérmet, valamint két Eb-ezüstöt és három bronzérmet szerzett. Egyszer nyert világkupát, kétszer világligát. Hatszoros magyar és szintén hatszoros olasz bajnok. A magyar válogatott szövetségi kapitányaként 2013-ban világbajnoki aranyat, 2014-ben a budapesti Eb-n ezüstérmet, 2016-ban Eb-bronzot nyert. Négyszer választották az év magyar vízilabdázójának, bekerült az úszósportok Hírességek Csarnokába, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, középkeresztjét és középkeresztjét a csillaggal.

Borítókép: Benedek Tibor a Millennium Masters játékosa a vízilabda All Star-gálán a Duna Arénában 2018. július 31-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd