A Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) honlapjának közlése szerint a sportág legendás alakja vasárnap hajnalban halt meg.

A magyar vízilabda egyik legendája hagyott itt bennünket, aki játékosként és edzőként is meghatározó alakja volt a sportágnak. A hetvenes évek aranykorában a válogatott abszolút kulcsemberének számított, és persze rendíthetetlen oszlopa a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, Kupagyőztesek Európa Kupáját és bajnokságok sorozatát nyerő Vasasnak – írja róla a waterpolo.hu Facebook-oldala.

Az MVLSZ honlapja megható nekrológgal emlékezett meg a sportág szeretett és tisztelt Dudijáról:

„A pólós história egyik ikonikus mozzanata, ahogy annak idején a másodosztályú Szegedből – ahol épp jogi tanulmányait végezte – meghívta a válogatottba a szövetségi kapitány, Gyarmati Dezső, hogy aztán a Dudi becenévre hallgató szőke óriás teljesen ismeretlenül, az első FINA Világbajnokság sorsdöntő, szovjetek elleni mérkőzésén három gólt lőjön 1973-ban, Belgrádban, ami egy 5–4-re megnyert összecsapáson legalábbis meghatározó teljesítménynek számított.
 
Innentől több mint egy évtizedig kirobbanthatatlannak számított: saját maga úgy jellemezte ezt az időszakot, hogy számtalan zseni gyűlt össze a Gyarmati-féle aranycsapatban, amely a játéktudás mellett elsősorban azzal emelkedett a többiek fölé, amit a Csapó-Faragó-Szivós trió irdatlan magasságbeli és fizikai fölénye garantált. 

– Minket akkoriban egyre jobban utáltak, amit nem csodálok, mert nem volt divat az, hogy ennyivel jobb vagy mindenkinél, és nem csupán a világversenyeken, de a különböző felkészülési tornákon is – szinte mindig mi nyertünk, és én megértem, hogy ez egy idő után elviselhetetlen a máshoz szokott riválisoknak – emlékezett vissza később. Tény, ha csak a nagy viadalokat vesszük, az 1976-ban, Montrealban olimpiát nyerő, 1974-ben és 1977-ben Európa-bajnok, 1979-ben Világkupa-győztes, plusz 1975-ben és '78-ban vb-ezüstérmes, végül 1980-ban, Moszkvában olimpiai bronzérmes magyar csapat félelmetes menetelést mutatott be ebben az időszakban.

És hasonló volt a helyzet a hazai vizeken is: a Csapó-Faragó kettős által fémjelzett, és Dudi szerint minden idők legempatikusabb edzője, Rusorán Péter által vezetett Vasas 1975 és 1984 között tízből mindössze egyszer, 1978-ban nem vitte el az aranyérmet, 1979-ben és 1984-ben pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is. A többszörös gólkirály 1985-ben egy KEK-győzelemmel búcsúzott el a piros-kékektől, mielőtt Olaszországba igazolt.

Még ekkoriban is részese volt néhány szebb menetelésnek, így az 1982-es vb-ezüstnek és az 1983-as Eb-második helynek – a válogatottól aztán a nem túl szép emlékű, 1986-os madridi vb-n köszönt el (272 alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben), és hamarosan klubszinten is felhagyott a játékkal.
 
Előbb Szicíliában, majd 1991-től itthon, a Vasasban lett vezetőedző, együttesét 1992-ben bajnoki döntőig vezette, később Faragó Tamással indított pólósulit, hogy aztán 2003-ban még egyszer, utoljára feltűnjön a medenceparton, amikor egy idényen át a Fradi pólósait irányította.
 
Sokáig jogászként dolgozott, de az utolsó két évtizedben már sokkal kevesebbet láttuk az uszodában – a Hélia szállóban viszont bármikor meg lehetett találni, ahol a szaunában vagy a kártyaasztalnál bárkivel szívesen beszélgetett bármiről, így vízilabdáról és futballról is; igazi egyéniség volt, karakteres véleménnyel és elronthatatlan jókedéllyel.

– Egy újabb legendát veszítettünk el, aki nem csupán azokban a csapatokban számított kiemelkedő játékosnak, amelyekben játszott, de aki egyéniségével, tudásával, karizmájával meghatározó módon formálta is a sportágat. Ő egyike azoknak, akik miatt a magyar vízilabda azt a súlyt képviselheti a magyar sportban, sőt, a világ sportjában, amit képvisel, hogy folyamatosan a legjobbak közé tartozik, hogy megkerülhetetlen tényező – mondta az MVLSZ elnöke, Madaras Norbert.
 
Öblös hangja még a fülünkben cseng, épp ezért nehéz leírni, hogy dr. Csapó Gábort a Magyar Vízilabda Szövetség a saját halottjának tekinti... De... Adjon megnyugvást az a mondat, amit a 70. születésnapján készült interjúban egyszer sem mulasztott el megjegyezni: „Akinek nálam szebb élete volt, az festi magát.”

A Vasas SC saját halottjának tekinti, szintén egy közösségimédia-bejegyzésben emlékeztek meg a legendás centerről.

Nemrég kórházba került

Amint arról az Index is beszámolt, légzéselégtelenség miatt kórházba került Csapó Gábor volt válogatott vízilabdázó. A korábbi klasszis játékosnak az elmúlt években többször is voltak egészségügyi problémái, ezért nemrégiben a Honvédkórházban kezelték. Pár nappal később felébresztették a mesterséges altatásból, és orvosi felügyelet alatt tartották.

Csapó Gábor tavaly az Indexnek is interjút adott, de akkor elsősorban nem a vízilabdáról, hanem a fociról volt szó.

Nála jobban kevesen értettek a labdarúgáshoz, és azon belül az olasz focihoz, hiszen hosszú évekig vízilabdázott Itáliában, és az 1990-es olaszországi világbajnokság idején a helyszínről tudósította a Nemzeti Sportot. Akkor is volt alkalmam megtapasztalni fantasztikus hozzáértését. Mindmáig fülemben cseng az a mondata, amelyből leszűrhettem, mennyire vonzódik a labdarúgáshoz.

Hogy szeretem-e a futballt? Én már a póló helyett is focit nézek...

Csapó Dudi 43 éve tartozott a jó ismerőseim közé, csak legfeljebb ő erről kezdetben még nem tudott. 1979-ben a balatonfüredi Hotel Marina strandján futballoztunk vele, mi szünidős pincérek voltunk, ő már olimpiai bajnok világsztár, másodállásban pedig aranyifjú. Öblös hangja betöltötte a légteret, úgy kezelte a labdát, mint Paolo Rossi (hogy egy kortársát említsem), mi pedig irigykedve figyeltük, hogy a csajok tátott szájjal bámulják a szőke hajú, jóképű, sármos óriást.

Dudi nemcsak az uszodák, hanem az élet császára is volt. Minden megadatott neki, ami ehhez kellett: filmszínész külső, varázslatos labdaérzék, beretvaéles ész. Nem csoda, hogy ügyvédként is sokra vitte, nála jobb römist pedig nem hordott a hátán a föld, ahogy erről nem is egyszer meggyőződhettünk egyik törzshelyén, a Duna Park kávéházban. 

Mindig nagy kanállal habzsolta az életet, talán egy kicsit túlságosan is nagy kanállal, a szó szoros értelmében. Másfél évvel ezelőtti beszélgetésünk közben meg is említettem neki, hogy egy pár kilót leadhatna, de csak legyintett...

Vasárnap hajnalban felköltözött az égi uszodába, az 1976-os olimpiai bajnok együttes legendás edzői, Gyarmati Dezső és Kárpáti György, no meg a hozzá hasonló képességű játékostárs, Szivós István mellé. 

(Borítókép: Csapó Gábor. Fotó: Kaszás Tamás / Index)