Ahhoz képest, hogy az első negyed közepén 0–2-re állt, a maradék 28 percben mindössze két (!) gólt kapott a fantasztikusan védekező magyar válogatott, így végül hatalmas csatában sikerült 6–4-re nyerni a görögök ellen a Los Angeles-i világkupa-szuperdöntő negyeddöntőjében. Vogel Soma lett az MVP, következnek a spanyolok.
A szövetség beszámolója alapján kibekkelt támadással és kimaradt fórral indult a parti, majd némi „mezőnyözés” után Kakarisz három perc után meglőtte az elsőt, egy könnyű bepasszosat fórból, míg nálunk a második sem ment be – Vámos Márton irányzéka hordott kissé mellé. Ugyanakkor Nikolaidisz egészen elsőrangú pöccintéssel fejezte be az ellentámadást, így már kettővel mentek a hellének. Akik ezután elmehettek volna akár hárommal is, elvégre akadt két emberelőnyük is, de előbb – egy remek blokknak hála – perdült a labda a lécre, aztán Argiropulos trafálta telibe a fát, a kettő között Zerdevasz valahogy belekapott Zalánki Gergő relatíve tisztán elengedett labdájára.
Mielőtt kaparni kezdtük volna magunkat, hét perc elteltével végre a harmadik hat az ötöst megoldottuk szépen: Jansik Szilárd emelkedett ki a falból, és mattolt, hogy aztán egy labdaszerzést és egy újabb kiállítás befújását követően az élete első válogatott meccsét játszó Vigvári Vince remek érzékkel verje át a görög kapust – 6 másodperccel a duda előtt.
És a lendület tartott a szünet után is!
Rögvest az első támadásból Zalánki bombája valahogy belibegett Zerdevas kezéről, bár vissza kellett nézni, de megadták. Húsz másodperc után tehát 3–2-re vezettünk – és itt be is fejeződött a gólgyártás erre a félidőre...
A bírók lenyelték a sípjukat, a véleményes akciókban sem ítéltek semmit, tiszta helyzet pedig nem nagyon adódott, azaz szépen fáradtak a srácok itt is, ott is. Az utolsó perc környékére érve aztán előbb Genidoniasz maradt tisztán rosszkéz-szélen, de Vogel Soma óriásit védett, majd végül kaptunk egy előnyt, ám hiába jutott el a labda Német Toni kezére, ő kissé kisodródva melléhúzta a falból, azaz maradt 3–2 a félidőre.
A második elején megint megduplázhattuk volna a különbséget, ám Konarik Ákos fórból a kapusba törölte a labdát, míg Kalogeropoulos végül egy parádés kinti lövéssel megtörte a görögök – védelmünket dicsérő – 13:30 perces gólcsendjét. Ez utóbbi ismét ránk ragadt át, mert a következő előnyt Manhercz Krisztián rontotta el, és míg Fontulisz szépen besimította az övékét, Zalánki Gergő kisvártatva fölébombázta a Jansik által összebrusztolt ötméterest.
Három támadás, két fór és egy ötös, nulla gól, elég rosszul festett – még jó, hogy Argiropuloszt leblokkoltuk hátrányban.
És még jobb, hogy Varga Dénes ezután egy csakis tőle látható, fantasztikus csuklómozdulattal egyenlített, belépve hat méterre, akcióból. A negyed hátralévő négy és fél perce újfent kőkemény csatát hozott, ismét a védelmek remekeltek, a negyed végén a mi öt emberünk óriásit produkált egy görög fórban – időkérés után jöttek, lövésig sem jutottak.
Egyre inkább érezhető volt, hogy óriási értéke van a gólnak – különösen egy olyannak, amivel indítottuk a zárórészt: Fekete Gergő fantasztikus érzékkel, két rázuhanó védő közül pöttyintette ki a labdát Jansiknak a szélre, akinek annyi ideje volt, hogy a vízről a léc alá tolja – így fest egy magyaros varázslat, ami egy ilyen meccsen valóban hatványozottan sokat jelentett.
A következő percek pedig csak ráerősítettek minderre: elképesztően nagyot melózott a védelem mindkét oldalon.
Zalánki egy szédületes belenyúlással tett tönkre egy újabb görög előnyt, utána viszont megint kissé statikusra sikeredett a mi fórunk, bár időkérés után mentünk neki, így Vámos Marci labdája a blokkon halt el. A hellénekben is egyre kevesebb kakaó maradt, azért Papanastasiou megpróbált egy ellenakciónál egy az egyezni, de pont a lövésnél érződött, hogy már nem maradt elég ereje, mert a labdája mellément. És mivel kissé lemaradt, elöl nagyon okosan megoldottuk a hat az ötöt, Vámos Marci érkezett végül épp annyival előbb a kapu elé, hogy már csak ötöst érően tudják szerelni. Varga Dumi pedig az utolsó mohikánok – már nincs több aktív olimpiai aranyérmesünk rajta kívül – higgadtságával döntötte el a meccset.
Bár két és fél perc maradt még, érezhető volt a kétgólos előny ezen a mérkőzésen, a negyedik negyedben már győzelmet ért. Különösen úgy, hogy Vogel Soma újabb védést mutatott be – korábban egy támadáson belül háromszor ért oda egy perc alatt –, aztán Manhercz blokkolt elsőrangúan. Az óriásit melózó Jansik centerakciója gólt érdemelt volna, de ne legyünk telhetetlenek – akárcsak a második, a negyedik negyedben sem kaptunk gólt, így sikerült kiharcolni az elődöntőt, a hölgyekhez hasonlóan a görögöket tolva félre.
Vogel Soma lett a meccs embere – nem csoda: 13/9-es, 69 százalékos mutatóval zárt, úgyhogy ő lett az MVP, teljes joggal. Folytatás a spanyolok ellen, ha már az elmúlt másfél hetet nagyjából velük töltöttük.
Varga Zsolt szövetségi kapitány
„Benne vannak az ilyen kevés gólos mérkőzések a pakliban a felkészülésnek ebben a szakaszában, hosszú utazás után. Nekem leginkább az tetszett, hogy a meccs előrehaladtával egyre stabiliabb lett a védekezésünk, az utolsó negyedben még többet blokkoltunk, mint addig. Ez egy fontos győzelem, mert a görögök nagyon jók.
A támadás mehetett volna kicsit jobban, mert azért a spanyol kétkapuk alkalmával már játszottunk eleget, de amikor ekkora fókusz van a védekezésen, mint ma nálunk, akkor azért az sokszor megy a támadásvezetés rovására. Azzal egyébként is kevesebbet tudtunk foglalkozni eddig, a fórok lassúak voltak, ezt egyértelműen láttam, ezen változtatni kell, de dolgozni fogunk ezen is a világbajnokságig – addig pedig mindig segíthet az az egyéni extra, hiszen mégiscsak magyar vízilabdázók vagyunk.”
Vogel Soma, a mérkőzés MVP-je:
„Nagyon fizikális, nagyon kemény meccs volt, hosszú utazás után – nekünk szokatlan, nagyon meleg vízben. Ez a mezőnyjátékosoknak iszonyú nehéz, mert kevés gól esik, azaz megállás nélkül menniük kell, épp ezért köszönöm nagyon a többieknek, hogy ilyen őrlésben ennyire masszívan és jól védekeztek, mert ennek köszönhettük ezt a győzelmet.”
Teodorosz Vlahopulosz, a görögök szövetségi kapitánya:
„Nem mondhatom, hogy elégedetlen volnék, ez volt az első hivatalos meccsünk hosszú idő után. Különös találkozó volt, rengeteg kiemelkedő tudású vízilabdázóval a vízben, mégis a mérkőzés színvonala nem ütötte meg azt a mércét, amire azt mondhatnánk, hogy közönségszórakoztató... Három egyenlő negyed után a magyarok azzal nyertek, hogy átgondoltabbak voltak a támadásoknál. A játékosaim próbálkoztak, de nem játszottak annyira precízen, így most kénytelenek leszünk az ötödik helyért menni.”
Férfi világkupa, szuperdöntő, Los Angeles
Negyeddöntő
Magyarország–Görögország 6–4 (2–2, 1–0, 1–2, 2–0)
Gólok: Varga D., Jansik Sz., 2-2, Zalánki, Vigvári Vince ill., Kalogeropulosz, Fontulisz, Nikolaidisz, Kakarisz
További mérkőzések:
Spanyolország–Németország 18–9
Olaszország–Románia 20–2
Egyesült Államok–Szerbia 10–9