Történelmi mélypontról ugyan nem beszélhetünk – azt továbbra is az 1986-os 9. hely jelenti a világbajnokságokon –, ám így is keserű szájízzel vághatott neki férfiválogatottunk a dohai vb utolsó versenynapjának. Magyar idő szerint reggel nyolckor, a legkorábbi mérkőzés első ráúszásának nekifeszülve, azaz a 7. helyért csatázva – az elmúlt években az ilyen korai kezdetű mérkőzésekhez sokkal inkább hozzászokó, stabil középcsapattá süllyedt – öregedett – Montenegró ellen. 

A hangulatot az sem fokozta, hogy az utolsó pillanatban a vb-t kisebb megbetegedésből felépülve bevállaló Varga Dénes is kimaradt a keretből, pedig a meccsnapi kimaradó Pohl Zoltán lett volna helyette. A csere annyira váratlanul történt, hogy Pohl nem is a saját helyén állt a bemutatásnál, hanem Vargáén. Az okokról majd biztos érkezik egy közlemény a szövetségtől...

Alig egy perc után megszereztük a vezetést Vígvári Vince találatával. Innentől kezdve végig mi diktáltuk a tempót, igaz, elszakadni nem tudtunk, magyar gólra előbb-utóbb mindig jött egy montenegrói válasz, de az első negyedben a fordítástól nem nagyon kellett félnünk (4–3).

A második játékrészről ugyanezt nem mondhattuk már el, a mieink mintegy nyolcperces gólcsendbe süppedtek, miközben Montenegró előbb egyenlített, majd két kapufát is dobott. Vámos erejéből csupán egy támadóidőn túl hálóba küldött labda jutott válaszul. A pauzát Zalánki megúszásából sikerült lezárni – világklasszis hetesünk Vogel védése után kapott remek indítást egyetlen perccel a nagyszünet előtt. A játékrész hajrájában felpörögtek az események, gyors gólváltás után 4 másodperccel a dudaszó előtt Popadics egalizált ötösből (6–6), ezzel a negyedet megnyerve Montengerónak.

Ami a második felvonásban hét percig tartott, a harmadikban 32 másodperc alatt megvolt: az első magyar gólt Fekete szerezte fórból a térfélcsere után. Ez azonban nem jelentette azt, hogy támadásban minden gondunk egy csapásra megoldódott volna. Cserébe a védekezés összeállni látszott – noha öldöklő iramról és vérszemet kapó Montenegró-rohamokról véletlenül sem beszélhettünk –, ezúttal rendre odaért egy blokk a mieinktől, amikor kellett. 7–7 után egymást követő két találatot is összehoztunk, de mielőtt igazán elkezdhettünk volna örülni ennek, Montenegró két jól megjátszott centerpasszból megint visszakapaszkodott (9–9).

A negyedik játékrész elején ráadásul Montenegró – a meccsen először – a vezetést is átvette. A teljes vb miatt érzett csalódottság egyre inkább kiült a mieink gesztusain, Zalánki volt az, aki még a leginkább próbálta vállára venni a csapatot. Jansik az ő centerpasszából harcolt ki büntetőt, ami viszont pechünkre a kapufáról kiperdült. Egy perccel később Vámos csikart ki egy újabb ötméterest, ami ha szintén kimarad, alighanem végképp megülte volna a magyar lelkeket – bement (10–10). Vígvári zicceréből megint megszereztük a vezetést, mégis Montenegró kezdhette előnyből a végjátékot, Vujovics ejtése után kapust is cseréltünk (11–12).

Gólra gyors gól volt a válasz megint, így meccsben maradtunk. A tizenhét kapura tartó lövésszel szemben bemutatott öt-öt védést egyik hálóőr sem tehette zsebre ezen a ponton. Bányai Márk jó beszállása is kellett ahhoz, hogy az utolsó percben is legalább lőtávolban legyünk: Zalánki eldurrantott bombája után Vidoviccsal szemben már a második bravúrját mutatta be a magyar cserekapus. Egymaga azonban ő sem oldhatott meg mindent, 1 perc 17 másodperc volt az órán, mikor Vujovics kettejük újabb párharcát már megnyerte (12–13).

Most Vámos egalizált fórból, 52 másodperc maradt vissza, ami elméletileg egy-egy támadási lehetőséggel kecsegtetett mindkét oldalon. Montenegró rögvest ki is használta az időkérését, ne menjen az idő a felúszással – vész esetére nekünk is maradt még egy. Kellett is, mert hiába tűnt úgy, kivédekezhetjük a balkáni akciót, a végére igencsak belelendülő Radovics „kilométeres” távolságból is bevette a kapunkat. Ideiglenesen Vígvári jelentkezett be a megmentő címére, négy másodperccel a dudaszó előtt egálra – így pedig ötöspárbajra – hozva a találkozót (14–14).A szétlövésben a második párnál Perkovics hibázott, majd, az ötödiknél a veterán Brguljan a keresztlécre bombázott, így az ötödik magyarnak már oda sem kellett állnia – összejött a győzelem (18–16). 

A mieinknek 2022 – a Märcz Tamás kapitányi búcsújához vezető budapesti vb-kudarc – után ismét a 7. hely jutott osztályrészül. Akkor ugyancsak Montenegrót vertük a „búcsúmeccsen”.

A férfimezőny döntőjébe a csoportkörben a mieink által ötösökkel legyőzött Olaszország, valamint Horvátország válogatottja jutott be. A finálét magyar idő szerint 15 óra 30 perckor kezdik. A bronzért Spanyolország és a magyar csapatot a negyeddöntőben óriási meglepetésre legyűrő Franciaország csap majd össze.

A dohai leckékből tanulva Párizsban – remélhetőleg – csak jobb jöhet!

FÉRFI VÍZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG
7–8. helyért
Magyarország–Montenegró 14–14 (4–3, 2–3, 3–3, 5–5) – ötméteresekkel: 18–16