A főszereplők, köztük a légiósként a vesztes olasz ellenfelet erősítő Zalánki Gergő, a vlv.hu szaklapnak nyilatkoztak.

A Ferencváros a máltai négyes döntőben előbb a szerdai elődöntőben ötméteresekkel 18–17-re legyőzte a szerb Novi Beogradot, majd péntek este a fináléban 12–11-re bizonyult jobbnak a Pro Reccónál. A zöld-fehérek öt év után nyerték meg ismét a legrangosabb európai kupasorozatot.

Nyéki Balázs, az FTC-Telekom Waterpolo vezetőedzője azzal kezdte mondandóját, hogy várakozásának megfelelően egy sorozatot lezáró fináléban már nem a szakmai szempontok a legfontosabbak.

„Megpróbáltuk őket kizökkenteni abból a nyugodt, magabiztosságot sugárzó mentális állapotból, ami mindig a jellemzőjük. A feladat az volt, hogy kezdjünk jól, védekezzünk hatékonyan, ezzel bizonytalanítsuk el őket. Persze, ez csak egy terv volt, amit a játékosoknak kellett megvalósítani, s nyilván úgy sikerült, hogy bizonyos taktikai elemek jól működtek. Hozzáteszem, még több is, mint amit vártam egy ilyen döntőben.”

A tréner szerint „panelszavak, hogy szív meg akarat meg mentális felkészültség”, de ezúttal ezekre volt szükségük.

„A Reccót megverni mindig hatalmas dolog. Egyébként nem gondoltam magunkat gyengébbnek náluk, de tény, hogy nekik több volt a rutinjuk ebben a műfajban. A BL-sikerek számát tekintve még mindig messze vagyunk tőlük, de közeledünk, és ez a közeledés reményeim szerint jövőre folytatódik.”

Varga Dénes, az FTC rutinos világklasszisa, az együttes csapatkapitánya azt emelte ki, hogy nem is annyira a győzelem és ez a mostani állapot izgatta, hanem sokkal inkább az odáig vezető út, mert „az sokkal érdekesebb volt, mint a korábbi szezonok”.

Sokkal jobban megmarad a fejemben, hatalmas élmény volt az idáig vezető kilenc-tíz hónap.

Az olimpiai bajnok pólós szerint a döntőben nem elsősorban a formájuk bizonyult a mérleg nyelvének, hanem az, hogy megmutatták: csapatként mit szeretnének képviselni, hogy tudnak egymásért küzdeni.

„Ez teszi emlékezetesebbé a szezont, nem feltétlenül pusztán az eredmény. Ez egy nagyon jó társaság volt, egy nagyon jó csapat.”

A meccsen abban bízott, hogy sikerül zavarba hozni az olasz csapat kiválóságait, például azzal, hogy az elején nem engedték őket elhúzni, sőt rendre hátrányba kényszerítették ellenfelüket, ami szerinte egy Pro Recco esetében „már önmagában zavaró tud lenni”. Varga Dénes a záró kérdésre azt mondta:

Jansik Szilárd azt hangsúlyozta, hogy szeptemberben ezért kezdtek el dolgozni: új edzővel, új stábbal, rengeteg új játékossal.

Ez akkor még csak egy álom volt, de mindent megtettünk azért, hogy ez az álom beteljesüljön, és ma beteljesült. Iszonyatosan nehéz volt a döntő. A Pro Recco a legutóbbi három BL győztese, az utóbbi tíz-húsz év legjobb csapata, mindig nehéz ellenük, ők voltak ma is az esélyesebbek. De nem baj, így még nagyobb öröm, hogy sikerült őket megverni. Végig higgadtak maradtunk, és azt gondolom, hogy sok mindent sikerült megvalósítani abból, amit az edzőnk kért. De itt azért főleg a szív és az akarat számított, mi akartunk jobban: »éhesebb kutya gyorsabban fut«.

Vogel Soma, a Fradi és a válogatott első számú kapusa régen érzett akkora örömöt, mint a BL-győzelem után, talán Fukuokában, a világbajnokság megnyerésének pillanatában.

„Lehet, hogy ez a mostani még annál is nagyobb volt... Tiszta szívből játszottunk, és szerintem az egész szezon során érezni lehetett, hogy ez benne van a csapatban. Nagyon jól kezdtünk, és ez fontos volt, mert a Recco az első percekben mindig nekiesik az ellenfelének. Éreztettük velük már az elején, hogy ez ma a mi esténk lesz.”

Zalánki Gergő a Pro Recco kulcsembere, aki valóban főszerepet játszott a fináléban, csak ezúttal kicsit másként, mint ahogyan megszokhattuk tőle. A játékos ugyanis négyperces büntetést kapott, amit túl szigorúnak érzett, és a játékvezetőkön a következetlenséget kérte számon.

„Nem ütöttem. Elkapta a torkomat, a nyelőcsövemet, rohadtul fájt, s egy önkéntelen reflexmozdulattal, ellöktem magamról. A meccs után Molnár Tamás megmutatta a videót, tényleg rosszul nézett ki, de az szerintem még a felvételen is látszik, hogy nem ütöttem víz felett ököllel, hanem ellöktem magamtól egy hirtelen mozdulattal. Merkulov nem is fájlalta a fejét, amikor kiderült, hogy VAR-oznak, fogalmam sem volt, hogy ezt az esetet nézik. Lényegében semmi nem történt, legfeljebb egy cserés kiállítást »érdemeltem« volna, azt is azért, mert kívülről tényleg nem nézett ki jól. Szóval szerintem nagyon súlyos volt ez a büntetés. Más kérdés, hogy ami a kiállításom után történt az sem volt rendben. Minek a négyperces büntetés, ha a bírók »visszakompenzálják«, volt, hogy egy támadás alatt háromszor is kiállítottak a Fradiból. Ez nem használ a sportágnak.”

Zalánki Gergő azt mondta: a meccs végén beszélt a bírókkal, akiktől azt a választ kapta, hogy „nem az ő döntésük volt”.

„Összességében a meccsről: nem játszottunk jól, főleg az emberelőnyök kihasználása ment rosszul, a Fradi jobb volt, megérdemelték, úgyhogy gratulálok nekik.”