Monostori Attila halála – nem túlzás ezzel a klisével élni – megrázta a honi vízilabda-társadalmat. Az 54 éves, 114-szeres válogatott sportember szombat este hunyt el tragikus hirtelenséggel. A Genesys OSC Újbuda U14-es csapatának edzője, aki az ifjúságiak B együttesét is tréningezte, szombat este otthonában, tévénézés közben lett rosszul, ahogy egykori játékostársai elmondták. 

Amikor elvesztette az eszméletét, azonnal kihívták a mentőt. Újraélesztették, de amikor megérkeztek a kórházba, már nem élt.

Monostori Attila egészséges volt, még túl az ötvenen is aktívan vízilabdázott, semmilyen jel nem utalt arra, hogy bármi történhetne vele…

Tóth László, a 287-szeres válogatott center nemcsak az OSC-ben volt kollégája, hanem a nemzeti együttesben is sokáig együtt játszottak.

Hihetetlen, hogy meghalt Attila, hiszen valóságos őserő volt – mondta az egykori játékostárs. – Olyan erős volt a lövése, hogy a kapusok rettegtek tőle. Évekig együtt játszottunk a válogatottban, peches korosztály voltunk, nem nyertünk világversenyt, nem volt szerencsénk, pedig 1996-ban, Atlantában is előrébb végezhettünk volna a negyedik helynél. Miután edző lettem, Nagyváradon egy évig nálam is játszott.

Annak az 1996-os, atlantai válogatottnak Kósz Zoltán volt az egyik kapusa. 

Szerény, visszahúzódó srác volt Attila, ugyanakkor nagyszerű pólós – idézte fel az olimpiai bajnok. – Nem szeretett a középpontban lenni, sem a vízben, sem a parton, de akit lefogott a medencében, az nem nagyon tudott megmoccanni. Elképesztő, hogy még ötvenéves kora után is vízilabdázott, éppen ezért hihetetlen ez a tragédia, ami vele történt. Hiszen sportszerű életet élt.

Petik Attila, az OSC utánpótlás-szakágvezetője alig tudott megszólalni.

Manó betölthetetlen űrt hagyott maga után – préselte ki magából nagy nehezen a szavakat. – Le is fújtuk a hétfő délutáni edzéseket, hiszen két korosztálynak, a 2011-es születésű srácoknak és az ifi kettőnek volt az edzője. Szakosztály-értekezleten próbáljuk rendezni a sorokat. Összetört bennünket ez a tragédia.

Horkai György, a zseniális olimpiai bajnok pólós három éven át volt Monostori szövetségi kapitánya a válogatottban.

1993 és 1996 között játszott nálam Attila a válogatottban – mondta Hores. – Németh Zsolttal párban nagyszerűen oldották meg a feladatukat, nélkülözhetetlen hátvédkettőse voltak ők a válogatottnak. Máig sajnálom, hogy nem tudtunk nagy világversenyt nyerni, az atlantai olimpia lett volna a csúcspont, de nem sikerült. Nagyszerű pólós volt, erős, bombalövéssel. Nem volt a szavak embere, helyette a tettei beszéltek. Ahogy jómagam, úgy ő is játszott Olaszországban a Pro Recco csapatában. 

Hogy mennyire nem volt a szavak embere, arra példa egy anekdota. Amikor Monostori a Tungsramban pólózott, egyik nap jelezte Godova Gábor edzőnek, hogy délután nem tud jönni tréningre. Miért nem, kérdezte a szakvezető. Mert szül a feleségem, hangzott a válasz. A csapatban nemhogy azt nem tudták, hogy Attila felesége várandós, de még azt sem, hogy a pólós megnősült…