A merevlemezeiről ismert Western Digital termékeiről sok mindent el lehet mondani, de a „látványos” jelzőt és a „csomagolástechnikai bravúr” kifejezést biztos nem fogjuk egy mondatban emlegetni velük. A HD TV nevű médialejátszó egy fekete, lekerekített élű műanyag doboz, az elején két-három LED, oszt jónapot. Ha a tévéállványon a dvd-lejátszó tetejére tesszük, észre sem vesszük, hogy ott van. Merevlemeze nincs, azt két USB 2.0-ás porton lehet rácsatlakoztatni, mi egy 160 és 320 GB-os WD My Passport külső HDD-vel, és hatféle pendrive-val teszteltük. Ami a kimeneteket illeti, van HDMI és sima kompozit, no meg optikai audió, és ennél több nem is férne el a zsúfolt hátlapon.

A WD HD TV lényege, hogy a netről letöltött filmeket nem kell állandóan dvd-re kiírni, mégis a plazmán élvezhetjük House legújabb geciskedését a heti beteggel. Jogos a kérdés persze, hogy miért nem kötjük össze egy HDMI-kábellel a számítógépet és a tévét. A válasz egyszerű: nem minden gépen van HDMI-kimenet, a notebookokon még ritkább, és ki a franc akarna még egy kábelt a szobán áthúzni, amit a macska vígan elrághat reggelre? A távirányítóval az ágyból vezéreljük a kütyüt, és nem kell felugrálni a géphez képernyővédőt kikapcsolni meg képarányt állítgatni.

Minden olyan formátumot megzabál, amivel a film- és sorozatfüggők találkozhatnak, az mpeg1-től a wmw-ig, és nagy felbontású (High Definition, HD) filmeket is lejátssza, amiket .mkv formátumban lehet beszerezni. Képeket is nézegethetünk vele, zenét is hallgathatunk, és a szerkezet könnyen összerakható: bedugjuk a kábeleket meg a vincsesztereket, és kész.

A menü egyszerű és könnyen kezelhető. Kissé idegesítő, hogy a lejátszó alapértelmezésben mindenáron képeket akar vetíteni, és nem jegyzi meg, hogy legutóbb videóztunk, de ezt hosszú távon meg lehet szokni. Viszont akárhány filmbe belekezdhetünk, ha abbahagyjuk, megjegyzi, hol tartunk, és onnan folytatja. Ez azért is nagyon jó, mert a tekerés nem igazán erőssége a WD HD TV-nek, hiába írja ki az információs sávban, hogy 16x-os sebességet pörget, mire elérünk egy kétórás film 110. percéig, simán megőszülünk.

Listázva és ikonokkal is megjeleníthetők a tárolt tartalmak, és a WD HD TV kezeli a rendes könyvtárszerkezetet és a hosszú fájlneveket is. Választhatunk, hogy mit listázzon ki, minden fájlt, vagy csak a legutóbb játszottakat, ezeket akár időrendben vagy névsor szerint is megmutatja, sőt, ha nagyon akarjuk, a HDD-n levő összes filmet kilistázza, attól függetlenül, hogy azokat könyvtárakba rendeztük-e, vagy csak mindent behúztunk a gyökérbe. A külső usb-eszköz lecserélésekor arra kell odafigyelni, hogy nem szabad kirángatni a kábelt, hanem szépen le kell választani a meghajtót az EJECT feliratú gombbal, ellenkező esetben adatvesztéssel kacérkodunk.

Az .srt fájlban található feliratokat – ha azoknak ugyanaz a nevük, mint a film címe – automatikusan betölti, és hibátlanul jeleníti meg a magyar ékezetes karaktereket is, bár egy esetben a dőlt betűs felirat helyett <i> és </i> HTML-tagekkel lepett meg, de ez lehet a felirat hibája is. Ha a videóhoz több hangsáv van, például az angol mellé a magyar is felkerült, akkor néhány gombnyomással átválthatunk a kívánt sávra. A WD HD TV a számítógépen összeállított lejátszási listát is kezeli, de ha egy könyvtárban több fájl van, akkor a play gomb lenyomása után automatikusan lejátssza az összes filmet, míg ha az ok gombra nyomunk, akkor csak azt az egyet játssza le.

Igazi negatívumot nem is nagyon lehet elmondani a készülékről, hacsak azt nem, hogy hiába kapcsoljuk ki, ez a rákötött külső vincseszterekre hatástalan, azaz továbbra is áram alatt maradnak, és idegesítő is lehet, ha világít a LED, és hallható a vincseszterek zümmögése. Az ára igazán baráti, legolcsóbban jelenleg 27 000 forint környékén lehet beszerezni, ennyiért nagy felbontású lejátszót nem nagyon vágnak hozzánk.

Formába öntött minden

A mélyhűtőtől a mobiltelefonig mindenfélét gyártó LG másféleképpen próbálja kielégíteni a nagyfelbontású filmekre vágyók igényeit. A nemrég bemutatott BD370 egy szokványos bluray-lejátszó olyan extrákkal, amiket a kisebb tajvani garázscégek már rég beleépítettek a médialejátszóikba.

A BD370 nagy, mint a szokványos házimozirendszerek, ezért az előlapján elfért egy kis kijelző, amin a film állását követhetjük nyomon. Szép eszköz, de a közepére rakott kerek bekapcsológomb túlságosan kihangsúlyozza, hogy bluray-lejátszóval van dolgunk. Biztosan bejön azoknak az embereknek, akik már a dvd-lejátszót sem húzsezerért vették, hanem százezerért, amikor még film sem nagyon volt hozzá.

Most ugyanitt tart a bluray: alig van film, és azok is méregdrágák. Ezen a problémán segít a BD370, ami a netről letöltött filmeket és sorozatokat is lejátssza. A kütyü olvassa a dvd-gyűjteményt, a blurayt, de simán megbirkózik a divx és az mkv formátumokkal is. A lejátszó elején lévő lehajtható takarólemez mögött van egy usb-port (sajnos nem a hátlapon), ami a leírás szerint csak memóriakulcsokat kezel, de valójában a mobilt és az usb-s merevlemezeket is felismeri. A vincseszter persze csak akkor működik, ha saját tápellátása van, sajnos a BD370 csak a FAT partíciókat kezeli, ami több okból problémás.

Trükközni kell ahhoz, hogy 32 gigabájtnál nagyobb FAT partíciót tudjunk létrehozni, mert a Windows XP alapból nem hajlandó ilyesmire. (Megoldható Linuxszal vagy Partition Magic programmal.) Másrészt a FAT elavult technológia, és a partíción nem lehetnek 4 gigabájtnál nagyobb fájlok, ami elég nagy baj, mert az .mkv formátumban elmentett nagy felbontású egész estés mozifilmek általában nagyobbak; vannak 6-8 gigabájtosak is. Az mkv-t tehát inkább ki kell írni duplarétegű dvd-re vagy blurayre, és onnan lejátszani. Az usb-re kötött vincseszteren érdemesebb zenéket, rövid családi videókat és fényképeket tárolni.

Dvd-k másolatát is lejátssza vincseszterről a BD370, de kicsit vacakolni kell az előkészítéssel, mert fejezetváltáskor a hangsáv mindig visszaugrik eredeti angolra, a gyermek meg ilyenkor üvöltve csapkodja a távirányítót, hogy miért angolul hablatyol a hableány. Ez is megoldható egy kis hekkeléssel, a DVD Shrink segédprogrammal a számítógépen néhány perc alatt kitörölhetők a fölösleges hangsávok.

Az BD370 menüje egyszerű és gyors, ami nagyon sok tajvani médialejátszóról nem mondható el. Csupán a film pörgetése után kell várni arra, hogy a lejátszás újra elinduljon. Állítólag a BD370 már gyorsabban tölti be a bluray-filmeket, mint a korábbi lejátszók, de még így is elég lassú; a dvd-k és a fájlból indított filmek szinte azonnal elindulnak, míg a bluray betöltése alatt simán elmegy a kedvem a mozizástól.

A BD370 hátlapján van HDMI-, kompozit- és komponenskimenet, optikai audió. Érdekes jelenség, hogy az mkv- és divx-videók a digitális hdmi-kimeneten gond nélkül lejátszhatók, de az analóg videokimeneten fekete-fehérre vált át a rendszer, és úgy is marad. Van még egy hálózati csatlakozó, a kütyü ugyanis csatlakozni tud az internetre. Emiatt még egy kábelt oda kell vezetni a lejátszóhoz, de egy wifi bridge segítségével – ami plusz tíz-húszezer forint – rádióssá alakítható a vezetékes kapcsolat.

Az internetelérést elsősorban azért építették bele, mert a bluray live funkcióval plusz tartalmakat lehet letölteni. Ez inkább azoknak való, akiknek még a Google használata is kihívást jelent, és nem tudják megkeresni a legfrissebb előzeteseket, rajongói csevegőszobákat vagy a filmgyártók portáljait. Ezen kívül a netkapcsolat a firmware frissítésére és a YouTube elérésére használható. A YouTube-ot egész ügyesen beépítették, a menüben kilistázhatók a legnépszerűbb, legutóbbi és a legjobb videók. Lehet keresni is, ha van türelmünk a távirányítóval egyesével végigpötyögni a betűket, a felhasználónevünkkel belépve pedig a személyes kedvenceink is elérhetők. Ezt érdemes kihasználni, főleg ha ismerünk jó videókat, amivel hajnali 3-kor még pár percig életben tarthatjuk a bulizókat.