Kezdetben volt a bombarecept meg a pornó, de a webkettes szájtok megjelenésével már a Facebooktól, az MSN-től és a Twittertől divat rettegni. Ismerkedjenek meg a Craigslistes Gyilkossal és a Twitteres Mészárossal!
„AZ ÖLDÖKLÉS MÁR MEGKEZDŐDÖTT 168 oklahomai MEGGYILKOLÁSÁVAL 1995 ÁPRILISÁBAN! ÖLD VISSZA ŐKET!!!"
Ilyen és még durvább, gyakorlatilag tömegmészárlásra buzdító üzeneteket tett közzé a CitizenQuasar nevű felhasználó néhány hete a Twitteren, egészen amíg az amerikai szövetségi nyomozóhivatal, az FBI le nem tartóztatta a történelem első mikroblogginghoz köthető bűnügyében.
A fenyegető üzenetek április közepén jelentek meg, közvetlenül azelőtt, hogy az USA több városában tüntetés szerveződött tiltakozásul Barack Obama adópolitikája ellen. CitizenQuasar az országszerte, így Oklahoma Cityben is április 15-re, az adóbevallások leadási határidejére időzített megmozdulásokat akarta öldöklésbe fordítani: "KEZDJÉTEK MEG A GYILKOLÁST" – írta egyik első üzenetében, és nem sokkal később már azzal fenyegetőzött, hogy maga vágja le a rendőrök fejét, és Oklahoma City Capitoliumának lépcsőjére szórja őket. Twitteres üzenetei szerint arra is felkészült, hogy nem éli túl a mészárlást: „Amikor majd megölnek a Capitolium lépcsőjén, mint egy IGAZI férfit, akkor majd EMLÉKEZNI FOGTOK RÁM!!!"
CitizenQuasart, akinek MySpace-oldala a konspirációs elméletek megdöbbentően kaotikus gyűjteménye, az FBI-nak még a tüntetés előtt sikerült azonosítania, megtalálnia és letartóztatnia. Kiderült, hogy a férfit Daniel Knight Haydennek hívják, 52 éves, helyi lakos. Büntetőperének kezdetét nem fogdában, hanem alacsony biztonsági fokozatú rehabilitációs intézetben várja, ami arra utal, hogy az ügyében eljáró bíróság a twitteres posztok ellenére sem tartja igazán veszélyesnek. De ez mindegy is: a Twitteres Mészáros cím valószínűleg örökre rajta ragad, mint ahogy a Twitteren is rajta ragad, hogy mészárosoknak nyújt megnyilvánulási lehetőséget.
Az esetben nem is Hayden személye és tervei az érdekesek, hanem az általuk, illetve az eseményről beszámoló sajtó által gerjesztett morális pánik és a kapcsolódó devianciaamplifikációs spirál, amelyet Stanley Cohen szociológus írt le még 1972-ben.
A folyamat az elmélet szerint egy kezdeti deviáns aktussal, bűncselekménnyel kezdődik, amelyről a média beszámol, és felvillantja annak lehetőségét, hogy az esemény nem egyedi, hanem általános trend része. Így az önmagában elhanyagolható eset jelentősége megnövekszik, a nép retteg, a rendőrség erőket csoportosít át a látszólag egyre dagadó probléma kezelésére, a politikusok törvényeket hoznak a nép védelmére, miközben a nép egyre jobban retteg. És már kész is a morális pánik.
Az internet elterjedése, a kilencvenes évek közepe óta folyamatosan generál hasonló jelenséget: kezdetben volt a rettegés a közmondásos bombarecepttől, aztán a netes szextől, a pornótól, az erőszaktól, az arab terroristáktól és a szexuális ragadozóktól. Néhány éve, a web 2.0 és az úgynevezett „social media" megjelenése óta jellemző, hogy földalatti barkácsszájtok helyett sok milliós látogatottságú közösségi oldalak, makro- és mikroblogok, üzenetküldők gerjesztik a félelmeket.
Azok a bűnügyekből, amelyekben a social media megjelenési felületként, médiumként szerepel, nem mindig alakul ki morális pánik. Ehhez sokszor hiányzik az eredeti definíció szerinti követelmények közül egy vagy több: az érintettség érzése, az ellenséges hangulat, az egyetértés, a fenyegetettség mértékét eltúlzó aránytalanság vagy a közfigyelem változékonysága.
Kétségtelen viszont, hogy a média, különösen annak technológiai változásokkal foglalkozó része az esetek nagy részében teljesíti a maga kötelességét, és elindítja a devianciaamplifikációs spirált. A fenti Twitter-bűnügy csak a legújabb az összes között, de az elmúlt néhány hónap produkált már MySpace-bűnügyeket és Craigslist-bűnügyeket is. Itt az egyik legújabb, csak hogy mi is tekerjünk egyet azon a spirálon.
Philip Markoff 23 éves, rendes családból való, szőke, jóképű, udvarias fiatalember, orvostanhallgató a Bostoni Egyetemen. Szeret golfozni, bowlingozni és pókerezni, és tavaly jegyezte el barátnőjét, akivel egy ambulancián ismerkedett meg munka közben. Idén nyárra tervezték az esküvőt. Philip Markoffot most már csak a Craigslistes Gyilkos néven emlegeti a szaksajtó, miután a rendőrség letartóztatta, és azzal gyanúsítja, hogy április 14-én egy bostoni luxusszállodai szobában kirabolt és megölt egy masszőrnőt, Julissa Brismant, akit a Craigslist apróhirdetési szájt escortrovatában szedett össze. Markoff tagadja a vádakat, bár a házkutatáskor a rendőrök ragasztószalagot és fegyvert is találtak nála, nem beszélve az üreges anatómia-tankönyvbe rejtett bugyikról, amelyeket a gyanú szerint áldozatairól szedett le.
Markoff letartóztatása után jelentkezett a rendőrségnél egy prostituált, mert felismerte benne azt a férfit, aki egy másik bostoni szállodában április 10-én megkötözte, és elvitte 800 dollárját. A rendőrség szerint további áldozatok is lehetnek, bár az anatómiakönyvben csak két bugyit találtak.
És vajon ki a felelős a Craigslistes Gyilkos ámokfutásáért? A Craigslist.
„Bár a webszájt csak közvetítő volt, a gyilkosság felveti a kérdést, vajon milyen szerepet játszanak és milyen felelősséggel bírnak a virtuális közösségek" – írta a Boston Globe szerkesztőségi véleménycikkében április 23-n. – A Craigslist, ha akarná, megszüntethetné az erotikus szolgáltatások kategóriát, és további munkatársak felvételével ellenőrizhetné, hogy a prostituáltak hirdetései nem bukkannak fel más kategóriákban ... Vagy a Craigslisthez hasonló szájtoknak kell több felelősséget vállalniuk azért, ahogyan használják őket, vagy az amerikaiaknak kell hozzászokniuk a megnövekedett kockázathoz azokon a helyeken, ahol összegyűlnek."
A morális pánik szárba szökkenéséről tankönyvbe illő módon maga Connecticut állam főügyésze, Richard Blumenthal gondoskodott, aki felszólította a Craigslistet: hozzon szigorúbb intézkedéseket a pornográfia, a prostitúció és a gyermekkereskedelem eltávolítására a szájtról.
A bűnbaknak kikiáltott Craigslist, amely eredetét és szándékait illetően a világ leghasznosabb, egyben legártalmatlanabb szájtja, nem először került bajba a rajta közölt apróhirdetések miatt. Tavaly októberben a szájt a Craigslistes Bankrabló révén került a hírekbe. A férfi sárga munkásmellényben, védőszemüvegben, porvédő maszkban és kék ingben rabolta ki a Bank of America egyik kisvárosi fiókját, majd a közeli patak folyását kihasználva elmenekült egy felfújt traktorbelsőn.
Craigslistesnek meg azért volt craiglistes, mert a rablás előtt a szájton feladott egy apróhirdetést, amelyben 28.50 dolláros órabérért keresett munkásokat. A jelentkezőknek a Bank of America helyi fiókja előtt kellett jelentkezniük munkásmellényben, védőszemüvegben, porvédő maszkban és lehetőleg kék ingben. Egy tucatnyian meg is jelentek – őket kérdezte ki a rendőrség, miközben az elkövető a traktorbelsőn menekült. Egy hónappal később elfogták.
„Csak idő kérdése, hogy másoknak is eszébe jusson bűncselekmény elkövetésére felhasználni a social mediát" – írta akkor a TechDirt. – Ezzel egyáltalán nem a social mediát akarjuk vádolni (bár arra számítani lehet, hogy a sajtó, és valószínűleg a politikusok is a technikára koncentrálnak majd) mert az csak egy eszköz. De ha a legdurvább visszaéléseket el akarjuk kerülni, érdemes elgondolkodni azon, hogyan használhatják fel ezeket a technikákat a bűnözők."
A tavaly októberben megjelent cikk címe az volt: „Mennyi idő kell, hogy megjelenjenek a Twitter-bűnözőkről szóló sztorik?"
Alig kellett több, mint fél év.
Ahogy ez már a morális pánikokkal lenni szokott, ezek az esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. A social media rövid történetében a Twitter-tömegmészáros és a Craigslist-szexragadozó mellett volt már MySpace-öngyilkosság, Facebook-gyilkosság+öngyilkosság, Orkut-drogterjesztő-hálózat, és csak idő kérdése, hogy fény derüljön egy szaftos Digg-zsarolásra vagy Google-sorozatgyilkosságra.
Igazi, jó kövér morális pánik persze nem lesz minden hasonló, szájtokkal vagy netes szolgáltatásokkal összefüggésbe hozott esetből, mert nem mindegyik lépi át a média, a nagyközönség, a rendőrség vagy a politika ingerküszöbét. A közösségi szájtok azonban már közel kerültek az első komoly csapáshoz, amikor 2006-ban egy republikánus képviselő az USA Képviselőháza elé terjesztette a DOPA-t, az online szexragadozók megfékezését célzó törvényt.
A DOPA (Deleting Online Predators Act) megtiltaná minden állami támogatásban részesülő könyvtárnak és közoktatási intézménynek, hogy ott a fiatalok „kereskedelmi közösségi szájtokat" illetve „csetszobákat" látogassanak, vagyis a suliban és a könyvtárban nincs iWiW-ezés, facebookozás és MSN-ezés. Bár a Képviselőház elsöprő fölénnyel, 410-15 arányban elfogadta a törvényt, a végső szót a Szenátusnak kell kimondania; a Szenátus viszont azóta is kotlik a törvényjavaslaton, és különböző bizottságokhoz küldözgeti véleményezésre. A morális pánikról, amely a törvényjavaslat benyújtásához vezetett, tovább folyik a vita.
A támogatók érvelése világos: aki nem megy fel a Facebokra, arra nem csap le a szexragadozó. Az ellenzők szerint viszont a DOPA nem alkalmas arra, amire kitalálták: nem lehet vele, mint a nevében áll, „kitörölni" a netes ragadozókat, ráadásul manapság minden rendes szájt közösségi abból a szempontból, hogy lehet rajtuk profilokat létrehozni, fórumozni, csetelni. A DOPA elfogadása nemcsak a Facebooktól vagy az MSN-től tiltaná el a gyerekeket, hanem a Yahoo-tól, az Amazontól, a CNET-től, sőt az Origótól, az Indextől, a Népszabadságtól és a Magyar Nemzettől is. Mint azt egy a törvényt ellenző republikánus képviselő, Bart Stupak mondta képviselőházi beszédében „Sajnos ez a törvény nem a gyerekekre vadászó ragadozókat célozza meg. Ez a törvény nem tünteti el a netes ragadozókat. Eltünteti viszont a legitim webes tartalmat az iskolákból és a könyvtárakból."