Szép napot kívánok, anarki vagyok, kedvenc számítógépem a Macintosh, kedvenc együttesem a Beatles, kedvenc színem a kék. Legalábbis a Hunch.com, a közelmúltban indult tanácsadó-döntéshozó szájt szerint. Szerintem meg nem, de ki vagyok én ahhoz, hogy felülbíráljak egy szofisztikált számítógépes algoritmust?

A Hunch (a szó sejtést, gyanút, előérzetet jelent) kicsit olyan, mint egy kereső, de nem azt kérdezi, hogy mit akarok megtalálni a weben, hanem hogy miről kívánok éppen döntést hozni. A döntés-előkészítéshez megpróbál megismerni, és feltesz nekem egy csomó kérdést, például hogy hiszek-e az ufókban, szeretek-e dodzsemezni, meg hogy az adókat vagy a hajléktalanságot tartom-e nagyobb problémának.

A teljesen összefüggéstelen kérdéssor alapján készít rólam egy profilt, és azonnal elő is áll javaslataival: nézzem meg a Fargót, ebédre egyek mogyoróvajas-zselés szendvicset, vacsorára moquecát, kezdjek el német (?) társasjátékokkal játszani, és használjam minél gyakrabban a WTF „szlengkifejezést". WTF? Laptopból vegyek Sonyt (nem veszek), telefonból iPhone-t (most adtam el), fényképezőből Leicát (van), kocsiból Smartot (soha), kutyából korcsot (talán). Ja, és olvassam el az 1984-et (megvolt), mielőtt meghalok, mindenképpen menjek el a Louvre-ba (megvolt), és költözzek San Franciscóba (megvolt).

Javaslatai alapján a Hunch nem profi döntés-előkészítő gépezetre emlékeztet, hanem ügyesen megírt horoszkópra: a felét eltalálja, a másik felét meg kis jóindulattal bele lehet magyarázni. De hogyan bízza rá a Hunchra az ember egy olyan fontos döntés meghozatalát, mint például a televízióvásárlás?

Proust nem önnek való

Érdekes módon a Hunch ebben egész jó, bár mielőtt tanácsot adna, megint csak feltesz egy csomó, ezúttal a témába vágó kérdést, tehát pont úgy működik, mint egy sokat látott barna köpenyes eladó a Keravillban. Mekkora legyen, mennyibe kerüljön, lcd legyen vagy plazma, tudjon-e 120 Hz-et és 1080 p-t. Ja, így könnyű. Az eredmény nem meglepetés, a Hunch az első két helyen kiköp egy-egy Samsungot, a harmadik egy Sharp, a negyedik egy Sony, és természetesen mindegyiket azonnal meg is lehet vásárolni az amazonos szponzorált linkre kattintva.

Ugyanígy működik a nyaralás célpontjának eldöntése (legyen jó idő és nem akarok embert látni, erre Boracay a javaslat, a Fülöp-szigetek gyöngyszeme és persze egyik legnépszerűbb turistacélpontja) vagy a biciklivásárlás (könnyű városi használat, ár nem számít: Cannondale Synapse Carbon 5, félmillióért). Annak a fontos kérdésnek az eldöntése során, hogy mi az álomautóm, a Hunch egy ponton megkérdi, hogy a Ferrari, a Porsche vagy a Lamborghini tetszik-e; beírom, hogy Ferrari, erre kihozza, hogy Porsche.

Erről persze nem feltétlenül a Hunch tehet. Mivel a szájtra bárki feltölthet saját témakört, aki sikeresen kitöltötte a nyelvtani tesztet és legalább öt döntést meghozott, az ostobaságokért a legtöbb esetben felhasználótársainkat okolhatjuk: a Hunch csak annyira hülye, mint a leghülyébb témakör alkotója. Erre példa első számú kedvencem, annak a döntésnek a meghozatala, hogy olvassak-e Proustot, ami a vélhetően amerikai célközönség pragmatikusabb felét célzó stílusban szó szerint így zajlik:

– Olvasott valaha könyvet fordításban? – Nem. – Fontos önnek a gyorsan pörgő cselekmény? – Igen. – Olvasta a Harry Pottert? – Persze, ki nem olvasta? – Hány szót tartalmazzon ön szerint maximum egy mondat? – Legfeljebb húszat. – Ellenére van, ha homoszexualitás szerepel egy regényben? – Igen. – Akkor hagyja ki. Úgy tűnik, hogy Proust nem önnek való. Valószínűleg több örömet okozna egy kevésbé bőbeszédű, kevésbé irodalmias mű. És ebbe tényleg nem lehet belekötni.

Bár a Hunch keresőnek látszik, a keresőablaknak látszó szövegmezőbe nem lehet bármit beleírni, mert az csak a már a rendszerbe felvitt témakörök, döntések között keres, így a klasszikus Jenna Jameson-teszten egyelőre megbukik. De a Hunch nem is akar kereső lenni. A feltaláló, a Flickr képmegosztót is jegyző Caterina Fake szerint a szájt már érzésre sem hasonlít a keresőkhöz, hanem valami teljesen új, ráadásul a látogatók által bevitt adatokra épít. A Hunch „a felhasználók által generált tartalmat gyűjti egybe, de az alapegység nem egy fotó, hanem egy döntés. Ebből a szempontból hasonlít (a Flickrre) – mondta Fake nemrég egy interjúban a CNN-nek. – Úgy építettük fel a rendszert, hogy a látogatók gazdagíthassák. Feltehetnek és javasolhatnak kérdéseket, amelyeket mi egy döntési fába kódolunk."

Szíveskedjenek értelmes döntéseket hozni!